A legcsodálatosabb hang, arany Apa és Papa, jó ember. Nagyon hiányzol😢 https://youtu.be/a6Ks0fBn2GE

 Istenem kérlek add vissza őt nekem, csak egy pillanatra hadd lehessen velem, csak addíg, amíg karjaimba zárom, s arca bársonyát érzem a számon, Istenem kérlek teljesítsd a vágyam, még egyszer utoljára gyermekemet lássam, egy pillanat, az elég volna nekem, hogy elmondjam neki , mennyire szeretem! !             x

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..." Ricsi egy szerencsétlen vonatbaleset áldozata lett.

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani. Örökön örökre velem maradsz.  “Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. A halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem tárgyát, ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.” (Marjorie Pizer)“

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít  erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, ameddig nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk! Müller Péter

Nagyon hiányzol drága édesanyám!

  "Mindent adhat az ég kétszer, Márványt, kincset, palotát, Csak egyet nem adhat kétszer: Szerető Édesanyát. "     , , Nem hagytál el minket, csak pihenni mentél. Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél. "     " Valaki hiányzik, elment, csendben távozott. Nem búcsúzott, de emléke örökre szívünkbe záródott. "

Nem volt az igazi nagymamám, de mégis az volt!❤️ Soha nem felejtem el, amit tett értem egész életében! Szívem minden szeretetével emlékezem rá! Nyugodjon békében!🤍

A legnagyszerűbb ember volt, akit valaha ismertem!❤️ Soha nem felejtem a mosolyát, a nevetését. Nyugodjon békében!🤍

Szívünkben őrizzük emléküket, amíg világ a világ! Gabi papó 1945.08.02-2015.04.02. Margó mama 1948.08.10-2021.05.17. Mindketten hosszan, türelemmel viselt súlyos betegségben mentek el.  "Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el.  Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható?  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Köszönöm azt, hogy itt voltál velem.  Csak ennyi volt az életem. Csak ennyi volt, és nincs tovább.  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már.  Kérlek, újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél.  Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd.  Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább é s el ne hagyd senkiért. Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el.  Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható?  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már.  Kérlek, újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél.  Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd.  Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább é s el ne hagyd senkiért. Bárki jönne, aki helyemre lép.  Mondd el neki, milyen szép volt a nyár. A szívedben égjen a láng.  Égjen a tűz még tovább. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már... Ha mégegyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél... Ha mégegyszer láthatnám... Ha mégegyszer itt lennél..." "Megpihen a dolgos ,jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál ,drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala" "Csak az hal meg akit elfelednek. Örökké él akit szeretnek. " "Addig vagy boldog, míg van aki szeret, a bajban megfogja a kezed. S milyen fontos is Neked, csak akkor tudod meg, ha nincs már Veled."  Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha! Számomra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Drága jó szívét, két dolgos kezét Áldd meg Atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én férjem.  

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség." Juhász Gyula: Consolatio Elmegyek, mert el kell mennem...    Az elválás nagyon nehéz belátom!  Szólítottak, nincs mit tennem,  Isten veled földi élet s családom!    Elmegyek, mert el kell mennem... Hogy elköszönni nem tudtam sajnálom,  Tudjátok kiket szerettem, Őket síron túl is örökké imádom!    Elmegyek, mert el kell mennem...  Vár rám az ismeretlen hosszú álom, Míg éltem szívem, lelkem nektek adtam, Hát ne fájjon halálom...

"Tudod, mi a bánat? Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki többé már soha nem jöhet. Szeretni valakit, aki nagyon szeretett téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Tiszta, csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként Őt keresve! Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk." "De emléke él és élni fog,  míg az én szívem e földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát,  a hangját, s minden gesztusát.  Őrzöm a mozdulatait,  mely bennem él mind a mai napig. Őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg ő - én nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."

Fognám még kezed, simogatnám, könnyem hiába hull, utadra indultál, drága anyukám bárcsak szólhatnál, szívem szakad bele, hogy itt hagytál. MESSZE VAGY TŐLEM, OLY TÁVOL NAGYON, AHOL MOST TE VAGY, OTT MÁR NINCS FÁJDALOM. . . DE NEM TUDSZ TŐLEM OLY MESSZE LENNI, HOGY ÉN NE TUDNÉK VELED SZÍVEMMEL MINDEN PERCBEN EGYÜTT LENNI! ! ! NAGYON SZERETLEK DRÁGA ANYUKÁM. Ajkamra nem tudott panaszt csalni sem kín,sem fájdalom, de a halál legyőzőtt,nem volt irgalom. Emlékem azért itt hagyom köztetek,Mindenkitől búcsúzom: Isten veletek!