díszlettervező (Paseczki Zsolt)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 47 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2010. 12. 02. Gyújtotta: V. - Móritzné J. Marion.
Drága Zsolt!
Nekünk, TE hiányzol! És Másoknak is, akik nem tudtak ott lenni HAMVAID szétszórásánál. 2010 adventjének kezdetén a TE mennyei szereteted alkotja, fogja össze óvodás, iskolás, gimnazista, főiskolai társaid közösségét. IGEN Zsolt ŐK keresnek Téged. Összefogjuk kezünket, Hozzád szólunk, Érted imádkozunk, Rád gondolunk. EMLÉKEZÜNK 2010 adventjén. Arra a művészetedre, amit kellőképpen elfelejtett a szakma, mi akkoriban ismerkedtünk meg, szomszédaid, barátaid lettünk. Nem tudtam elfogadni a Szellemiséged mögött elsikló tekinteteket Búcsúztatásodon . Tettem egy lépést. . . , sokan most tudják, tudták meg a valóságot.
A pénztelenség lassan behívta Életedbe a rosszat, miközben Edina gőzölgő húslevese járta be az udvarunkat Ligettelken. Kapolcsi képet töltöttem fel Rólad, amely az utolsó, beteljesült Szerelmet hozta meg Életedbe. Zsolti megtaláltam Rólad készített fotókat, azon a számítógépen, amin tanítottál szerkeszteni, én meg Palkót, a TE designer barátodat. Abban a kőbányai házban maradtak meg az utolsó jövőt formáló beszélgetéseid férjemmel és őrzik a falak ÖTLETEITEKET. Ahogy leköltöztünk a panzióba, elkezdődött betegséged. . . júliusi lakógyűlésen, már bal kezeddel segítetted a jobb feledet. . . nem folytatom Zsolt. Melletted voltunk lélekben Keszthelyen, Indonéziában, ahonnan segítettél hazajutni minket.
Vasárnap a kórházba akartam menni, gondolkoztam- nem szóltam férjemnek, pedig eközben ő is Rád gondolt, és TE lecsuktad a szemed örökre. Nem akartad, hogy lássunk, ahogy a segítségünket is méltósággal fogadtad. Így éltél, becsülettel, szeretettel, lélekkel telve, gyermekeidet szeretve. MINDENKIN SEGÍTETTÉL. . .
Köszönöm a találkozást, azt az 5 évet, amit családomnak adtál.
