Életvidám, kétgyermekes édesanya, mindig pozitív, jókedvű, mindenkinek csak segített az utolsó pillanatig, mindene a két gyermeke volt!

 

Fiaton elmenni, csládot itthagyni: az utódoknak a legfájdalmasabb . Nyugodj békében!

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

Nagyon hiányzól :'( És nagyon szeretlek :'(

"Elment Tőlönk, mint a lenyugvó nap, de szívűnkben él, és örökre itt marad" (Reményik Sándor) Dr Újvári Sándor r. alezredes: Nekünk csak Sanyi, (Sanyika) sok - sok ember által ismert és kedvelt ember volt. Szerették, mert szerethető ember volt, segített minden honfitársán a segítséget még kérni sem kellett, Ő önmagától tette mindezt. A Somogy Megyei Rendőr- főkapitányság Segédthívatalának a vezetője volt. Szerették a kollégái, barátai, ismerősei és nem utolsó sorban gyermekkori kicsi falújának minden lakosa Újvárfalván és Somogysárdon. Drága Sanyikám! Személyed pótolhatattlan, és mindig sok szeretettel gondolunk Rád! "Halála fájdalom és bánat, de élete ajándék volt! " Nyugodj békében!

 

 

A Szakács nagyapa unokatestvére volt.

Gyogyszerész volt.

 

Halottak napja, november egy, sírhantok útján embersereg. Kezünkben virág, őszirózsa, szívünk száz emlék hordozója. A síron innen, a síron túl könnyek peregnek, bealkonyul. Szűnik a mezsgye, nincsen határ ősök költöznek szívünkbe már. Nagyszülők keze megsimogat, szemek őriznek mosolyokat. Búcsúzó kezed újra fogom, míg holdfény játszik sírhantodon. . . Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng, elébünk toppan anyánk, apánk. Rég elsiratott, szép kedvesünk, dédi- mamánk is itt van velünk. Iskolatársad sírhantja vár, ő vele múlt el számtalan nyár. Barátod, ismerősöd volt, lelkedben élő, soha nem holt. . . Mécsesek lángja táncoló fény, mindegyik sír egy életregény. Idők tollával szívünkbe írt, emlékek keze szeretet- hírt. Éjjel a sírkert csillogó menny, millió mécses ég idelenn. Leszállt hozzánk a csillagos ég, mindent betölt az emlékezés.

Anyukám