Egy törékeny testű, de végtelenül erős nő volt, akinek lelkèből hiányzott a rosszindulat. A hit erősítette a lelkét, az unoka a szívét. Nincs, ki ne szerette volna, olyan ember volt, akinek elvesztése tátongó űrt hagy a szívekben.       Egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: "elmúlik"       Drága Klárika! Egyszer megleptél ezzel a bölcsességgel, mert roppant bölcs ember voltál. Annyit mondhatok:tévedtél, mert van, ami sosem múlik el. Ilyen az irántad érzett szeretetünk is. Sajnálom, hogy túl késő, hogy ezt elmondjam Neked. Legyen könnyű Neked a föld. Nyugodj békében.   szeretteid      

Nyugodjál békében!

Egy nyugdijas ház angyala volt. . . Nekem a pótanyám! !

Szeretünk. Örökké a szívünkben Élsz. 

 

"Csillag volt, mert szívből szeretett, S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, De szívünkben él, és örökké ott marad. "     "Elmentél tőlünk egy csendes éjszakán, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. "

Szerető férj és apa! Nagyon jó ember volt, mélyérzésű, tiszta szívű.     Van aki könnyen éri el akit szeret, Van ki sír, reszket míg övé lehet. Van ki könnyen tud feledni, Van ki meghal, mert nagyon tud szeretni!   Nyugodj békében!   Szeretlek! ♡♡♡♡♡

Sajnos nem ismerhettem a nagypapát, de emléke szerettei szívében él. Én azért most is, itt vagyok veletek! Lélekben, egy másik dimenzióban. Januárban, esőben, hóban, fagyban. Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek. Higgyétek el nekem sem könnyebb! Nem láthatom csillogó szemetek, Mint mikor még itt voltam veletek. Nem érezhetem kezetek melegét, Mint beteg ágyamnál, mikor még, Foghattuk egymás kezét. - Nehéz. Nehéz a kezem - leteszem. Nehéz a szemem - lecsukom. Megyek az úton, de ne sirassatok. Földi életemből csak ennyi jutott. Isten, minden embernek kimérte, Kinek hol a kezdete, és hol a vége. . . "

Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kisértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod!

 

 

Katika a hajdúszoboszlói Katalin apartman tulajdonosa, nagyon aranyos és kedves volt minden náluk nyaraló vendéggel. A nagyon súlyos betegsége sajnos elvette őt a családjától és a visszatérő vendégeitől. Nagyon fog hiányozni!

Egy jó anyuka, nagymama, aki mindig sokat segített azoknak a családtagjainak akiknek szüksége volt a támogatásra.