Én nem ismertem, pedig a lánya vagyok, de azt mondják csupa szív és szeretet volt. Mindenki szerette. Ennyit tudok az elbeszélésekből . Imádta a testvére és családja, az anyósa, az apósa, a sógora, a sógornője és imádom én is! 1 hónapos voltam mikor meghalt Ő meg csak 22 éves. Véget ért egy álom, egy másik kezdődött, de sajnos aznap eltört. Örököltem sok jót Tőle, azt mondják rettentően hasonlítok rá. És örököltem azt is ahogyan meghalt. Küzdök ellene ne érjen utól! Néha nagyon nehéz, néha kemény a küzdelem. Rettentően tud hiányozni! ! ! Sosem lehet felejteni és sosem lehet túl tenni magam rajta!   Most mit tegyek Tengelyéből kifordult a világ -   összetört életem húsbavájó szilánk.   Fagyott énem kiolvad szememen,   Anyám! már csak gondolatban beszélsz velem.   Nem hallom a hangod, üres itt belül,   csillagközi térben fájdalmam repül.   Nem hívlak vissza, nem követellek,   tudom, e földön szenvedtél eleget.   Várom, a könnyeim tán majd elapadnak -   egy szó, egy emlék, s arcomon lefolynak.   Sikítva kiáltó üresség a lelkem,   bénult akarattal vontatom a percem. Hiányzol nekem, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (. . . ) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj. . . Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretlek, Anya! Azt mondják az idő mindent megold, de amikor nagyon fáj, az idő is megáll.        

Ő az én büszke édesapám akit nagyon szeretek! ! ! ! ! !   Jókai Mór     Pusztább az ég egy fényes csillagával! A nap egy hő sugárral hidegebb; Egy árnynyal gazdagabb borult jövendőnk, Egy sebbel szívünk, mely be nem heged. A szív, mely egy egész hazával érzett, Ha megszakadni birt, óh ne csodáld, Nagy terhe volt, nagyon sokat viselt az, S megtört, midőn nem birta azt tovább. A kéz, mely alkotott sok drága kincset, Mik késő századokra mennek át, Az rombolá le íme nemzetének Legféltőbb, drága kincsét, - önmagát. Vagy nem tudá azt türni forró lelke, Hogy olyan messze van tőlünk az ég? A legnagyobb királyhoz ment követnek; Az Isten trónjához kivánkozék. Jó néki ott! Nálunk emléke légyen, A föld takarja drága hamvait, Nevét utókor tartogassa! Semmi E nagy szellemből nincs elmúlva itt! Emlékitől minden szív nemesebb lesz, Hamvától a hon földe boldogabb, És szellemétől, mely az égbe megtért, Az ég hozzánk talán irgalmasabb!         Juhász Gyula: Consolatio   " Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.   Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren.   Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként" .

a legjobb nagymama volt a világon! ! ! :(

nagyon fog hijányozni sose felejtsuk el

 

A legjobb Édesanya emlékére.. .

Hirtelen,de elmentél egy perc alatt, számunkra csak a fájdalom és a gyász maradt. Kicsordul a könnyünk a sírodnál, mélységes a fájdalom, hogy távoztál. A búcsúszó,mit nem mondtál el elmaradt. De szívünkben örökké velünk maradsz.

Nyugodj Békében Mama! Legyen neked könnyű a föld! Szeretünk! Fiad, Menyed, Unokáid és Dédunokáid