A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1527 látogató és 42 gyertyagyújtó van itt,
akik 106 személyért átlagosan 78 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Akikért ég
Keresés
Keresés névre, töredékre:
Született:
Elhunyt:

Akiért ég:
aki
Rendezés:
 

Ha a keresett személy még nincs az oldalon, vagy új személyként szeretnéd felvinni az oldara, kattints az alábbi gombra!

  Új személy felvitele  


Nézet váltás: Kiskép nézet Lista nézet
135393 találat
 
Előző oldal
5. oldal (8463)
Következő oldal
1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 11 12 ... 8463
Drága Édesapám (Kereki Pál)
Gyertyaláng érték: 114251 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 99 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 02. 28. Gyújtotta: Kereki Zoltán.
 
Körmös Marcsi (Manasses Marcsi)
Gyertyaláng érték: 91338 Jelenleg 88 gyertya ég, az eddig gyújtott 31314 gyertyából.
Az első gyertya: 2016. 01. 22. Gyújtotta: Mia, Anita & Gábor.
"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."
Drága Édesanyám (Kereki Pálné (Ökrös Pirsoka))
Gyertyaláng érték: 89751 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 310 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 02. 28. Gyújtotta: Kereki Zoltán.
 Drága Édesanyám     A világ lebjobb Édesanya, köszönöm, hogy voltál nekem. Borzasztóan hiányzol.
Dave (Oláh Dávid)
Gyertyaláng érték: 85800 Jelenleg 1550 gyertya ég, az eddig gyújtott 325008 gyertyából.
Az első gyertya: 2017. 08. 09. Gyújtotta: Kadlicskó Balázs.
Stefi (Kolarova Sztojánka)
Gyertyaláng érték: 85687 Jelenleg 437 gyertya ég, az eddig gyújtott 238593 gyertyából.
Az első gyertya: 2010. 07. 07. Gyújtotta: Sylvia.
Batyu (Batári Gyula)
Gyertyaláng érték: 84251 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 619 gyertyából.
Az első gyertya: 2012. 11. 10. Gyújtotta: Dobos Zoltán.
"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.   De egy könnycsepp szemünkben Érted él,   egy gyertya az asztalon Érted ég.   S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,   amit tőlünk soha senki el nem vehet.   Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,   szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "
Évike (Gulyásné Polonkai Éva)
Gyertyaláng érték: 76561 Jelenleg 1791 gyertya ég, az eddig gyújtott 934815 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 04. 27. Gyújtotta: Polonkainé Taskó Éva.
EZ A GYERTYA ÉRTED ÉGJEN ÖRÖKKÉ        ISTEN ÁLDJA MEG AZT A KEZET,   ADJON SZÍVÉNEK ÉS LELKÉNEK MEGNYUGVÁST, AKI DRÁGA, EGYETLEN GYERMEKEMÉRT GYERTYÁT GYÚJT
János (Hamza János)
Gyertyaláng érték: 72251 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 22098 gyertyából.
Az első gyertya: 2017. 12. 25. Gyújtotta: Tóth István.
   "Kérlek Istenem  hozd vissza,csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."  Könnyes szemmel, örök fájdalommal a szívünkben emlékezünk rád.Fájó könnycsepp lettél mindannyiunk szívében. Idézzük szavaid, mosolyod, emléked, Szerettünk és szeretünk, nem feledünk téged.” Nyugodj békében! Bánatos feleséged Marika. Gyermekeid: Marika,Gabriella,János,Mónika,István,Éva,Viktor.                       Szeretlek Szeretlek Szeretlek                                 
Erzsike/ Papa (Kökényesi Péter Pálné / Kökényesi Péter Pàl)
Gyertyaláng érték: 71570 Jelenleg 320 gyertya ég, az eddig gyújtott 36185 gyertyából.
Az első gyertya: 2018. 07. 13. Gyújtotta: Vargáné Kökényesi Mónika.
Édesanyám a legjóságosabb ember volt a földön! Senki nem kívánhat jobb Édesanyát magának! Örökké szeretünk és soha el nem feledünk téged Dràga édes anyukàm!!!!😢❤💔   Édesapàm a legjobb férj,apa,és nagypapa aki valaha élt a földön! Kitartó és mindig büszke ember aki a csalàdjàért mindent megtett! Mindenki vicces,jókedvű embernek ismerte! Örökké szeretünk Édesem és soha el nem feledünk! Nagy küzdő voltàl!!! Óriàsi az űr amit hagytatok! Nincsenek erre szavak!😭💔❤ Édesapàm született 1948.05.13. Elhunyt: 2019.02.14. Valentin napon újra talàlkozhatott élete szerelmével,Édesanyàmmal! Legyetek nagyon boldogok és vigyàzzatok egymàsra és mirànk is!!!
Inci (Máté Jánosné)
Gyertyaláng érték: 62751 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 46 gyertyából.
Az első gyertya: 2018. 03. 20. Gyújtotta: Kereki Zoltán.
Laci(Papó) (Szmetankó László)
Gyertyaláng érték: 61251 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 61 gyertyából.
Az első gyertya: 2018. 03. 08. Gyújtotta: Gulyásné Szmetankó Zsuzsa.
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott. Számunkra Te sosem leszel halott. Örökké élni fogsz, akár a csillagok!"
