"Én nem haltam meg. Az, ami  nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám oly könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek!

Szerető apa jó férj  barátságos személy volt mindig mosolygott akkor is mikor fájt neki 

 

 Juhász Vinczéné született Salamon Ilona az én Drága édesanyám,  nincsenek szavak csak könnyek  soha nem felejtelek el nagyon szeretlek

Égjen a gyertya az Édesapám emlékére :(

Drága SZIVECSKÉM még most sem tudom elfogadni a történteket és örökké a szívemben fogsz élni, mint mondtam a mentőben mindig nagyon szerettelek és szeretni fogom az emlékedet   , for ever Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad, Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkemben marad! "

 

 

 

 

Popovics Gyula emlékére! 2005 február 23. - án hosszú súlyos betegség után édesapám örökre elaludt! Aznap délután kihívatta anyával a mentőket, hogy vigyék be mert nem érzi jól magát. Akor már tudta és érezte nincs visszaút. Soha nem akart bemenni a kórházba, de azt sem szerette volna ha otthon találjuk halva. A mentő kijött rátették a hordágyra és testvéreimmel kikisértük a kapuba. Ma is magam előtt látom édesapám arcát és szemeit ahogy akkor ránk nézett, ezt soha nem felejtem el. Öcsém és édesanyám bementek vele a kórházba, mi pedig a húgommal otthon maradtunk anya beteg testvérével. Este 23:00- kor anyáék hazajöttek. Másnap szerettünk volna bemenni hozzá látogatóba de 12:10- kor jötta a telefonhívás, anya volt az azt mondta sírva " gyertek haza, apátok meghalt" . Soha nem felejtem el azt a fájdalmat amit akkor éreztem! Nem tudtunk elbúcsúzni, és soha többé nem fogom hallani a hangját. A kórházban azt mondták, 23:30- kor elaludt és álmában érte a halál. " Annyira szerettem volna élni, a betegséget legyőzni! Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett! Így búcsú nélkül, szívetekben tovább élhetek! " Emléke szívűnkben örökké él!