Édesanyám ; Julika néni (Szabó Józsefné)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 29 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2017. 01. 23. Gyújtotta: szacsi123.
Nagyné Szabó Katalin: Üzenet Édesanyánknak.
A szürke téli köd eloszlott, az égkékje ragyogott
Állj meg napsütés, hisz Édesanyánk elhagyott!
Talán ezt nem jól értelmezem, lehet, nem engedem?
Nyugodj meg, hisz beteg fáradt teste békében megpihen.
De oly nehéz elengedni azokat a kezeket
Mely az életben eddig szeretetben vezetett.
Mi lesz a holnappal, mi lesz ez után
Lelkünk vergődését hallod Anyukánk!
Születéskor sírtunk, mert elvált a testünk.
De simogató kezed hittel töltötte be lelkünk.
A kemény élet-törvény most újra elválaszt.
A Tőled kapott hit,most is ad majd vigaszt?
Tovább kell menni napról napra az úton.
Az áradó szeretetben el kell, múljon a fájdalom.
Hisz Te tanítottál bennünket szenvedni, szeretni.
Az ünnep fényért szenvedést vállalni.
Beteg szíveddel küzdtél Karácsony napján.
A Megváltó születéséhez hitet, reményt adtál.
Még beszélhettünk hozzád, még bíztattuk küzdésed.
Elmondhattuk csendben, mennyire szeretünk Téged.
Imádkozva Anyukát kértünk ajándékként.
Megadtad még nekünk, köszönet mindenért.
Köszönjük a sok kedves szót mivel elhalmoztál,
Köszönjük az önfeláldozást-miket értünk hoztál.
Köszönjük az érzéseket mikre tanítottál,
Köszönjük, hogy emberré neveltél kedves Édesanyánk!
Bocsásd meg, hogy könnyeinket nem tudjuk elrejteni,
Hisz mindig fájt Neked, ha gyermekeid láttad szenvedni.
Ígérjük, bár fáj a szívünk magunkat össze szedjük.
Sugárzó szereteted tovább adjuk, megőrizzük hitünk.
Hiszem, hogy akiket földi életedben Te elbúcsúztattál,
Vártak most rád, már velük vagy Anyukánk.
Hiszem, ha az úton én is végig megyek.
Te köszönsz majd nekem „megjöttél gyermekem”.
Hiszem, a jó Isteni kegyelmébe fogadja lelkedet,
Ad mennyországot, feltámadást miért a Fia szenvedett.
Hiszem, -ha alig lélegzünk is- annyira fáj a szív,
Isten megsegít, a fájdalmunkon szeretetével enyhít.
Hiszem, amit megígért egyszer megengedi nekem.
az utamat hittel járva egyszer még megfoghatom kezed.
Ezért csak beteg földi létedtől köszönünk most el.
Bennünk élsz tovább élő szertetettel.
Addig velük leszel Édesanyánk minden napsugárban.
a csillag fényében, a szélben, a vihar zúgásában.
Velünk vagy Mamikánk lelked minket vezet,
Hogy ne csüggedjük, erődből mindig küldj keveset.
Hogy is köszönjek el, mit mondhatnék Neked?
Az ég áldjon meg Anyukánk, kísérjen szeretet.
Pihenésed nyugalmassá tegye az Isteni kegyelem
A gyermekek szívének fájdalmát enyhíteni segítsen.
Pihenj békében Édesanyánk. Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz… Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal, ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal. Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam, mikor látta fiát bánatosan, szótlan. Ő már felköltözött távoli mennyekbe, én meg azért mászom dombokra, hegyekbe, hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez, s elmondjam az enyém, nélküle mit érez. Elmondhassam neki, mennyire hiányzik, mikor rágondolok, szemem könnyben ázik. Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném, elszállt gyermekkorom mellette meglelném. Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt, a két szorgos keze, mely el sose fáradt. Barna, meleg szeme, mely óhajom leste, mesemondó hangja, ha eljött az este. Ha eljön az este, csillagokra nézek, sok régi emléket sorra felidézek, és amikor végre rám talál az álom az édesanyámat benne megtalálom.
Megünnepeltük a névnapodat NÉLKÜLED, de VELED! Elmúlt még 1 hónap. Hiányzol!!!! Elrepültél, valahol a felhők szélén ülsz. Lenézel, de nem láthatod, háborgó szívem, mit zenél. Itt hagytál, pedig azt mondtad, maradsz még. Mosolyogva búcsúztál, pedig tudtad, időd lejárt. Nagyon fáj. Hívlak, nem veszed fel a telefont. Csak mosolyogsz rajtam a felhő széléről. Anya, itt hagytál, s az én lelkem nagyon fáj .
