A világ legjobb testvére volt. Egy igaz ember, aki mindenkinek csak adott. Hiszem hogy Istennek szüksége volt egy angyalra, azért rendelte magához! Az ő szíve és lelke tiszta volt, egy csodálatos ember távozott közülünk!

Fájjó szivem bucsuzunk tőled drága nagymamám..hihetetlen hogy elmentél😭  Felfoghatatlan drága nagyikàm.. A szívemben és a déd unokáid szívében örökké élsz😭

 

A legjobb barátom voltál kedves Feri! Éveken keresztül figyeltél és ott segítettél, ahol csak tudtál. A legjobb kirándulótársam voltál éveken keresztül! Fáradhatatlanul gyalogoltál velem és a gyerekeimmel a Bükkben, sütötted a szalonnát és a krumplit, nevettünk hatalmasakat. A gyerekeimnek is a legjobb barátja voltál! - az anekdotáidat minden nap emlegetik. Soha nem fogunk elfelejteni!

 

Édesapám

Emlékedet fájó szívvel megőrízzük. (Székelyföld Szerelmesei Egyesület) "Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben.  "

Édesapánkat karacsony estélyén ütötte el egy autó. . . azóta sok év telt el, de emléke nem halványul. . . Nyugodj békében! !

A legkedvesebb öccs.

 

A legjobb ember volt akit valaha ismertem. sajnos már nem tudtam elmondani neki! Köszönök mindent.

Gyerekei: 2 fia Sándor és Ernő, 1 lánya Karolina. Nagyon jó szívű, jó ember volt. Segített mindig bárkinek. Nem nagyon mutatta ki, hogy kit szeret és kit nem, de nagyon szeretett sok mindenkit! Volt neki rossz dolgai is, de nem nagy dolgok. Sajnos nagyon beteg volt az utóbbi időkben. NAGYON HIÁNYZOL! ! SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉLSZ! ! !

Elmentél, itt hagytál, tőlem el sem búcsúztál. Most nélküled minden üres, s kínoz a magány. Amit értem tettél, arra nincs szó, Nincs semmi, mely vigaszt hozó... Az életemben a legdrágább kincs voltál, Te soha senkire sem haragudtál. A jóság megtestesítője voltál, Mindenkinek szeretetet adtál... Nem számított semmi, csak a családod, Neked mi jelentettük a boldogságot. Értünk éltél, de beteg lettél, Elfáradtál, előre mentél. Oda, ahol már nem fáj semmi, Ott már nekünk nincs mit tenni. Nem foghatjuk hófehér kezed, Nem mondhatjuk ki a neved. Nem mondhatom én sem, drágám, szépségem, Hogy mennyire szerettél, efelől sosem volt kétségem. Itt hagytál, ez örökké fog fájni, Soha míg élek, nem tudok megnyugodni. Kérem az Istentől, vegyen ő magához, Siess Anyukám a mennyek országához! Lépj be a kapuján, mert ott vár téged Isten, Csak mi halunk bele a fájdalomba, a családod... itt lenn.