aknamélyitő volt, az édesapám.

Nagyon rossz, hogy már egyikőtök sincs mellettem! ! !

Nagyon jó indulatu ember voltálhirtelen hagytál itt bennünket nagyon hiányzol 

"Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig. Bele szólt a végzet ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe. . . "

Nagyon aranyos fiu volt kedves szorgalmas nagyon szerete az allatokat is. Mindig hianyozni fog azoknak aki ismerte   NYUGODJON BEKEBE        Megállt egy sziv, mej élni vágyot, pihen az álldot kéz mej dolgozni imádott. Nélkuled üres és szomorú a házunk, és nem hisszük el,   hogy már Téged hiába vá runk. Csak az évek mulnak feledni nem lehet, hogy fiatalon tört ketté az életed. Temető csendje ad Neked nyugalmat, szivünk bánata örökre meg marad. Vidám arcod nem latjuk többé, de DRÁGA EMLÉKED szivünkben él örökké                            

"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled!   Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván... Hogy megőrizzem emlékedet...   “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik”   Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."  

Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer találkozunk veled!

Vidám jókedvű ember volt imadta családját

Hiányzol!