Nyugodjek Bekeben!

Édesapám emlékére szeretném létrehozni ezt az oldalt azoknak akik szerették és  ismerték és hogy egy gyertyát tudjanak gyújtani tiszteletére. 

Nagyon jó humorú EMBER volt, nekem egykor főnököm, sokaknak munkatársa, barátja. Családjában szerető feleség, anya, nagymama. Sokunknak hiányzol majd Márti!

 Volt valaki, kit nagyon szerettem de már nincs velünk, elvesztettem azt a kedves szívét nem feledem soha az élet lehet bármilyen mostoha. Őszülő haját, melyet kendö alà fogta szelíd, meleg arcát, a nap is beragyogta szeme volt a jóság, őszinte csillogás èrzékeny lelkében sok volt az aggódás Gyerekei. Unokái iránt végtelen volt szeretete. Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem velem szenvedett, ha boldognak látott együtt örvendett, sírt ha sírni látott s megvigasztalt ha valami bántott. Arca sugárzott  melybe az idő jócskán beleszántott mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott . Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra, mert ő egy jó lelkű asszony volt . Ha valami bántotta nem nagyon szolt már tizenkèt éve az égből figyeli lépteinket ès hogy az élet szép arra sugall minket tovább kell, menjünk s éljük életünk. . . De vele elveszett valami, örökre belőlünk. . . . . . Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám Aki már rég az égből mosolyog le rám. . .      

  id. Dobronyai István Ároktőn 1935. május 3- án született. Boldog fiatal éveit Ároktőn töltötte. Ezután Miskolcon,  majd Szirmabesenyőben élt. 1959- ben megnősült, két fia született.  Nyugdíjba a Miskolci Vizmüvektől ment , ahol hegesztőként dolgozott.  Nyugdijas éveit sajnos betegeskedéssel töltötte el  2014 március 4- én  hosszú szenvedés után elhunyt.                     Bú csú Szerettünk távozott közülünk, Már egy jobb helyről óvja életünk! Míg élt is vigyázott reánk, Szívünkbe szúr most egy hegyes szilánk! Sajnáljuk nagyon, hogy eljőtt ez a szomorú nap, Elfolytani nem lehet sajgó bánatunkat. Mindig emlékünk közt bolyong majd, Elnyomunk egy szívszorító sóhajt! Reméljük, hogy lelked már megnyugodott, Jól érzi magát! APU! Ha mennünk kell, várj reánk , majd odaát!                                                                     ifj. Dobronyai  István                                                                                verse

Vivike aki sokat küzdött a betegséggel. Szívünkbe örökké élni fogsz kicsi angyalka;(

 

 

"Mit sem ad az idő, bármit ígérget,   nem zöldül a rom, a hamu soha.   Holt hamvaid add át a kósza szélnek,   aludj, a sír oly édes nyoszolya."   Leconte de Lise

"Véger ért a szenvedésed, Szívedben nyugalom, Miénkben, kik itt maradtunk, az el nem múló fájdalom. Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél! "    

Drága papám, nagyon fogsz hiányozni, , , Te neveltél az életre! ! Köszönök mindent! ! !   ;(