Andráska (Szurkos András)
Gyertyaláng érték: 60111 Jelenleg 3861 gyertya ég, az eddig gyújtott 1210898 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 02. 05. Gyújtotta: H. Lilla.
 Soha el nem múló szeretettel búcsúzunk Töled, drága Andráska. . .
Erzsike, Anyuci, Mama, Anyamama, Dédi (Bányai Györgyné)
Gyertyaláng érték: 58515 Jelenleg 100 gyertya ég, az eddig gyújtott 4557 gyertyából.
Az első gyertya: 2020. 12. 15. Gyújtotta: Gyermekei.
"Mikor elmentél kialudt egy csillag, Az angyalok a mennyországba hívtak, De sajnos itt lent elvesztettünk Téged, a legtisztább angyalát a földnek és az égnek! Elmentél Tőlünk mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké maradsz." "Nem, nem haltam meg. Csak egy angyal csókolt meg. A csókkal elrepültem. Elvette terhem, szabad lettem. Nem, nem haltam meg. Attól, hogy nem látsz, még élek, Csak már semmitől sem félek. Keress meg szívedben, Ott hajózok ereidben. Nem, nem szűntem meg. Úgy biztos nem, ahogy gondolod. Érzed ezt a finom őszi illatot? Az ősz én vagyok. Nem, nem tűntem el. Ne halott emberként gondolj rám! Csak nézz az égre fel, Felvettem csillagruhám. Nem, én nem haltam meg. Csak már emlék vagyok. Esténként a széllel keringőt táncolok. Ablakodon holdfényként pihenek meg. Nem, nem felejtelek el. Árnyékként követlek napodban, Visszatérek hozzád álmodban. Leülök ágyad szélére, Benézek a lelked mélyére. Nem, nem hagytalak el. A kis bizsergés én vagyok, Arcodra mosolyt cirógatok. Nem, nem mentem el. Ott vagyok minden fában. Szemedbe örömöt csaló Minden pislantásban. Nem, nem mentem el. Maradok, míg akarod, Füledbe szeretetet suttogok, Míg elhiszed nekem, hogy a mindenségben én veled egy vagyok." "Köszönjük,  hogy éltél,  és minket szerettél. Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél... Én örülnék, ha  újra szólnál,  egy mosolyt Nekem szánnál, Mert hiányoznak a  Veled töltött órák..." "Hallgatom a szívem. Ha majd eyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom mert szeretett engem, és  szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de  mindezt a szívem gyűjtötte össze, és  belőle lett minden, ami Szeretet." /Zsuzsi/ Nem hiszem el... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Neked még itt kell lenned, Hisz annyi szeretet van benned. Látom szép szemed, Hallom nevetésed... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Ne tedd ezt Velem, Szorítsd meg két kezem. Ölelj át karjaiddal, Nyugtass meg mosolyoddal... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Szólj hozzám újra, Kiabálva vagy súgva. Hadd halljam hangodat, Érezzem illatodat... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Töröld le könnyemet, Vidítsd fel szívemet. Mondd, hogy csak álmodom, S nem valós a fájdalom... Felébredek, itt a reggel... Anya, ugye nem mentél el? Ekkor szíven szúr a Fájdalom, Édesanyám, kit úgy szeretek,  Többé már nem  Láthatom... Egy Angyal voltál itt a Földön, Az égben is Angyalként élsz, Csillagfényes éjszakákon, A gyerekkorunkról mesélsz. Minden nap, és minden este, A csillagfényeket lesve, Tudjuk, hogy itt vagy Velünk, Mert Mi mindannyian SZERETÜNK,  És soha el nem  Feledünk...! /Judit 2020.12.26./ A búcsú elmaradt...💔 Édesanyám, Édesanyám, Illatozó rózsa, Fent virul a domb tetején Hosszú évek óta. Egyszer aztán bimbót hozott Tavaly tavasz táján, Én vagyok a rózsabimbó Édesanyám szárán. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ,  Édesanyám gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Hamarosan szép tavasszal, Boldog leszek újra, Csöppnyi bimbót találok a Levelembe bújva! Nevelgetem, ápolgatom,  Boldog, aki látja, Kibontja majd bársonyszirmát Következő nyárra! Amikor majd felnő ő is, Elbúcsúzom tőle, Lehullatom szirmaimat, Anyámhoz, a földre. /Zsuzsi/ "Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rád, Látlak az égben, amely kéken borul Rám. Látlak a zöldben, bokrok, fák között, Napfényes esőben, szivárvány fölött. Látlak az utcán, emberek forgatagában, Hallom lépteid, vágyaim sikátorában. Érzem illatod, rózsákba oltva, Törlöm könnyeim, sírodra borulva. Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Maradt a keserű bánat és a fájdalom, Keserves könnycsepp gördül le arcomon. Az emléked szívünkben él, míg élünk, Téged soha, de soha el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, Ez elkísér egész életünkben..." Egy hónap...