Drága jó Édesapám.

Ne állj zokogva síromnál, Nem vagyok ott. Nem alszom. De, ott vagyok az ezer szélben, ami fú. Én vagyok a gyémántcsillogás a havon. Én vagyok a napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felábreszt a reggeli zsivaj, Ott vagyok minden hangban veled. A csendes költöző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. Ne állj hát síromnál zokogva! Nem vagyok ott. Nem haltam meg.      

A halál az élet ajándéka, ami egy percet sem téved. A valami, mely létrehozott, s most elvitt Téged. De Te addig is legerősebb voltál, míg a test is elhagyott. . . Neked már csak a képzelt élet fáj, nekünk meg az. hogy nem vagy. . .

Drága Évike néni hirtelen hagyott itt mindenkit elbúcsúzni sem tudtunk de soha nem felegyük szívúnkben mindig élni fogsz mint a csillagok  Bánatos fia Sándor Unokája Imre élettársa Alexandra  Mónika  veje Béa és unokája bencus Bennünk él egy arc egy meleg tekintet Egy simogató kéz ,egy sóhaj egy lehelet Bennünk él a múlt ,egy végtelen szeretet Amit töllünk soha senki el nemvehet Egy a reményünk mely éltet és vezet  Hogy egyszer még találkozunk veled

Számunkra TE sosem leszel halott                                                                             Örökké élni fogsz mint a csillagok                                                                               Drága jó szívét, két dolgos kezét                                                                               Áld meg Atyám.                                                                                                     S mi köszönjük, hogy Ő lehetett a mi édesapánk!                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

 

Betegségét hihetetlen méltósággal viselte. . .