Egyszál gyertya mely lassan végig ég, Egy élet mely percek alatt véget ért. Itt hagytad azokat kik szerettek Téged, De emléked örökre a szívünkbe égett. A múltba nézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincsen ,már. A temető csendje ad Neked nyugalmat, Emléked szívünkben örökre megmarad. Kicsordul a könnyünk, állva a sírodnál, Méllységes fájdalom hogy örökre távoztál. Mi hivunk de sajnos nem felelsz, Még élünk örökké velünk leszel! ! ! Nyugodj békében !!!

Nyogodjék Békében Drága Dodibácsi! ! !

 

 ükanyám

Emléked őröké, szívünkben él.

Drága Édesapám hirtelen halála mindannyiunkat megrázott. Teli volt tervekkel, energiával a jövőre nézve. . . Körülötte szerető családja, mely máig sem tudja feldolgozni, hogy a sors másképp rendelte. . . Mély fájdalommal búcsúzunk tőled.

 

 

Drága Kedves férjem Emlékére nyitom ezt az oldalt! Nagyon hiányzol és örökké velem maradsz! Nagyon Szeretlek!

"Másképp lenne minden, hogyha Velünk lennél, Ha Hozzánk szólnál, ha Ránk nevetnél. Elvitted a fényt, a derűt, a meleget, Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet. Ez a gyertya most Érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk odafentről, S lelkünkhöz szól a végtelenből. "