Introvertált, érző emberként a családjáért és tanítványaiért élt. Rengeteget olvasva, lángoló tekintettel élte át a történeteket. Egész életében párizsi útról álmodott. Sajnos soha nem tudta megvalósítani.Útolsó 10 évében betegségeitől gyötörve, mindvégig türelemmel viselte a fájdalmakat és a betegségével járó testi kellemetlenségeket. Emléke szívünkbe örökké élni fog.

 

Gyálon élt feleségével, az utolsó éveit Cegléden élte.

1934. jun. 29. - 1998. júl. 15.  

Az anyukám. . . . Ennél több nem kell. Imádtam, imádom amig élek. Az akkor még kis pólyás nem különben. Ez a kép, régen 1976- ban készült a  hugicám születése után. Olyan jó lenne, csak egyszer, és csak egy pillanatra. . . . . Ezt a gyertyát az 5. szomorú évforduló emlékére gyujtottam NEKED.

Emléked Szívünkben Örökké Él! ! ! Nyugodj Békében Édesanyám! Fiad. 2011. 05. 01. Holnap anyák napja de nekem a gyász napja hiszen épp 30 éve hagytál itt bennünket! ! ! Nyugodj Békében Édesanyám! ! !

Az Apák nem halnak meg, Csak a szívük pihen meg örökre! Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. Nyugodj békében Kedves Szomszéd! ! ! :(

„Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.”