💔 Egy hónapja, hogy jött a hír, Szívünk azóta folyton sír... Mardos bennünket a fájdalom, Édesanya, hiányzol nagyon! Látunk magunk előtt minden nap, Akkor, amikor a hajnal hasad... Amikor a nap nyugovóra tér, Csillagod fénye hozzánk ér. Virágot viszünk a sírodra, Feltekintünk az égboltra... Onnan nézel le Reánk, Drága, szeretett Anyánk. Minden nap gyertyát gyújtunk, De szép is volt a múltunk... Mikor még itt voltál Velünk,  S nem volt könnyes a szemünk. Elfeledni Téged sosem fogunk, Tudjuk, egyszer újra találkozunk... Minden nap Rólad beszélgetünk, Amíg élünk, Rád emlékezünk. Halljuk hangod, nevetésed, Érezzük minden érintésed... Látjuk arcod, szép szemed,  Ahogy felénk nyújtod két kezed. A legjobb Édesanya vagy, A szíved hatalmas nagy... Elférünk benne mindannyian, Velünk vagy az álmainkban. Este, mikor nyugovóra térünk, Gondolatban csak arra kérünk... Maradj itt Velünk, Nagyon szeretünk! /Judit 2021.01.09./ Két hónap...💔 Telnek a napok, múlnak a hetek,  nagyon hiányzol, Gyermekeid, unokáid, s mindenki Téged gyászol... Szívünkben a fájdalmat nem csillapítja semmi, Pedig nagyon szeretnénk újra boldogok lenni... Szeretnénk újra elmenni hozzád,  Megpuszilni gyönyörű, szép  orcád. Szeretnénk látni kedves arcodat, Mellyel elűzöd minden gondunkat. Szeretnénk újra átölelni, mint rég, Szeretnénk a hangodat hallani még. Szeretnénk Veled beszélgetni, Szeretnénk Nálad ebédelni. Szeretnénk hallani nevetésed, Szeretnénk érezni ölelésed. Szeretnénk Tőled még tanulni, Szeretnénk még Hozzád simulni. S annyi mindent szeretnénk még... Túl hamar elvett Tőlünk az ég... Tudjuk, fentről is vigyázol Ránk, Drága, szépséges Édesanyánk. Hatalmas az űr, mit Magad után hagytál, De minden kincsnél több, mit Nekünk adtál. Megtanítottál bennünket szeretni, Sosem fogunk Téged elfeledni. Csak örökké szeretni, szeretni, szeretni... Hiányzol Anyuci!😢 /Judit 2021.02.09/ Három hónap...💔 Elmentél, itt hagytál, elbúcsúzni sem volt időnk, Elhagyott, elveszett most már minden erőnk. Csodálatos voltál és vagy, feledni sosem fogunk, Van egy szó -Anya- melyet naponta kimondunk. Szeretünk és hiányzol, már nem fogod a kezünk, Bár tudjuk, hogy Te most is itt vagy Velünk. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk Rád, Érezzük lényednek iszonyú hiányát... Szívünk megtört és a lelkünk örökre sebzett, Te vagy a szeretet, mit a sors Tőlünk elvett. Nézzük a fényképed, mely ott van a keretben, Látjuk, Neked is könnycsepp van a szemedben. A Mi könnyünk hullik, mint a záporeső, Kellene Nekünk egy kis varázserő... Akkor visszavarázsolnánk hozzánk, S a világon a legboldogabbak volnánk. Újra szépek lennének az éjjelek és nappalok, Nem mi sírnánk utánad, hanem az Angyalok. Mert Téged Ők is szeretnek, Mi ezt jól tudjuk, Varázserőnk nincs, így a fájdalmat hordozzuk... Ha majd  újra találkozunk, s együtt leszünk, Megnyugszunk, nem lesz könnyes a szemünk. Szeretünk Anyuci! /Judit 2021.03.09/ Négy hónap...💔 Fájdalmas négy hónap van mögöttem, Könnyeim minden nap töröltem, Volt, hogy sírtam, máskor bömböltem... Elmondhatatlan a fájdalom ami éget, Nem értem, miért veszítettelek el Téged? Miért kellett az angyalok közé térned... Fájdalom költözött a szívembe, Nincs semmi gyógyír a sebemre. Mindenről Te jutsz az eszembe... Te vagy a levél a fákon,  Te vagy a kismadár az ágon, Te vagy a víz a tengerben, Te vagy a virág a kertemben, Te vagy minden, ami szép és jó,  Nincs senki, ki hozzád hasonló. Te vagy a napsugár az égen, Te vagy a csillagfény az éjben, Valahol távol, a messzeségben... Este, mikor a szemem lehunyom, Te vagy az utolsó gondolatom. - Hiányzol Anya! - mondogatom... Reggel amikor felébredek, Reménykedek, de sajnos tévedek. Mondd, nélküled hogyan élhetek... Sosem fog múlni ez a fájdalom, Szeretlek Anya, és hiányzol nagyon!