"Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . ", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. "     Kosztolányi Dezső  

A legjobb Férj, Apa és Nagyapa !  

"Kedves Szeretteimtől már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni se tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, Azt a sok jót, mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi, Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni." Szívünkben örökké őrizzük emléked drága Dédmamánk!

 

... egy csodálatos Nővér!

 

  Az Örök Világosság fényeskedjék szeretett Évikénknek.

Gabriella már az angyalok között vagy. Nagyon hiányzol Anya! Hiányod végtelen, míg élek el nem feledlek. A fájdalom sosem múlik a lelkemből!

A legédesebb nagyapa! Önzetlen, szeretetre méltó, becsületes, tisztességes.

Küzdöttél, de már nem lehet A csend ölel át, és a szeretet Csak az hal meg, akit elfelejtenek, Örökké él, akit nagyon szerettek. NYUGODJON BÉKÉBEN

A Szent Lőrinc G. O- on lakójaként ismertem meg, és szerettem meg Őt. Soha nem felejtem el, mindig segitett ahol csak tudott, amíg az ereje bírta. Nagyon szerette a virágokat, remélem ahol most van Ő virágtenger borítja körös körül. . .

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van ami éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.