Ő egy nagyon kedves szeretetreméltó és szerető igaz ember volt. Nagyon hiányzik!

 

A halál elragadott könyörtelenül. Nem búcsúztál, hírtelen mentél. Három lányod, nyolc unokád gyászol. Bár maradhattál volna! Reméljük tested fájdalma elmúlt és lelked angyalok között pihen. Nyugodj békében, nyugtasson meg a jó Isten.

Február huszonegy keserves tavasz  Mely elmémben örökké megmarad. Megmarad a pillanat, melyet átélni nehéz, Megmarad a perc, melyet feledni nehéz.   Szívemen végigcsordul a vér, Hisz Apa nélkül felnőni nehéz. Sírva gondolok mosolygó arcodra, Hisz örökké a szeretetet mutatta.   Élni akartál, de a halál nem engedett, Széthullott minden remény, szeretet. Küzdeni akartál, ahogy erődből tellett, Hisz a család volt a drága mindened.   Ell tellik nélküled nagyon sok év, mely nélküled mit ér? Tavasz, nyár, ősz, tél nélküled semmit nem ér! Istenem, ha hallasz, csak annyit kérek, Hogy vigyázz minden egyes léptére!

2000 március 28án örökre elment 4hónapig küzdött a rákkal, de sajnos a betegség erősebb volt :( Nagyon szerette a gyerekeit , nagyon sokat dolgozott, hogy nekik mindent megadjon erején felül ! ! ! A világ legjobb anyukája akit mindig nagyon nagyon fogunk szeretni és soha nem fogunk elfelejteni! ! ! ! Nagyon sok szeretet, törődést, erőt kaptunk tőle! ! ! ! Mindig büszke leszek az én anyukámra és remélem odafent nagyon boldog ! ! !

Édes apánk emlékére

"S ti, kik elmentetek, mindig velünk lesztek, szívünk zegzugában soha el nem vesztek, álmunkban jöttök, mi boldog könnyel kelünk, s tudjuk, mindig itt vagytok, s lesztek is velünk. . . "

Jóravaló, jóakaratú, családszerető, strapabíró ember volt. Feleségével Évával és három gyermekével, Andrással, Zsolttal és Viktóriával élt. Mindhárom gyermeke családot alapított, és 1- 1 unokával megajándékozta Őt. Hosszan küzdött betegsége ellen, ami végül felülkerekedett rajta. Nyugodjon békében! Lélekben mindig velünk marad! ! !

Fehér Holló Vadmentő Alapítvány és Természetvédelmi Mentőközpont Elnöke, Alapítója. Drága Rokonunk!  Szárnyaljon Lelked szabadon!

 

"Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . ", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. "     Kosztolányi Dezső  

A legjobb Férj, Apa és Nagyapa !  

"Kedves Szeretteimtől már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni se tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, Azt a sok jót, mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi, Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni." Szívünkben örökké őrizzük emléked drága Dédmamánk!