ÉDESAPA AKI MINDENKIN SEGÍTETT  A CSALÁDJÁÉRT ÉLT!

Egy könnycsepp a szemünkben érted él, Egy gyertya az asztalon érted ég, Egy fénykép mely örzi emléked, S egy út mely elvitte az életed, A bánat és a fájdalom örökre megmarad, Mindíg velünk maradsz az idő bárhogy is halad.

Van ami soha nem múlik el! !

  A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már! Valaki végleg elmehet, őrizd meg emlékét, és el ne feledd, így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll, vár a túlsó parton, hol nincsen határ

Nagy lelkü, nagyon jószivű segitőkész ember volt. Imádta a gyerekeit, és én még nem találkoztam ilyen Apával, aki születése percétől kezdve fürdeti, pelenkázza, altatja vagy éppen eteti a pici fiát, és a nevelt fiát is nagyon szerette. Szó szerint a családjáért vagyis értünk élt. " A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden " cselekedetünk és tárgyunk" , s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított érdeklődéstől, létezésük törvényszerűség ének és értelmének érzésétől, mindent beborít a szomorúság és az unalom. " Ivan Alekszejevics Bunyin

 

Rövid életében hosszú évekig küzdött szőrnyű betegségével, melyben 2008. November 19- én elhunyt. " Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra, Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza. Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. " Ossian

Tisztelt gyászoló család Fogadjátok Öszinte Részvétünket és mély fájdalommal bucsuzik unokatestvéred és a Faluközi család. Nyugodjál Békében emléked örökké szivünkben él.