"Hagyd nyitva az ajtót, had lássak egy kis fényt, egy cseppnyi világosságot, egy kis jelét annak, hogy vagytok, maradékát annak, hogy voltam..."

Drága Anyukám ! Sohasem feledlek!

Másképp lenne minden hogyha velünk lennél.   Ha hozzánk szólnál , ha ránk nevetnél.   Elvitted a derűt, a meleget csak egy fénysugarat hagytál  az emléked . Nyugodj békében barátom :(

Szeretett édesapánk aki már unokáit, vőjeit nem ismerhette meg. Nagyon hiányzik nekünk. . mama máig emleget. . szeretünk. .

 

A család és a haza volt a mindene. Mindkettőt védelmezte bármilyen áron. Nyugodj békében, Drága Édesapám!

Édesanyánk 1976- 2003ig lakott újpesten a családjával, 3- om gyermeket nevelt fel. Egyszerű asszony volt akinek a családja nagyon fontos volt. Élete utolsó 3- om hónapját sajnos megszenvette, mert tüdörákos volt és késön derült ki, akkor már nem nagyon tudtak segiteni mert áttétek is voltak mikor kiderült hogy rákos. De mig élt és eszét tudta, nagyon bátran és szembeszállva a betegséggel, küzdött. . . . bár tudta attól a naptól mikor kiderült hogy rákos, ez lesz az élete vége. Halála elötti éjszakán az egyetlen lánya nevét kiabalta, sajnos már nem tudtuk meg hogy miért, mert 2013. 04. 23- án 13:45- kor örökre elment.

 

  Kihalt az utca, sötét van és fázom Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon. Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben, Megyek szomorúan, s gondolkodom közben. Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem! Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem. Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. Szemedből az élet már akkor elköltözött, mikor még éltél. A betegség megkötözött. De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK, Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk. Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra, És nem jött a csoda pedig mindenki várta. Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk, TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot, Most már mások látják, nem feledett arcod. Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen, Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod, én a szivemben hordom. Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek. Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok, Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod, Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.

Örökre a szívembe zártalak és onnan ki nem engedlek mert több voltál mint egy barát! ! ! !    Te az igaz barátom voltál , a testvérem , a mindenem! ! ! ! ! !   Nagyon hiányzol mert neincs aki észhez térítsen egy- egy hülyeség után és nincs aki azt mondja gyere lesz ennél jobb is ne foglalkozz vele! ! ! !     a te zenéd örökre él bennünk       Demjén Ferenc . : Nem kell hogy megbocsáss

! D  

Székely Tímea Noémi - > Timmy Sweet ! Nyugodj Békében ! Nagyon hiányozni fogsz . . . . . ! Emléked Bennünk Örökké Élni fog, a mosolyoddal együtt ! ! Lelked elszállt, mint hópihe a fényben. Ragyogj ránk fényes csillagként az égen. Ember volt a legjobb, Angyallá változott. Elhagyta a földet és az égbe távozott. Amikor hiányzik, nézz fel az égre. Drága kezeivel Ő festi kékre. . . . . . <3 Sosem felejtünk el ! ! ! ! !

Drága Mamikámért aki a világ legjobb nagymamája volt, soha nem feledlek.  

Fájó szívvel, búcsúzunk drága édesanyámtól, aki hosszantartó fájdalmas betegség után tegnap elment örökre. . . .