Az én édesanyám.

Mindannyian szeretettel gondolunk rád!

Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy SOHASEM FELEDÜNK!!!"

Angyal voltál és angyallá lettél és már egy ideje az angyalok közül tekintesz le ránk.

Már egy hónapja hogy elmentél és a szívünkbe fájó űrt hagytál. Miért pont neked kellett menned drága nagypapám? Olyan hirtelen mentél el és olyan hamar. Élhettél volna még hosszú évekig boldogan. Sosem felejtelek el, még élek, mindig szeretlek. Remélem egyszer még újra foghatom a kezed. Remélem, látsz minket fentről és büszke vagy ránk, Kérlek, ha teheted, vigyázd a feleséged, lányod, s két unokád. Amíg nem lehetünk együtt, az angyalok vigyáznak rád, Nyugodj békében, s légy odafent boldog, drága nagypapám!

Szeretett édesapám, aki korán itt hagyott minket. Én 8 éves voltam. öcsém 5. Tudom, hogy föntről még mindig segítesz nekem! Köszönöm!

 

Kedves Papa!   85 évesen hagytál itt minket és nagyon hiányzol azóta is mindannyiunknak!   Szorgos voltál, mint méheid, önfeláldozó, fáradhatatlan. Bólyban minden méhész tisztelt-okkal. Nyugodj békében!

Drága Édesanyánkért, akit soha nem feledünk!

Zsóka az unokanővérem volt, és nagyon fiatalon 42 éves korábban, tragikus hirtelenséggel ment el. . . . . .