Megpihent a dolgos apai szív. Áldás és hála ővezi e sírt. Szerető apa voltál. Drága édesapa. Bánatos családnak most az őrangyala.

Egy nagyon jó ember volt, akit nagyon hamar magához hívott az ég!

 

Édesapám Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nemis tudhatod, mennyire fáj hiányod. Gyergyákat gyújtunk és mécseseket Ezek a fények világítsanak Neked Örök világosságban, békességben nyugodj Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod. Rendezgetem a virágokat, Meggyújtom a gyergyákat, És szívemre száll a csend. Kitárulnak a múltnak kapui Szeretnék hozzád rohanni, És belesimulni a karodba, Ahogy rég kislány koromban.

 

Akik ismerték,tudják milyen volt.

Nagyon hiányzol! Csak az hal meg akit elfelejtenek. Örökké él akit szeretnek!

Ő volt a világ legjobb nagymamája !! Őt csak szeretni lehetett ,nagyon szerette minden unokáját jó szívű ember volt !  Mégis meg kelett  szenvednie a halálért .

Elcsitult a szívem, többé már nem dobog, Itt hagyta a lelkem e földi világot. De odafenn a mennyben is rátok gondolok. Az angyalkák vigyáznak reám, és Nektek ragyogjanak a csillagok!

Sajnos nem ismerhettem a nagypapát, de emléke szerettei szívében él. Én azért most is, itt vagyok veletek! Lélekben, egy másik dimenzióban. Januárban, esőben, hóban, fagyban. Nem látom síró szemeitek, hulló könnyeitek. Higgyétek el nekem sem könnyebb! Nem láthatom csillogó szemetek, Mint mikor még itt voltam veletek. Nem érezhetem kezetek melegét, Mint beteg ágyamnál, mikor még, Foghattuk egymás kezét. - Nehéz. Nehéz a kezem - leteszem. Nehéz a szemem - lecsukom. Megyek az úton, de ne sirassatok. Földi életemből csak ennyi jutott. Isten, minden embernek kimérte, Kinek hol a kezdete, és hol a vége. . . "