Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár.

Tiszta szívű szeretetre méltó ember volt.

 

Nyugodjatok békében!

Drága (nevelő) Anyukánk Emlékére, akinek örök hálával tartozunk, hogy volt Nekünk! <3 <3 <3 :'(    "Bennünk  él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! " Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . "    “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van , oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.  

Aki nem ismerte, pár sorból sosem fogja megtudni, milyen ember is volt Ő. Jó. Jó? Nem. Nagyszerű. Hatalmas szívvel rendelkezett, bárkinek segített akinek, illetve amiben csak tudok. Ha semmije nem volt, abból is adott. Ha mindene volt, azt is odaadta. Ez volt Ő. Igazi ' magányos farkas' , de talán nem is vágyott senkire sem. El éldegélt a maga alakított világában, rossz és jó szokásaival, egyedül. Hisz ember nincs hiba nélkül, Ő sem volt. De aki szerette, jó emberként fog rá emlékezni, így teszem én is. .   " Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. A Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik, mert a fájdalmat csak az élők érzik. "