Józska, Mancika (Judik József. (Mós Manci))
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 152 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2013. 03. 02. Gyújtotta: Judik Mária.
Legdrágább szülők emlék oldala.
"És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját s a parton megtörő hullám zaját; hol virág lélegzett, fejét virág nem emeli az erős szélbe már; bár nincs eszük, s feküsznek mereven, lényegük általüt a százszorszépeken, s nap felé tör, amíg csak a nap áll, és nem vesz rajtuk erőt a halál. "
Késő már. Oly jó lenne ha most itt lennél Velem anyám! Elmondanám Neked bánatom, mi fáj. Életem sokat változott mióta nem vagy. Szívemben a bánatom oly nagy. Mikor bánatom volt Te fogtad a kezem. Vigasztál, simogattad mindig a fejem. Számtalanszor sírtam el anyám ami fájt. Szavaiddal kedves Te mindig vigaszt adtál. Kimegyek a temetőbe, jó anyám sírodhoz. Leborulok keresztfádhoz, ott mondom el bánatom. Lágy szellőnek fuvallata megsúgja üzeneted. Olyan lesz majd mintha ott lennél Velem és vigasztalnál ott is engemet.
(Saját versem)
Felemás Anyák napja
Anyák napján, míg más boldogan köszönt, én gyertyát gyújtok, s könnyeket morzsolok.
Hangulatomhoz hűséges zenét hallgatva sírdogálok, felemlegetve magamban egy letűnt világot.
Ám, a világ kereke fordul, és megszólal a telefonom, melyből egy üde hang szólít, s szemembe más könnyet csordít!
Gyermekem derűsen köszönt, s fény árad szét a sötét fölött! Öröm a perc, míg hallgatom, mosolyt fakaszt az arcomon!
"Boldog Anyák napját, anyukám! " S én, valóban boldog vagyok, senkivel nem cserélnék a világon, e felemás jeles napon!
Apámhoz az égbe Apám ott fenn az égbe! Gondolsz- e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy ily korán meghaltál. . . Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy nem vagy velem. . . Apám! Ha az élet zajgó tengerén - Irányitó, erős kéz kellene. . . Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed, Elgondolnám közben, hogy milyen kár. . . Hogy árván hagytál - Apám!
