S

Édesapánk

Aki a zenét szereti, az rossz ember nem lehet. . . csak éppen. . . nem minden gyermekével bánt túl jól. . . Volt évekkel ezelőtt egy halálközeli élménye, akkor visszajött, de nem igazán javított a családjával való kapcsolatain. Az utolsó napokban a legtöbbet az a fia volt mellette, akit a leggyakrabban bántalmazott, elég keményen. . . Ő ezzel együtt is megtett mindent, ami emberileg lehetséges volt, hogy apja ne szenvedjen. A lelke mélyén talán belátta a hibáit, de ezt kimondani nem volt képes, vagy nem volt ereje már. . . Egyszer ott fent tudja megadni az elégtételt és kerüljön jó helyre!

Fájó szívvel búcsuzunk a nagy 8 éves "Hőstől" !

Egerben született. 15 évesen Gépipai Technikumban gépésztechnikus nak tanult, majd elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karát. A Lakótervben kezdett el dolgozni, majd a Fehér Házban, később a Katasztrófavédelemnél. Csendes, halkszavú, kitartó, melegszívű férfi volt. A vitorlázás jelentette az életét. Megbízható, szerető, hűséges  barát, őszinte társ volt.  Szívemben élsz örökké.

anyai ágról tatácskám volt

 Annyira akartam élni a betegséget legyőzni. Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek!

"Túlélni az életet" Örökké félni és remélni, Fájó szívvel a csillagokra nézni. Tágra nyílt szemekkel hinni, Hogy újra itt lesz,fogom érezni, De remény és igazság messze áll egymástól, Aki nincs többé nem jön,hiába várom... Bármennyire bízok,hogy itt lesz újra velem, De már soha többet nem fogja meg a kezem. Búcsúzni kell hát tiszta érző szívvel, S elhinni, hogy van élet, ha nincs a földön itt lenn. Valahol a felhők fölött van egy másik világ, Ahol minden szép és nem szenved senki már!

" Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek! Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek! Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett, Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted! Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek! Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled! Isten visszahívott, mert nem készültem még fel, Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel! De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el, Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel! Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek, Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek! Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed, Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet! Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek, Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek! "