Az édesanyám volt. 18 évet tölthettünk csak együtt. Aki ismerte, egy életvidám, kedves, segítőkész embert látott benne. Hiányzik. Sok mindent el kellett volna még mondania nekem. . . .

"Csak az hal meg, akit elfelejtenek. "

  Aki szeretett s akit szerettek Sosem hal meg! Mert szívünkben tovább él, Míg élünk mi is! !

 Kati Joó István és Ónea Rozália leánya

Szívünkben élsz tovább. Hiányozni fogsz.

 

 

Keresztanyukám, hiányzol!

 

Egy jó ember volt megértő vidám az hogy nincs többé elviselhetetlen

 

Esőcsepp pereg az ablakon, Könnycsepp csordul le az arcomon, Gondolatom messze száll, Édesanyám oly távol már. Kalandozom a múltban, Drága gyerekkoromban. Gyermekként védett, mindig megértett. Jobban ismert mindenkinél, Mindig éreztem a szeretetét, Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme. De a sors kegyetlen volt, Mert oly korán elrabolt! Űrt hagytál magad után, Melyet semmi sem pótolhat már! Életem nélküled élem, És a sorsot nem értem! Miért volt oly kegyetlen? Miért rabolt el ily korán tőlem!?

"Elmentem Tőletek nem tudtam búcsúzni, Nem volt idő arra el kellett indulni, Szívetekbe hagyom emlékem őrökre, Ha látni akartok nézzetek az égre. " Édesanyám, édesanyánk, aki 8 gyermeket nevelt . . . végre igazán megpihent!

"Álmodtunk egy öregkort  csodálatos szépet,  de a kegyetlen halál  mindent összetépett.  Szívedben nem volt más,  csak jóság és szeretet,  örök álom zárta le  szemedet.    Magaddal vitted a fényt  a meleget,  csak egy sugarat hagytál:  az emlékedet.  Telhetnek hónapok,   múlhatnak évek,  most is élsz szívünkben,  nem feledünk téged."