Egy bübályos aszonny volt . Mindenkit nagyon szeretett, mindig vigyázot a gyermekeire , hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Mindenkire odafigyelt és  végtelenül segítőkész volt  nagyon hiányzik a gyerekeinek. Emléke öröké élni fog gyermekei és unokái  szivében soha nem felejtjük el őt.

 

  "Ne jöjj el sírva síromig Nem fekszem itt, nem vagyok itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok,   s minden, számodra kedves dolog. Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok itt. . . Nincs is halál! "

 

" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "

Fiatal életerős fiatal ember volt ki a családjáért élt és segíttet bár kinek!

Küzdöttél,de már nem lehet a csend  ölel át és a szeretet. Csak az hal meg , akit elfelejtenek, örökké él, akit nagyon     SZERETTEK           ?