Charlton Heston (Charlton Heston)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 113 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2017. 01. 19. Gyújtotta: Kovács Roland.
Az 1924-ben született Charlton Heston az '50-es, '60-as évek kosztümös szuperprodukcióinak kedvelt főszereplője volt. Első nagy sikere az 1952-es Tízparancsolat volt, amelyben Mózest alakította, 1960-ban a Ben Hur
című filmben nyújtott alakításáért pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat kapta. A '70-es években Richelieu bíborost alakította Richard Lester Dumas-adaptációiban: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai és A négy testőr, avagy a Milady bosszúja című filmekben.
A filmen kívül az életben is gyakran vállalta a vezér szerepét: elnöke volt a Színészek Céhének és az Amerikai Filmintézetnek, és részt vett az 50-es évek polgárjogi mozgalmában is. Heston aktív politikai tevékenységet folytatott: ellenezte a vietnami háborút, felemelte a szavát a faji megkülönböztetés ellen. Ugyanakkor heves bírálatokat kapott, mert aktívan támogatta az amerikaiak fegyverviseléshez való jogát: 1998 és 2003 közt ő volt a négymillió fegyvertartót tömörítő Nemzeti Lőfegyver Szövetség elnöke. Charlton Heston ( Illinois , Evanston , 1923 . október 4. – Kalifornia , Beverly Hills , 2008 . április 5. ) amerikai filmszínész. Eredeti neve: John Charles Carter. Művésznevét anyja (Lila Charlton) és mostohaapja (Chester Heston) családnevének kombinációjával alkotta. Karrierje az 1950-es években kezdett kibontakozni. Elsősorban nagyszabású hollywoodi szuperprodukciók heroikus hőseként írta be nevét a filmtörténetbe , de számos emlékezetes karakteralakítás is fűződik a személyéhez. Többször játszott fia, Fraser Heston rendező filmjeiben. Politikai aktivistaként a faji megkülönböztetés ellen emelt szót, álláspontja később konzervatívvá vált. 1998 – 2003 között az amerikai Nemzeti Lőfegyver-Szövetség ( National Rifle Association , NRA) elnöke volt, haláláig kiállt a polgárok korlátlan fegyverviselési joga mellett.
Az '50-es években a televízió térhódítása miatt a filmipar válságba került: a mozik helyett egyre többen az otthon kényelmét, a televíziózást részesítették előnyben. Hollywood nagyszabású, látványos, szélesvásznú filmekkel igyekezett visszacsábítani a közönséget a filmszínházakba. Charlton Heston magas, délceg termete, férfias kisugárzása, és nem utolsósorban színészi kvalitásai miatt e szuperprodukciók ideális hősének bizonyult. A műfaj legendás alakja, Cecil B. DeMille monumentális filmjeiben aratta első mozis sikereit: cirkuszi menedzser volt A földkerekség legnagyobb show-já ban ( 1952 ) és Mózest alakította a Tízparancsolat ban ( 1956 ). A western világában is hamar megtalálta a helyét, különösen az Idegen a cowboyok között ben ( 1958 ) nyújtott alakítását fogadták kedvezően. A film rendezőjétől, William Wylertől kapta pályafutása legemlékezetesebb szerepét: ő lett a Ben-Hur címszereplője, a számtalan viszontagságot átvészelő, nemes lelkű ifjú, akinek életét a Jézussal és tanításaival való találkozás sorsdöntően befolyásolja. A film 11 Oscar-díja közül az egyiket Heston kapta. Emlékezetes szerepe volt a legendás El Cid megformálása Anthony Mann azonos című szuperprodukciójában, Sophia Loren oldalán.
Befolyását kollégái érdekében is latba vetette: amikor megkapta A gonosz érintése (1958) című film főszerepét, ragaszkodott ahhoz, hogy a producerek a rendezés feladatát is legendás partnerére, Orson Wellesre bízzák, aki híres alkotása, az Aranypolgár ( 1941 ) anyagi bukása óta kiesett a filmmogulok kegyeiből. 1965 -ben Sam Peckinpah rendező ugyancsak Heston támogatásának köszönhetően ülhetett be a Dundee őrnagy rendezői székébe, noha munkakapcsolatuk nem volt minden feszültségtől mentes.
