SOK VISZONTAGSAGOT MEGELO EMBER. MINDENKIVEL CSAK JOT TETT, CSALADUNKAT SZERETO DOLGOS EMBER VOLT.

  "Lelkem fénylő tükre könnyekkel van teli, Szívem hiába kutat, szívedet nem leli. Nyújtanám Feléd karom, de nem jő felelet. Amíg élek, szívemből el nem fogy a szeretet. "   Mindig Szeretni fogunk Drága Nagyikám :(    

  Nemes Nagy Ágnes: Madár   Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem.   Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait.   Hallom, fülemnél ott dobog irtózatos madár- szive. Ha elröpülne egy napon, Most már eldőlnék nélküle .

Édesapám emlékére! Nyugodj békében!

A legdrágább dadusnéni volt.

DRÁGA TESTVÉREM ANDRIS. . . ! Én sajnos nem ismertelek, mert oly korán itt hagytál bennünket, még a születésem előtt. Édesanyánk 1949. - ben itt hagyott bennünket , te akkor 11 éves lehettél volna. Hirtelen távoztál, a szívemben mindig jelen vagy még akkor is ha fénykép nem készült rólad. A szeretetem a testvéremért, amíg az én szívem dobban , " mindig itt leszek veled" ha nem, egyszer majdan valamikor, amikor az ÚR elrendeli, majd találkozunk ott fent, ahól Édesanyánkal, Édesapánkal, és az ott lévő testvéreimmel várakoztok. . . ! Wass Albert: TEMETŐBEN. . ! Éj van. Sötét fenyő lombok között Egy bágyadt mécses fénye átszitál. Száraz koszorú halkan felzörög: Hozzá- ért a szél, vagy a halál. Árnyak suhannak, lomhán, nesztelen, Bagolykiáltások huhogva kelnek, Sápadtan fénylik a hold az égen, Küklopsz szeme a temetőre mered. Halott testvérem, itt a hant alatt, Ki alszol már ki tudja mennyi éve, Ó mondd, míg fent a sors- szekér halad, Ott száll babér a mártírok fejére? Ó mondd, küzdelem- e az élet? S a célt, a célt láttad- e már? Vagy minden porrá, semmivé lett, S végsemmisülés a halál? Mondd, mért ködös az élet útja? Mért csábít, ami messzeség? Vagy az élet homályba futna, S csak ámítás ott fent, az ég? Ó mondd, ott lent mindennek vége? A halál ősi vér- adó? Vagy csak fáradtság pihenése, S csak annyi, mint az este szó? Csend van. A sír nem válaszol. Süket. S a holt alussza csendes álmait. A bús fenyő sötéten megremeg. . ! Miatyánk. . ! Miatyánk, aki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a te akaratod, Amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, És bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. [Mert tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség, mindörökkön- örökké. ] Ámen. . !

 

Ezen gyertya férjemért JÓSKÁ- ért, aki közel három éve, (de még a mai napig is HIHETETLEN! ! ) hogy hirtelen " elment" , és drága pici kisfiamért NORBERT- ért, - aki 1976. 04. 01. - én született, csupán 1 órát élt és meghalt - ég. Mindketten nagyon- nagyon hiányoznak! ! !

 "Elmentem Tőletek nem tudtam búcsúzni, Nem volt idő arra el kellett indulni, Szívetekbe hagyom emlékem őrökre, Ha látni akartok nézzetek az égre. "   Nyugodj Békében! :'(

Legjobb Apa, ! ! ! !