"Elvitted a derűt, a fényt a meleget, csak egy sufarat hagytál itt, az emlékeket. Bennünk él egy arc és végtelen szeretet, mit tőlünk soha de soha senki el nem vehet. Hiányodat feldolgozni nem lehet, Csak próbálunk élni nélküled! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! "

          

Azt mondják, a gyász nem más, mint önző hiányérzet. Szeretném elhinni, hogy tényleg így van.. Biztosan így van, hiszen önző vagyok. És fáj, rettenetesen fáj a hiányod. 47 évet éltünk együtt. Jóban és rosszban. Az sosem volt kérdés, hogy menyire szerettelek. Természetes volt, hogy itt voltunk egymásnak, mint amikor levegőt veszünk. De most nincs levegő, nincs semmi. Úgy érzem megfulladok. Várj rám Drágám, szerintem nemsokára jövök. Szeretlek.  Nagyon-nagyon hiànyzol! Napról, napra egyre jobban...  

Egy igazi tündérvirágszál! Megállt egy szív, mely élni vágyott, Pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre

Amíg élt, maga volt a Hit és a Szeretet. 

Szeretőszívű, mindig a jóra és békességre törekvő. Istenfélő, bölcs ember volt. Mindenkihez volt egy jó szava ! Legyen Áldott az emléked ! Nem felejtünk el soha ! Nyugodj Békében MAMA !!!

Míg éltél nagyon szerettünk, míg élünk soha nem feledünk !