😭💔 /Judit 2021.04.09/ Hiányoztok! Jó lenne mégegyszer ismét haza menni, A kis folyosónkon egy kicsit megpihenni. Jó Anyámhoz, Apámhoz hozzá szólni, Szeretetben, békében ismét gyermeknek lenni. Az ajtónál Édesanyám boldogan várna, Szeretettel ugranék az ő nyakába. Illatát érezni a finom, jó ebédnek, Örülni a frissen sült süteménynek. Jó lenne mégegyszer haza menni, Édesanyámnak a kezébe virágot adni. De már csak a múlt köde telepedik rám, S hallom a világ dübörgő zaját. Lassan vissza térek a valóságba, S tudom, hogy engem haza már nem várnak. Szomorú az álom, de a nap mégis ragyog, Hiszen álmaimban otthon voltam, s boldog vagyok. Zsuzsi Megkésett köszöntő "Hiába nő a sok virág, hiába színes a világ, hiába mind, ha nincs minek! Adnék virágot, s nincs kinek! Hiába ünnepel a szív, a dal néma, mely visszahív… Te rólad szól fájó dalom, szívemen ül a fájdalom. Adnék virágot, ölelést, mosolyt, jó szót, – nem is kevést – de lám már mindez hasztalan, a szívem oly vigasztalan! Mert ma az anyák napja van, és árvának érzem magam! Hogy köszönhetném meg neked, amid már nincs: – Az életet! Hisz nem vagy itt már jó anyám, szemed a mennyből néz le rám. S tudom, ha lát, most mosolyog, hisz ma is gyermeked vagyok, s amíg csak élek az leszek, s egyszer, ha én is elmegyek, találkozunk majd odafenn, ahol a lélek megpihen! Leülök hát, s emlékezem, összefonom a két kezem. Behunyt szemmel imádkozom, arcod szemem elé hozom, mert szíved szívemben lakik, ott hozza szép virágait. Köszöntelek e szép napon, csak itt hiányzol nagyon!"💔😪 "Anyák napján virágom a temetőbe vittem, Összeomlott bennem, miben mindig nagyon hittem. Azt gondoltam, ez az Angyal soha meg nem halhat, De a sors az kegyetlenül gyakorol hatalmat! Letérdelek sírod elé Édesanyám méltón, Megpróbálok lazítani Én a lelki béklyón. Gyere vissza drága Anyám, nagyon meghálálnám, Te hagytál el Engem végleg, Én maradtam árván. Csak egy percre láthatnálak, csak egy percet kérek, Sohasem háborgatnálak, mindent megígérek. Elsuttognám Neked halkan, mennyire hiányzol, Össze-vissza csókolnálak, Isten tudja hányszor. Látod, eljöttem hozzád, ma van Anyák napja, Legtöbbje most a virágot, otthonában kapja. Fájón, sírva távozom most, vége van a napnak, Szívemben örökké élsz, soha el nem hagylak!"💔 "Anyák napját ünnepeljük az egész világon, Én temetőbe viszem néhány szál virágom. Gyertyát gyújtok Édesanyám emléke előtt, Ő ad nekem egész évben némi lelki erőt. Édesanyám, imába foglalom drága neved, hogy szeretetben az életre neveltél engemet. Most érzem igazán, mennyire hiányzol nekem, nélküled szomorú a szívem, bánatos a lelkem. Drága Édesanyám, nyílnak a rózsák, tulipánok, erdőn, mezőn a szebbnél szebb vadvirágok. Ébred a tavaszi természet, mosolyogva ébred, virágcsokor illatával köszöntelek Téged. Könnyezve gondolok Rád, drága Édesanyám, sok napja átléptél a mennyország kapuján. Boldog lennék, ha anyák napján átölelhetnélek, együtt töltött évek szép emlékei visszatérnének. Elmúltak a gyermekévek, ifjúkori, szép álmok, egész évben Neked nyílnak a legszebb virágok. Orgona illatát küldöm feléd tavaszi szellővel, mesébe illő szivárvány és napsugár fényével."💔 Öt hónap...💔 Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, mit jelentett Nekem az Édesanyám. Ő volt számomra a csupa nagybetűs NŐ, Mégis elvette Tőlem a Teremtő... Ő volt a jóság, a kedvesség, a szeretet, Egy mosolyával meggyógyította lelkemet. Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, Mennyire szeretem az Én szépséges Anyám. Ő volt számomra a csupa nagybetűs ANYA, Kinek mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Nála szebbet, jobbat álmodni sem lehet, Semmi sem gyógyítja be szívemen a sebet. Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, Mennyire hiányzik Nekem az Édesanyám. Lassan már nyár lesz, a nap is fényesen ragyog, De a lelkem és szívem keservesen zokog. Telnek a hónapok, elfogynak a szavak, De a szívemben örökké élsz, és örökké ott is maradsz! Szeretlek! Nagyon hiányzol!😥💔 /Judit, 2021.05.09/ Hat hónap...💔 Fél éve nem vagy Velünk, Fél éve könnyes a szemünk. Fél éve nem látjuk arcodat, Fél éve nem halljuk hangodat. Fél éve próbálunk tovább élni, Fél éve nem tudunk tovább lépni. Fél éve vígasztalgatjuk egymást, Fél éve nem hagyjuk abba a sírást. Bármennyi fél év fog eltelni, Az érzés sosem fog változni. Szeretünk Téged most és örökké, Csak a szívünk vált törötté. Az emlékeinkben megőrzünk, Soha el nem felejtünk. Hiányzol Nekünk nagyon, Találkozunk még egy napon. Addig is légy boldog ott fent, Elég ha mi sírunk itt lent. Azokkal vagy, akikért régen Te sírtál, De jó lenne, ha még egyszer felhívnál! Nagyon szeretünk Anyuci! Hiányzol!