"Csillagok közt élsz már, angyalok közt jársz Ott, hol csendből épül vár, S igaz lelkedre Isten vigyáz már. Uram, adj neki nyugodalmat, S egy csendes felhőn párnát! Fogadd be őt, Uram, s vigyázd örök álmát! "    

 

 

 

Nézem a fényképedet, drága mosolyodat, könny áztatja arcomat, - így nem látlak már: mert szememet elfedi a homály. A hangodat sem hallom, mert hangos zokogásom, megtöri a csndet. . . . Már csak egyre vágyom:hogy ott lehessek VELED! hogy átöleljelek és elmondjam NEKED: MENNYIRE! MENNYIRE! SZERETLEK!

Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni.