Peti egy életvidám, családközpontú ember volt. Mindig a társaság központja. Imádta feleségét és három gyermekét. Hihetetlen, hogy nincs mostmár közöttünk.

 

"Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben. "

Búcsúzom tőled, sosem feledlek:(     "Azt mesélik, Csillagország olyan hely,  ahová csak egyirányú jegyet lehet venni Aki oda elmegy,bármennyire akar, nem tud onnan visszafelé menni! S bár utálom,vannak olyan helyzetek és olyan sorsszerű szabályok, Ha Te békére lelsz, tudnod kell, én is nyugalmat találok" Felidézném, ha tudnám, de valami még fogva tart, Nem kellett menned, bár a sors így is csak jót akart. Nem felejtelek el, ma érted ég a gyertyaláng, Mutatja az utat Neked, ha visszajössz, majd megtaláld. De a helyet, ahol ezer szív vár, fájdalmas könnyekkel, Az elmosódott emlékek csak miattad törnek fel. Bennem nem változott, amit éreztem irántad, Remélem hallottad az érted mondott imákat. Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel. Kérlek, hozd vissza, már nem akarom elengedni, De hogy merek én ilyet kérni, amikor a nevem senki. Kérem, ha jön a vonat, legalább dudálna, Kérem vissza, vagy csak engedj utána. Mindegy mennyi idő, hogy megértsd Nem számít, hozd vissza kérlek Túl korán vetted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek Nélküle nehéz az élet Megtörtél hozd vissza kérlek Túl korán vitted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek Hozd vissza kérlek, ezzel hozz vissza az életbe, Nem bírom ezt a szenvedést, csupán ennyit kérek, De ez lehetetlen tudom, felfogom könnyekkel küzdve, Az együtt töltött időre leszek majd örökre büszke. A síron sírom kínom, a fejfán a fejem fáj, Ha elmegyek, melletted remélem lehet majd ott helyem tán. Soha senkit sem viseltem ennyire a szívemen, Hozd vissza kérlek,nekem ő volt a mindenem! Neked csak egy senki volt, de nekem teljes családtag, Ahol eddig Ő lépkedett, most nem jár más csak halál szag. Hozd vissza! Az ürességet nem lehet pótolni mással, Nem tudtam elmondani, de még tartozom egy vallomással. Lehet, hogy még kicsi vagyok, de tudom mi az a szeretet. Amikor csak hozzábújtam ezt érezni lehetett. Nyugodj békében, nekem fekete így a nap már, Csak akkor lennék boldog újra ha őt visszakapnámMindegy mennyi idő, hogy megértsd Nem számít, hozd vissza kérlek Túl korán vetted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek Nélküle nehéz az élet Megtörtél hozd vissza kérlek Túl korán vitted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba, Egyedül nem fog menni még szükségem van a támaszra. Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak? Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak? Miért kellett elmenned, miért hagytál magamra? Miért nem érzem, hogy mellettem ma bárki is itt maradna? Hová szalad mindenki? Mondd, ki határoz minderről? Ki dönti el ki marad és ki távozik az életből? Kinek van joga szétszakítani egy családot? És kinek joga dönteni, ki bűnhődjön, ki a megáldott? Ki dönt arról újjászületnem vagy halnom kell? Ma én veszítettem, de holnap másokat buktatsz el. Hozd vissza, nincs jogod elszakítani tőlem, Csak egy napra kérlek hadd búcsúzzak kellően. Csak még egyszer, utoljára ennyi azt hiszem, hogy járhat ma, Hozd vissza ne engedd, hogy belehaljak a bánatba. Mindegy mennyi idő, hogy megértsd Nem számít, hozd vissza kérlek Túl korán vetted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek Nélküle nehéz az élet Megtörtél hozd vissza kérlek Túl korán vitted el tőlem Én itt várok rá, amíg élek /Children of Distance-Hozd  vissza/

 

 

Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!