A szakmaja mestere - mestere volt a szakmanak. A legjobb hideg- burkolo volt.

az edesanymnak aki a legjobb anya volt.

Drága Édesanyám nyugodj békében! Nagyon hiányzol, hiányzik a szereteted!

Szeretett nagynénék, aki Pellérden élt hirtelen eltávozott. Itt hagyta a testvéreit, lányát, sógorait, ismerőseit, barátait, unokáját, unokatestvéreit.

" Csak az hal meg akit elfelejtenek. Az Édesanyák sosem halnak meg. "

Oly kedves voltál szívünknek,   De egy nap elhívtak a fények.   Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,   S keserves könnycsepp csordul le arcunkon.     Az emléked szívünkben él míg élünk,   Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.   Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,   S ez elkísér egész életünkben.     De miért ilyen keserves az élet,   Miért kellett pont neked elmenned?   Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,   Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.   Nem hiszük el, nem, még most sem, hogy elmentél,   Nem akarjuk elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.   Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állunk,   S a régi szép emlékekre gondolunk.    

Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Te örökké velünk élsz, gondolatainkban.

Kolozsváry Ilona Kamilla néven látta meg a napvilágot Szeged városában 1931. Július 2. - án. itt végezte el a Zenekonzervatóriumot és itt a Tudományegyetemen lett okleveles biológia- kémia szakos tanár. 1981. augusztus 27. - én házasodtak össze Nagy Lászlöval. Együtt jutottak hitre. Szorgalmasan kerestèk az Urat. Együtt tanulmányozták a bibliát. Sok nehézségen keresztül kellett menniûk, hogy tisztán megtérhessenek  Teremtőjükhöz.  Nyugodjatok  az Atya szeretetében!  

Drága kicsi- kincsem, nagyon hiányzol

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk? Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk? Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg, S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg. Gyönyörű szemében, a fény még csillogott, Még az utolsó napokban is csak mosolygott. Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt, Semmi mást nem akart ő, csak élni még. Küzdött még tudott, még volt ereje, De a végzet őt is utolérte. Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik, Vezetik útját, amíg csak álmodik. Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép, Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él. Súgják meg a csillagok üzenetünk. . . hogy szeretünk, Mondják meg azt neki, hogy S O H A S E M F E L E D Ü N K ! ! ! " ANYU PICI CSILLAGÁT ÉDES, DRÁGA ANITÁM