NYUGODJ BÉKÉBEN ZOLI!  

Még mindig nem értjük, miért tetted. Még mindig várjuk, hogy belépsz az ajtón. Még mindig te jutsz eszükbe helyekről, tárgyakról. Még mindig fáj. . .

 

Rendkívül szeretreméltó,   nyugodt embernek ismertem meg! Tényleg sajnálom!

"ÉDESANYÁK EMLÉKÉRE ✝ Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek. Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot. Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek, mert tudom, van még hely, hová hazamehetek, hisz amíg az álmok világában anyámra lelek, én sem lehetek elárvult gyerek. Kun Magdolna: Anyámról álmodtam"

Édesapám az ország egyik legjobb géplakatosa volt. Nyugodjon békében.

Ő volt az anyukám.

"Egy Könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép,mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

 "Megpihen a dolgos jó apai szív,   Áldás és hála övezi a sírt.   Szerető férj voltál, drága édesapa,   Bánatos családodnak most az őrangyala. "

  Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna.  

Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél.    Nem haltál meg, csak álmodni mentél.    Szivünkben itt él emléked örökre,    ha látni akarunk, csak felnézünk az égre.    Csillagok között utazol tovább,    ott várj ránk, ha időnk lejárt.

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."