Az 1960-as évek emlékezetes Heston-filmjei közé tartozik Nicholas Ray 55 nap Pekingben ( 1963 ) című alkotása, melyben a színész Matt Lewis őrnagyot alakította. Michelangelót formálta meg Carol Reed Agónia és extázis (1965) című sikerfilmjében. A világ legszebb története (1965), a Khartoum – A Nílus városa ( 1966 ) és a Hadúr szintén a látványos filmjei sorát gyarapította. Utóbbi produkció rendezője, Franklin J. Schaffner őt kérte fel később óriási sikert aratott sci-fije , A majmok bolygója ( 1968 ) főszerepére. Vállalta a folytatást is, noha abban csak kis szerep jutott neki. További sci-fi filmjei: Az Omega ember ( 1971 ), Zöld szója ( 1973 ). Kitűnő alakítást nyújtott Richelieu bíborosként Richard Lester világsikerű Dumas -adaptációiban: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja ( 1974 ). Mondani sem kell, hogy az 1970-es évek divatos irányzata, a katasztrófafilm reprezentáns darabjaiban is (hős)szerepeket kapott: az újszerű hanghatásokkal készült Földrengés (1974) befejezését azonban az ő kívánságára változtatták meg, mert elege lett a mindent túlélő emberfeletti hősökből. Megfordult Magyarországon is, a Koldus és királyfi ( 1977 ) forgatásán: VIII. Henriket alakította a népszerű Mark Twain -regény sokadik filmváltozatában.
Bár a '70-es évek második felére már egyértelműen kiöregedett a szuperhős szerepköréből, aktivitása semmit sem csökkent. Az 1980-as évektől kezdve ismét gyakran bukkant fel televíziós produkciókban, továbbá szívesen vállalt narrátori feladatokat is. Azért a szuperprodukciók készítői sem felejtkeztek el róla: kicsiny szerepekre hívták olyan nagy filmekbe, mint például a Tombstone – A halott város ( 1993 ), a Két tűz között ( 1994 ), Kenneth Branagh Hamletje ( 1996 ), vagy éppen A majmok bolygója új változata ( 2001 ).
1998 -ban a művész prosztatarák miatt kapott kezeléseket. 2002 -ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. Állapota állítólag már akkoriban egyre több aggodalomra adott okot, a hivatalos közlemények azonban cáfolták ezeket a pletykákat. Az évek folyamán a színésznek több könyve is megjelent, melyek közül önéletrajza, az In the Arena: An Autobiography ( 1995 ) volt a legsikeresebb.
Charlton Heston az 1963-as, polgári jogokért folytatott washingtoni menetben
Heston már színészi karrierje fénykorában aktív politikai tevékenységet folytatott, eleinte a demokraták érdekében. Ellenezte a vietnami háborút , felemelte a szavát a faji megkülönböztetés ellen. McCarthy , később Richard Nixon egyik legszókimondóbb kritikusának bizonyult. Politikai nézetei az évek múlásával egyre inkább a konzervativizmushoz közeledtek. Heves bírálatokban részesült, mert aktívan támogatta az amerikai állampolgárok szabad fegyverviseléshez való jogát.
Egy évtizednyi betegeskedés után, 2008 . április 5-én hunyt el. Halálának okát családja nem hozta nyilvánosságra. [1] [2] Egy hónappal később azonban kiderült, hogy tüdőgyulladásban halt meg, - számolt be róla a média. [3]
Temetését egy héttel később, április 12-én tartották ünnepség keretében, amelyen részt vett 250 ember, köztük Nancy Reagan , olyan hollywoodi sztárok, mint Arnold Schwarzenegger ( Kalifornia akkori kormányzója), Olivia de Havilland , Keith Carradine , Pat Boone , Tom Selleck , Oliver Stone (akinek a rendezésében szerepelt Heston az 1999-ben készült Minden héten háborúban ), vagy Rob Reiner és Christian Bale . [4] [5] [6]
A temetést az Episcopal Parish of St. Matthew's templomban tartották, Pacific Palisades (Los Angeles)ben , ahol Heston rendszeresen imádkozott, sőt, az 1980-as években részt vett vasárnaponként bizonyos vallási szolgálatokban. [7] [8] Holttestét elhamvasztották és hamvait a családjának adták ki.
