Nekem felfoghatatlan hogy egyik nap még ittvan még  beszél, jár, simogat másnap pedig az űr csak ami marad. Nekem felfoghatatlan hogy született ittvolt s távozott csak az emléke él mit magaután hagyott. De emléke él és élni fog mig az én szivem e földön még dobog. Örzöm a képét a mosolyát, a hangját s minden gesztusát. Örzöm a mozdulatait mely bennem él mind a mai napig örzöm a felém közvetitett gondolatait a nekem elsutogott szavait. Mert nemhalt meg ö még mindig él nekem csak messze távozott hol megnem érinthetem. NYUGODJ BÉKÉBEN- NAGYON HIÁNYZOL.

 

 

Az ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élök érzik. . . . .                                                                                   NYUGODJ BÉKÉBEN

Szeretett édesanyánk, nagymamánk emlékére égjen ez a gyertya. Szívünkben örökké élsz. Most már együtt vagy apuval, és ketten vigyáztok ránk :'(

 

HA RÁM GONDOLTOK, MOSOLYOGJATOK! EMLÉKEM IGY ÁLDÁS LESZ RAJTATOK!

csabika egy angyali gyermek volt a maga 13 évével. , "CSendesen alszik, megpihen végleg, Angyalok bölcsöje ringatja már, hiába hivjuk emléke szivünkben otthont talál"

 

"Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél, ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél. Elvitted a derűt a meleget, csak egy fénysugarat hagytál az emlékedet! Ez a gyertya most Érted égjen, ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk, onnan fentről, s lenkünkhöz szólsz a vágtelenből! "