Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Pazonyi István 72 éves korában, 2017.06.06-án elment közülünk. Búcsúztatását a Kisvárdai régi temetőben 2017.06.09-én 14 órakor tartjuk.

 

" Kihűlt szívünk jéggé fagyott Nyugtot ezen sírbolt adott. Földi éltem hová lettél, Örök semmiségbe mentél. Atyám értem mindent tettél, De rajtam nem segíthettél. Ez volt felettem a végzés, Az isteni gondviselés. Az én nagy betegségem fölött Mégis a halál győzött. . . . . Életemnek delén A földben pihenek én. Előtted örök fény Utánad gyász, bánat, Bánatos szeretteidnek Sűrű könnye árad. Leányaid, fiaid szívében őrzik emlékedet, Akik olyan nagyon szerettek tégedet. " Immáron 4 éve, hogy nem lehetsz közöttünk, de számunkra Te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. Drága jó szívét, két dolgos kezét áld meg Atyám! S mi köszönjük, hogy Ő lehetett a mi a szerető édesanyánk/nagy mamánk.

Legyen könnyűa a föld. 

Megpihent a szìved, szemed álomba merült... Felszállt a lelked, angyalok közé került...  Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz.... Igaz nem látunk, de tudjuk fentről, mindig ránk mosolyogsz! 

 

és

"Ember volt a többiek közül, Ki minden jónak egyformán örül. A szürke külsö sok mindent takar, Fiatal volt szárnyalni akart" .

 

"Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod."

Szerető édesanya, megértő odaadó feleség voltál. Nekem eggyetllen jóságos sógornőm, aki jóban rosszban mellettem állt, és mégis egy hirtelen betegségben a karjaim közül ragadott el a halál. Soha nem fogom megérteni és elfogadni , hogy nem tudtam segíteni Rajtad! ! Tudom hogy nem a Te döntésed volt, neked ez volt megírva a mi feladatunk, hogy éljük tovább az életet, de mostmár NÉLKÜLED! ! ! ! !