😭💔 /Judit, 2021.06.09./ Fél év ... "Eltelt fél év, azóta nem láttalak Téged, Egy decemberi estén ért véget a földi léted. Átjárta tested a fájdalom, menned kellett, Ekkor lettem felnőtt, és soha többé gyermek. Nincs olyan nap, hogy fentről ne néznél Rám, Hisz itt vagy Velem, drága szeretett Édesanyám. Nem hagyott Neked a sors hosszú boldog életet,  De az aki voltál, gyártott Nekünk örök emlékeket. Tudom, hogy olvasod és meghallod az összes szavam. Azóta tudom milyen árvának lenni, és sírásra görbül az ajkam. Hidd el aki ismert, az sose fogja elfelejteni, hogy itt éltél, Míg itt voltál neveltél, szerettél és egy szebb létet reméltél. Elmentél Tőlünk, de sosem tudunk feledni, Hiszen szívünkben örökké fogunk Téged szeretni! " Nagyon hiányzol Anyuci!💔😭 Hét hónap...💔 Már 7 hónapja nem vagy köztünk, Mégis mindig itt leszel, őriz a szívünk. Tőled kaptuk az életünk, Te végig , óvón fogtad a kezünk. Most Te vagy a nap, Ami melegével simogatja arcunkat, A szél, ami lágyan borzolja hajunkat. Az eső, ami elmossa minden gondunkat, A hold, ami a sötétben bevilágítja utunkat. A legfényesebb csillag, Ami fentről ragyogva erőt ad. Amit hiányod miatt érzünk, Nem múlik el soha, Te vagy a legcsodálatosabb Dédi, Mama, ÉDESANYA! /Györgyi, 2021.07.09./ Nyolc hónap... 💔 Egyedül vagyok a szobában,  Lehunyom a szemem. Látom kedves arcod, Újra itt vagy Velem... Szólok Hozzád halkan, Némán, magamban. Elmondom Neked a bánatom, Anyuci! Hiányzol nagyon... Nélküled minden más lett, A szívem tépett, sebzett. Itt maradtam könnyes szemmel, Kettesben a néma csenddel... Nem akarok árva lenni! Szeretnélek átölelni. Símogatni, Hozzád bújni, Szeretlek! Füledbe súgni... Te mosolyogva nézel Rám, Válaszolsz, hallom ám... Sosem leszek egyedül, Itt leszel Velem, legbelül... Gyertyát gyújtok, nézem lángját, Látom szemed csillogását. Hallom hangod, sóhajod, Szereteted átadod... Fájdalmas, de nem kell félnem, Hisz kíséred minden léptem. Sosem leszek teljesen árva, Míg őrizlek szívembe zárva... S ha egyszer eljön a nap, Mikor a szívem utolsót dobban, Találkozunk fent, a csillagokban... Szeretlek Anyuci!  Hiányzol!😭💔 /Judit, 2021.08.09./ Kilenc hónap...💔 Hiányzol nagyon! Kilenc hónapja, hogy itt hagytál minket. Azt mondják, az idő majd enyhíti a fájdalmat, gyógyítja a sebet. Mennyi időnek kell eltelni? Ez a fájdalom nem akar enyhülni! Nem múlik el nap, hogy ne tenném fel a kérdést : Miért? Miért Te, miért ily korán?? Te voltál a legjobb ember akit ismertem és örülök, hogy Te vagy az Édesanyám! Esténként, ha felnézek az égre, A legfényesebb csillagról Te jutsz eszembe. Hajnalban nézem a felkelő napot, Abban is Édesanyám mosolya ragyog. Tudom, hogy hallasz, elmondhatom örömöm és bánatom, A válasz sem késik, Tőled megkapom. Bár a tested nincs már velem, Utat mutatsz, fogod a kezem. Mindig tudtál bölcs tanácsot adni, Emléked örökre velem fog maradni. Nagyon szeretlek! /Györgyi, 2021.09.09./ Tíz hónap... 💔 Eljött ismét kilencedike este, Már tíz hónapja pihen a teste... Édesanyánknak, kit mindenki szeretett... Kiülök a teraszra, bámulom az eget, Keresek egy csillagot, Anyukám melyik lehet? Feltűnik egy csillag, fényesebben ragyog, A szívem pedig egyre hevesebben dobog. Gyönyörű hang csendül fel az éjben, Édesanyám hangja száll az esti szélben. -Itt vagyok Kislányom, nem hagylak el Téged. Bár a testem nem látod, benned tovább élek! Tudom Édesanyám, Én mégis azt kívánom, Hogy újra itt légy Velünk, ezen a világon! Tudom, hogy éjszaka Veled lehetek, Tudom, hogy nappal virágot vehetek... De szeretném azt a kezeidbe adni, Nem keservesen sírva, a sírodon hagyni... Bármit megadnánk azért, hogy újra láthassunk, Csakis így enyhülhetne a kegyetlen fájdalmunk...  Nagyon szeretünk, végtelenül hiányzol Anyuci! 😭💔 /Judit, 2021.10.09./ Mindenszentek napjára "Mindenszentek napját érzem a szívemben, Szeretteink Velünk vannak ma is, lélekben. Nem kell ránéznem a naptár összes lapjára, Tudom szeretnek, Velem vannak, lelkem átjárja. Testükből igaz, már csak por emlékeztet Rájuk, De emlékünkben Velük csodás táncot járjunk. Arcomon érzem, símogatják, itt élnek bennem, Itt vannak elmémben, fűben, virágban, szívemben. Most csendes vagyok, hallgatok, felnézek az égre, Nézd ott azt a felhőt, mintha onnan Édesanyánk nézne! Intek Neki némán, s emlékszem élénken a múltra, Átélem a perceket, órákat, mintha Velem lenne újra..." Tizenegy hónap...💔 Eltelt 11 hónap, de a Fájdalom nem múlik Hiányod miatt a könny N aponta záporozik.   Nincs nap, hogy valamiről Ne juss eszembe Elég egy Tőled tanult mozdulat És könny szökik szemembe.   Elmúlt a nyár is, De keservesen, Hisz azt terveztük, Hogy itt leszel velem.   Nem így lett, az égiek, Másként döntöttek Nem adtak esélyt, hogy Újra Veled lehessek.   