Katona Sándor Édesapám, Katona Sándorné / Rácz Eszter/ Édesanyám Debreczeni János Apósom Debreczeni Jánosné / Gévai Mátra / Anyosom/  Nagyon szeretünk benneteket, gyerekeid

Nagyon hiányzol ! De jó lett volna együtt öregedni ! Nagyon hamar feladtad Drága Öcsém ! Nélküled szegényebb a világ! ! ! Szőkén, szelíden, mint a szél , feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve szálltam ágaik közt, szép suhanásban, merre idő vonzott s a tér. Szőkén, szelíden, mint a szél, nem erőszak, s akarat által, ó, szinte mozdulatlan szárnnyal  áradt am a világon által, ahogy a sas körözve szárnyal: fény,  magasság sodort magával, szinte elébem jött a cél. Szőkén, szelíden, mint a szél, a dolgok nyáját terelgettem, erdőt, mezőt is siettettem, s a tüzet – égjen hevesebben, ostort ráztam a vetésekben: – így fordult minden vélem szemben,  a fű, levél, kalász is engem tagad,  belémköt, hogyha lebben, a létet magam ellen szítom én.  Szőkén, szelíden, mint a szél;  nem lehetett sebezni engem: ki bántott – azt vállon öleltem, értve- szánva úgy megszerettem, hogy állt ott megszégyenített en és szálltam én sebezhetetlen: – fényt tükrözök csak, sár nem ér. Szőkén, szelíden, mint a szél,  jöttömben csendes diadal van, sebet hűsít fényes nyugalmam, golyó, szurony, kín sűrű rajban süvített át,  s nem fogott rajtam, s mibe naponkint belehaltam, attól leszek pusztíthatatlan , s szelíden győzök, mint a szél

REndes, becsületes jó családapa. Volt szomszéd.

 

      "Én a magas égre néztem, önzőn, s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertya- láng. Apám elment, s ott a sírnál, ahonnan mégegyszer visszanézett, sírtam, s nem gondoltam semmi szépet. Most az idő már új lapot nyitott, s a szavak miket számba adott, megértek talán, hogy formát öltsenek. Apu, most elmondom Neked, amit úgyis tudtál, bízom benne, bár nem volt szavakba öntve, hogy erős karó voltál nékem sorsom orkános szelében. Hajóm alatt Te voltál a hullám, s árbócomon a vitorla, mi sérült életemet gyengéden biztonságos partra sodorta. Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár, s röptettél, mikor hivott a látóhatár. Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam- e reményeidet, mikor kóborlásaimra idulva arcomra csókoltál útlevelet. Nem mondtam el soha, mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam, most már tudom, mert úgy váltak valóra mintha abban is a Te kezed volna. Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek! "

  A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el!

Emlékét könnyezem, magával ragad az ár, régóta nem érinthettem már. Vissza-visszatérek hozzá a múltba, hogy készített fel a nagy útra.

Örülünk, hogy ismerhettünk! Vigyázz ránk fentről!

Édesapám élt 85 évet 2 gyermeke 4 unokája és 5 dédunokája volt !

1950- ben született, Jánoshidán! Jásztelken élt, családjával, kamionsofőr volt! 2006- ban derült ki, hogy tüdőrákja van, 4 évig küzdött a betegséggel, de 2010. 02. 12. - én győzött a betegség!