6 gyermeket nevelt, József, Erzsébet, János, Csaba, Annamária, Veronika. Unokáiért élt nagyon szertték!

 

Drága Édesapám Émlékére akit soha nem felejtünk el .

 

[. . . ] "mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt, Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek. Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte! Amerre járt megszerették, és ha néha megkérdezték, hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta: Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek Városok, országút pora. Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel Vándorlok, nem állok meg soha. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér. Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve. " (Lord- Vándor)

 

 

Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok, hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Jusson eszetekbe sok szép emlék, ha rám gondoltok soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van az Értetek ragyog s azt jelenti boldog vagyok! Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, a szívetekbe jó helyen vagyo k!  

" Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthete tlen. "