Nézem a képeid, mosolyogsz, A szemed ragyog Miért raboltak el Ily korán az angyalok?    Annyi dolgod lett volna még itt, Családod körében  Nekünk nagyobb szükségünk volna Rád a földi életben.   Ha hibáztunk is, Te mindig Megbocsájtottál Bármi bajunk volt, Segítő kezet nyújtottál.    Oly erős volt gyermekeiddel A kötelék,  Melyet soha semmi, Még a halál sem téphet szét.   Szereteted hiányát Nem pótolhatja semmi Amíg csak élünk, Nem tudunk feledni.   Testileg nem vagy már Velünk Csillagként ragyogsz le Ránk Lelkünkben, szívünkben, örökre  Megőrzünk  Drága Édesanyánk!   Szeretlek és mérhetetlenül hiányzol Anyukám! /Györgyi, 2021.11.09./ “Arra gondoltam, elutaznék az égbe,  Oda, abba a távoli messzeségbe.  A mennyország kapuján bekopognék halkan,  Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.  Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,  Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.  Vállain szárnyak, glória a fején,  Angyal ő valóban, Isten mezején.  Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?  Hisz még élsz, itt mit keresnél?  Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,  Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.  Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,  Könnyes szemmel magamhoz ölelném.  Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,  Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.  De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,  Kit szerettél, már itt az otthona.  Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,  S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.  Azóta én csukott szemmel járok,  Mindennél szebb az, amit így látok.  Mert már Ő is egy meseszép Angyal,  Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!” "Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…   Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal, ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal. Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam, mikor látta gyermekét bánatosan, szótlan.   Ő már felköltözött távoli mennyekbe, én meg azért mászom dombokra, hegyekbe, hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez, s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.   Elmondhassam neki, mennyire hiányzik, mikor rágondolok, szemem könnyben ázik. Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném, elszállt gyermekkorom mellette meglelném.   Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt, a két szorgos keze, mely el sose fáradt. Barna, meleg szeme, mely óhajom leste, mesemondó hangja, ha eljött az este.   Ha eljön az este, csillagokra nézek, sok régi emléket sorra felidézek, és amikor végre rám talál az álom az Édesanyámat benne megtalálom." "Szomorúan Rád gondolok, nem vagy Velem, felzokogok. Szeretnélek köszönteni, Hozzád bújni, megölelni.   Simogatni fáradt kezed, virágcsokrot adni Neked. Könnyem folyik, nem tehetem, emlékképek élnek bennem.   Édesanya messze mentél, hideg földben megpihentél. Tested immár hantok alatt, a szívem fáj, majd megszakad.   Sírodra most rózsát teszek, könnycsepp csillog, reá pereg. Neved napján Tőlem kapod, szeretlek, míg szívem dobog." /2021.11.19./
Pancsika és Jani (Vörös Ana Eva és Anti János)
Gyertyaláng érték: 58271 Jelenleg 6001 gyertya ég, az eddig gyújtott 1470929 gyertyából.
Az első gyertya: 2017. 05. 20. Gyújtotta: édesanyátok.
 Anti János 1977.05.18Kazincbarcika- 2010.08.19.Sevilla H a lemegy a Nap, és eljön az Éj,  csak gondolj Rám és ott leszek Én!                            Gondolj Rám amikor hiányzok,                                               hisz bárhol is legyek,  Rád mindig vigyázok drága Édesanyám!!   https://youtu.be/wsOJxQgZmkY A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,  a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.  Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,  elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . .  Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,  mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . .
Mami (Hegedűs Lászlóné)
Gyertyaláng érték: 55253 Jelenleg 3 gyertya ég, az eddig gyújtott 696 gyertyából.
Az első gyertya: 2019. 02. 28. Gyújtotta: Juhász Erika.
Joci (Szunyogh József)
Gyertyaláng érték: 53308 Jelenleg 58 gyertya ég, az eddig gyújtott 220665 gyertyából.
Az első gyertya: 2015. 11. 02. Gyújtotta: Szunyoghné Gyenge Adrienne.
