"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . .

  Kivételesen jó ember, és após volt. Víg kedélyű, mindenki közvetlen, barátságos emberként ismerhette.

Takács József    Beköltözött hozánk a szomorúság A csupasz gyertya, imbolygó fényénél Könnyeinktől, homályos lett a kép. Nem mondod már többé szép ez a virág Beköltözött hozzánk a szomorúság. Torkunkban keserű gombocót gyúr most a hiány Távoli szürke lett e földi világ. Elszállt az utolsó pillanat is Tiszta lelkednek nyugalmat hint Harangszó zengi utolsó utadon Szerető családod vigasztalan nagyon Búcsúzik tőled még számtalan barát Nélküled üresebb lett a világ. Beköltözött hozzánk a szomorúság

 

Nagyon jó ember volt! A testvérei, szülei és családja szeretete jelentette számára a legnagyobb boldogságot! Nagyon sokan szerették és szeretik most is!

Túl korán ment el édesapám, sok szép év várt volna még ránk.  

 

A világ legjobb apukája volt, és a világ legjobb nagypapája lehetett volna.