Babák (Meg nem született gyermekem)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 32 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2011. 02. 21. Gyújtotta: Anonim.
Elsősorban az én meg nem született gyermekemért, és az összes többi olyan magzatért, akiket nem " tudtak" valamilyen oknál fogva vállalni- hoztam ezt az oldalt létre. Tudom, hogy csak szavak, amik van, akinek üresnek hangzanak. De én nagyon elítélem az abortuszt, mégis megtettem. Már máshogy látom, mert tudom, hogy vannak akik megbánják, vagy más választásuk nem volt. Nem akarok magyarázkodni, de mégis elmondom, hogy miért. Az első szülött gyermekem autistaként jött a világra. Amikor másodszorra is teherbe estem, féltem. Attól féltem, hogy Ő is olyan életet kell hogy éljen, mint a kislányom. Tudom, hogy felelőtlen voltam, és hogy vigyáznom kellett volna, és ezért bárki elítélhet. Én is elítélem magam, mert vannak olyan helyzetben lévők, akiknek nálam nyomósabb okkuk volt erre a szörnyű tettre. Igaz, erre igazán nyomós ok nincsen, mert mindenkinek joga van az élethez. De az a kín, amit érzek, azóta, hogy nincs velem, amióta tudom, hogy mit tettem, szétmar. Tudom, hogy még sok nő, asszony érzi ugyan ezt amit én is. Eltitkolt terhesség, amiről nem beszélhet senkinek. Önző voltam, nem mindenkinek adatik meg ez a csoda, hogy gyermeke lehessen. Én nem éltem vele. Tudom, hogy ezután bármi jön, nem fogok még egyszer meghátrálni. Megtartom. Ha egészséges, ha nem akkor is. Csekély jelentőségű, de már milliószor megbántam. Remélem egyszer bocsánatot nyerek. Legalább itt, hogy ha már sírja nincsen az ilyen" kitaszítottakn ak" egy gyertyát szeretnék gyújtani az emlékükre. Annyira bánom, annyira fáj. . . . Sajnos nem tudtalak világra hozni, esélyt sem kaptál az életre, mert elvettem tőled, mielőtt megszülettél volna. . . Mert féltem. . . Féltem attól, hogy Te is beteg leszel, mint az első szülött gyermekem. . . És ettől a félelmemtől esélyt sem adtam neked az életre. Bármit megtennék, csakhogy visszacsinálhas sam. Elvettem az életed, pedig nem tehettél semmiről, és lehet, hogy egészséges is lettél volna, de ez túl későn tudatosult bennem. Ezzel a tudattal fekszem le minden este, és ezzel a tudattal is kelek fel reggelente. Tudom, hogy kár a magyarázkodásér t, tudom, hogy rosszul tettem amit tettem, és megbocsájthatat lan. Miért nem gondolkodtam? Miért cselekedtem ily felelőtlenül? Most velem lehetnél. . . És ehelyett, névtelen vagy. . . Még egy sír sincsen, mi rád emlékeztetne. . . De nem is emlékezhet rád más, mint én. Remélem egyszer majd megbocsájtod nekem, amit tettem. Tudom, ha megszületsz, nagyon szeretlek, bármilyen is vagy. Ugyan úgy, ahogy a kislányomat is szeretem, aki mellettem van. Csak reménykedni tudok, hogy ha megint abban a nagy áldásban lesz részem, a Te kis lelked lesz abban a babában, akit már biztos hogy a világra fogok hozni. Hiányzol nagyon! Szeretlek drágám! Köszönöm annak aki elolvasta, és annak, aki még egy gyertyát is gyújt, ezekért az életekért, ha nem is ment keresztül ezen, csak együtt érez.