 Szunyogh József. 1981. decembet 25. 2015. október 23.   / 2015. októbet 24. hivalalos / Csoda volt számunkra, szüleid és testvéred számára, hogy megszülettél, csodás volt a születésed napja, december 25. Veled örültünk boldog gyermekkorodnak, a meleg családikörben  töltött idődnek, mozgalmas kamaszkorodnak, amikor barátok hada vett körül, szorgalmas, kitartó, tevékeny, sikeres munkával telt fiatal felnőtt életednek, amiben együtt dolgoztunk. A még sok várható szépséggel teli, nagy reményeket ígérő jövőt vette el tőled a kegyetlen, kíméletlen sors, nagyon fiatalon, 33 évesen, minden előzmény nélkül. Nem kaptad meg azt a lehetőséget az élettől, hogy családot alapíts, pedig erre készültél és az ő szerető körükben teljenek az éveid. Nem szólsz többé: anyu, apu, nem hívjátok többé a testvéreddel egymást: gyere komám...,mint kisgyermekkorotoktól kezdve rengetegszer. Nélküled nem kerek a világ, hiányod nem pótolja senki. "Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!" / Vörösmarty Mihály/ "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék" /Ernest Hemingway/ S mégis van olyan erő, amely legyőzheti! "Gyönyörű, de elenyésző virág az élet, Mégis örök nyomot hagy, ha szeretettel éled." " És ámulok, hogy elmúlok" /József Attila töredék/ “Nekem nem a valóság kell. Varázslatot akarok! Igen, varázslatot." /Tennessee Williams/ "A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét." "Vannak tragédiák, amelyekre felkészülhet az ember (...), de előfordulnak hirtelenek is, amelyek egyik pillanatról a másikra változtatnak meg mindent. Ahogy az én életemet is. Volt a tragédia előtti - és van ez a mostani. A kettőnek fájdalmasan kevés köze van egymáshoz." /Harlan Coben/ Drága Jocikánk! A hét minden napjára jut egy emlék a tragédiádról. Vasárnaptól szombatig. Minden hónap 18. napjától 23-ig. Keserves és egyre keservesebb emlékek, reménnyel, reménykedéssel párosulva. 2015. október 23-án veszítettél el mindent, veszítettünk el Téged! Nem hittük, hogy könnyebb lesz valaha is, de egyre nehezebb Nélküled! Az életed szép napjaira próbálunk gondolni, s ez is milyen szomorú, milyen fájdalmas! Drága Fiunk! Nem tudjuk hogyan éltük túl az elmúlt hónapok perceit, óráit, talán a várakozás, hogy ez a tragédia nem igaz, nem történhetett meg, s egyszer csak újra belépsz az ajtón... Mindez csak egy rossz álom és ha felébredünk véget ér. "Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?" /Arany János/  NAGYON SZERETÜNK! HIÁNYZOL! „Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo / Jocikánk 22 hónapja, hogy olyan "gonosz folyóba" sodort a kegyetlen sors amiben a szörnyű áradat csak egyre rosszabb és rosszabb partszakaszokat jelölt ki számodra, s nem volt megállás, nem lett kiút ... A valóéletben nincsenek csodák! "Bár visszaforgathatnám az időt, vagy varázsló lehetnék. Mindenkinek adnék egyetlen percet. Egyetlen percet, hogy mindaz az érzés, szeretet és fájdalom, melyet gyászoló szívetek érez, most testet ölthessen. Egyetlen perc, hogy könnyes, zokogó ölelésetek, karjaitok melege végre ne álmot öleljen, hanem Őt, aki nélkül már minden értelmetlen. Egyetlen perc értelmet adnék az értelmetlen világban, hogy érezzétek azt az áldást, amely rég elveszett. Hiszen tudjuk jól, az idő nem gyógyítja a sebeket, csupán megtanít a fájdalommal élni." (Theodorovits Andrea) Minden napunk nagyon szomorú... 2015. október 18-án lett rosszul a gyermekünk, hajnaltól késő estig 6 napon keresztül ültünk, álltunk a kórházi ágya mellett, fogtuk a kezét, simogattuk , törölgettük a homlokát és bíztunk, hittünk a gyógyulásban. Vártuk, azt mondják, minden rendben, meggyógyult, mehetünk együtt haza. S október 21-én álomba merült, melyből már nem volt ébredés, s október 23- án jött az örök álom... Soha többé nem jöhet haza, hiába várjuk. Nem tudjuk elhinni, elfogadni még most sem, hogy mindez igaz, mindez valóban megtörtént és pár nap múlva már 22 hónapja, hogy hiába várjuk, hogy belépjen az ajtón, megcsörrenjen a telefon... Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " ! Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, anyu, Mici Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " ! Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, Anyu, Mici " Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? " (Csitáry- Hock Tamás)   "Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme." (Delp, P. Alfred) „Kilyukadt a világ. Ott, ahol eddig Ő volt, immár semmi nincs. Az emlékezet, a remény, a tudás, a szeretet páratlan tárháza semmisült meg vele. Csak űr maradt utána. …Üres helyét senki nem töltheti be. Nincs még valaki, aki pontosan azt látná, amit Ő látott, aki pontosan azt tudná, amit Ő tudott… azt szeretné, amit Ő szeretett. Egy embert, egy pótolhatatlan embert ragadott el az örök álom. Soha senki nem fogja pontosan úgy érzékelni a világot, ahogy Ő érzékelte. Üresebb lett a világ. Elment belőle a Fiam! Helyén soha be nem tölthető üresség tátong.” /Nicholas Wolterstorff/ NAGYON SZERETÜNK!!! NAGYON HIÁNYZOL!!! "Ha lelkem fájt, vagy álmom volt túl nehéz Vagy vihar várt és árnyék gyűlt körém Te eljöttél, s a súlyból csak egy szárny lett Ez a győzelem így nem csupán enyém" Ez mindig így volt... „Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.” / Victor Hugo / Ezt éljük át nap, mint nap! A pótolhatatlan ember kétségbeejtő hiányát! NAGYON SZERETÜNK! NAGYON HIÁNYZOL! "Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?" /Arany János/ „Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo /   "Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a kimondhatatlan fájdalomnak." /Madách Imre/ “Azt mondják, hogy a legnehezebb dolog, amikor az ember elveszti a szüleit. De én ezt megcáfolom. A legszörnyűbb az, ha a gyerekedet kell elteme tned. Azt az embert, akit láttál megszületni, fejlődni, megtanítottad járni, beszélni. És szeretted, feltétel nélkül. Ez a világon a legnehezebb dolog, amit ki kell bírni. Most arra kérek mindenkit, hogy álljunk meg egy pillanatra, és köszönjük meg gyerekeinknek, hogy vannak nekünk, és a gyerekek is köszönjék meg a szüleiknek, hogy léteznek. Az élet ugyanis túl rövid… Töltsünk időt egymással, gyerekek a szüleikkel, szülők a gyerekekkel. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor történhet valakivel bármi. A fiam halála megtanított arra, hogy úgy kell élnem, mintha az az utolsó napom lenne ezen a világon. Mindennap mondjuk el szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Ennél fontosabb dolog nem létezhet!” /John Travolta /   2016. február 01. Az idő csak számunkra állt meg... Nyílnak a hóvirágok a kertben, minden megy tovább, mintha nem történt volna semmi... S eljött 2017. február 01., most pedig 2018. február 01. ....   Nélküled...  Elviselhetetlen... !!! "Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök." " ... itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből." /Kassák Lajos/   "Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi." Guy de Maupassant     Vannak emberek, akik egész életünkben hiányozni fognak, mert nem csak a szívünkkel szeretjük őket, hanem a lelkünk minden gondolatával. Gyönyörű idézetek gyűjteménye Zacskó irta Jociról: 2015. október 28. "Az utolsó félévében olyan volt mint egy angyal, azt hirdette, hogy ne problémázzunk, ne szarakodjunk, ne dolgozzunk olyan sokat, többet legyünk együtt, szeressük egymást, legyünk lazák. És folyamatosan nevessünk. Nem ezt akarta. Nem akarta, hogy szomorúak legyünk." Varga Józsi búcsúszavai Jocihoz, Szunyogh Józsefhez. 2015. október 24. " Drága örök barátom Jóska! Itt hagytál minket. Nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ne gondoljak rád a nap minden órájában és minden percében. Hihetetlen számomra, hogy nem látlak többé, nem hallhatom a hangodat és nem hívsz fel, hogy " Kint vagy a hodálynál Jozsó? Kimenjek? Van időd? Mert pont erre motorozok és beugranék ha ráérsz egy kicsit." Felfoghatatlan, hogy nem nevetünk már együtt na gyokat, nem bulizunk többé nálad a garázsban, vagy nálunk a középúton. Mindig tetted a dolgod, szorgalmasan,kitartóan gyermekkorodtól kezdve. A legjobb voltál abban amit csináltál.Érthetetlen, hogy a mai orvostudomány nem tudott segíteni rajtad. Adri néni, Józsi bácsi, Mici! Kitartást kívánunk nektek ezekben a borzasztóan nehéz időkben. Ég veled Jóskám! A szívünkbe zártunk Örökre!" Tamás Petró bejelentkezett itt: Oldtimer, Oed , Jozsef Szunyogh társaságában. 2015. október 23., 22:22 · Oed (Ausztria) Te is mindig itt álltál meg drága jó barátom Jozsef Szunyogh tankolni de többé már nemfogsz, ahol te vagy nincs szükség üzemanyagra vigyázz ránk onna fentről! Nincsenek szavak arra,hogy mennyire sajnálom azt, hogy senki sem tudott rajtad segíteni!!!!!!! :( :( Fekete István: Hallgatom a szívem Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet. A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry   "Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van." Stephen King Egy sorstárs édesanya szavai: "Nem tudod ki vagy és mit akarsz. A fejed felett mint úszó felhők suhannak át az események anélkül, hogy eljutnának az elmédhez. Megállt az idő akkor…csendes szemlélője vagy a körülötted történő dolgoknak, fel sem fogod, hogy te is benne vagy… Gépiesen cselekszel, teszed amiről úgy gondolod, hogy tenned kell, de igazán nem is nagyon érdekel. Nem tudod mikor jöttek meg a fecskék, nem tudod, hogy milyen virág nyílik, nem érintenek meg ezek a dolgok. Már nem vagy ugyanaz, Te, aki alig vártad a tavasz eljöttét, aprólékos megfigyelője voltál a természetnek, szívtad magadba a látványt, illatokat.. nem jut el a szívedhez többé." Anyák napja... 2015.október 23. Mostantól minden igét t-vel kell mondani. Jött, félt, táncolt, küzdött, élt. A jövő idők viszont egyszer s mindenkorra törölve. Nem fog megöregedni. Én élhetek még húsz, negyven, hatvan, nyolcvan évig, megrokkanhatok és összetöpörödhetek, fogam, hajam kihullhat. De ő örökké olyan marad. Ami pedig én voltam őbenne, azt elvitte. Mindazt, amit egyedül ő tudhatott rólam. Én haltam meg. Karinthy “Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a he lyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. … S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.” (Márai Sándor: Az igazi) „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben.” József Attila Óda   " A szavak suták, félszegek ott,ahol igazi érzések húzódnak mögöttük." / Kertész Erzsébet/ A szavak elfogynak...  
Előző oldal
5. oldal (8463)
Következő oldal
1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 11 12 ... 8463