Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feledünk téged. Nyugodj békében drága kicsi Ádámka!

Apukám. . Nagyon hiányzol, csak most kezdem felfogni, pedig már lassan 3 éve. . Haragszom magamra, amiért nem értettelek meg, amiért veszekedtem és nem beszélgettem veled, mielőtt. . Haragban váltunk el? Vajon álmodtál- e rólunk azon az éjjelen. . . ? Remélem valahonnan figyelsz, és egyszer büszke lehetsz rám, ha már életedben nem voltál az. . . .

Édesapánk

 

Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni bucsuzni nem volt alkalom, az idö nem gyogyitja sebeinket, Mert te igazán szerettél bennünket , Egy célod volt csupán a családodért élni , Ezt a halál tudta csupán szét tépni . . . .