Drága édesapám! Szuper autószerelő mester!!

 Most segítsünk Viviennek közösségéhez! Vivien ma reggel elindult egy hosszú útra. Akik vele és családjával együtt egy közösséget alkottunk hogy legyőzze a gyílkos kórt, emlékére gyújtsunk gyertyát.

Kell ott fenn egy ország. . .

Egy szív megállt, nem dobog már tovább. Csendes kis temetőben nyugalmat talált.     Megállt egy szív, amely még élni vágyott, Pihen az áldott kéz, amely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, Nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk.  

Sárguló falevelek csak lassan hulljatok, Mert egy igazszívű édesapa nyugszik alatatok! Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el

 

"Látván sírhelyed, szememen könnyeket ereszt. Utoljára akartam mondani, hogy SZERETLEK, de már nem volt idő, elhagytál minket. Ha kívánhatnék egyet, az lenne: Bár láthatnám ragyogó szemedet. Mikor megtudtam, hogy már nem látlak többet, nagyon távol éreztem magam tőled. Én mindig szeretlek téged s felejteni nem foglak, ígérem! Te még most is velünk vagy, s szállsz a gondolatomban. Ha itt lennél, ezt mondanám: Örökké szeretlek édesapám! "