„Sok sok pilismaróti és dunaparti jóbarátja, számtalan családnál van keze munkája.   Asztalos iparos volt Ő a javából, amire felkérték  megcsinálta fából.  Mindenkihez volt pár kedves szava, szabadidejében várta a környék halastava. Az  Élet sokszor nem „fair”, megint elment egy jó ember. Édesapa, a Jó Isten megáldjon, csendes pihenésed legyen a másvilágon. ”

Mikkósbácsi így búcsúzoma tőled ahogy én szólítottalak soha nem felejtelek el mindig mosolyogtál törhetetlenül mentél mindig a kis bicikliddel , mostmár oda fent folytatod tovább a kis utadat nyugodj békében 🖤😭🕯️🕊️🕊️

Nyugodjon békében!

Drága Tata! Ez valami felfoghatatlan ami történt! A szívünk mélyén gyászba borult!!! Nagyon szeretünk!!! Nyugodj békében!!!??????

 

Kedvenced volt :                                                                                                                                                                         Szélmalom                                                                                                                                                           Most már tudom ,igazából rólad szól ....:(           Nézd! Mint egy kerék, ami forog, Szinte soha meg nem áll, Így az ember tipeg-topog, Örök útvesztőben jár. Mint a mámor, ami kerget, Ami űz és visszatart, Mint az óra, mit a percek Szédült karneválja hajt. Látod, mindig egymást váltva Jön az árnyék meg a fény, Míg a világ körbe-körbe Forog fáradt tengelyén, Vihartépte szárnyakon, Mint egy régi szélmalom... Mint egy barlang, mit az eső Ezer kristálycseppje vájt, Mint egy sebhely, mint egy rossz szó, Ami tegnap még úgy fájt, Mint egy furcsa, keser-édes, Félig elfelejtett íz, Mint egy kavics, ami csobban, S aztán fodrot vet a víz. Látod, mindig egymást váltva Jön az árnyék meg a fény, Míg a világ körbe-körbe Forog fáradt tengelyén, S áttör legszebb álmodon, Mint egy régi szélmalom... Szobád mélyén néhány fénykép, Néhány csendbe süppedt szó, Épp így őrzi nyári fényét, Nyári titkait a tó. Mint egy színpad, mint egy díszlet, Mint egy régi-régi dal, Mint egy gyermek, akit visznek, Hogyha menni nem akar. Mint egy labda, ami gurult, Szállt a játszótéren át, Mint a könnyek, miket sírnak Kint a lombjuk vesztett fák, Mint egy lábnyom kint a porban, Amit elsöpört a szél, Mint az álmok, miket sorban Megöl, elhervaszt a tél. S mint egy kerék, ami forog, Szinte soha meg nem áll, Így az ember tipeg-topog, Örök útvesztőben jár! Ezen elgondolkodom És a szívem fáj nagyon, Mint egy fáradt szélmalom...  

Csak a halál képes rábírni másokat, hogy fejet hajtsanak a mi szenvedéseink előtt, és a legnyomorúságos abb szenvedések is felmagasztosuln ak a halálban. "

  " Elmentél otthonról, nem gondoltál rosszra, szeretteidhez soha többé nem térhettél vissza. "

Rendkívül élet vidám,bohókás,vicces.

Emlékezzünk! Egy szál gyertya, mely lassan végig ég, egy élet mely percek alatt véget ért. Itt hagytad azokat, kik szerettek Téged, de emléked örökre szivünkbe égett.         Emléke zik ostálytársad Mária