"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk."

Drága Mamikám! Nyugodj békében.

 

 

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

Édesapám 

Emléked Velünk marad.

Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog énrám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangj át, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. . ♥♥♥  Annyira hiányzol Apu! ♥     Valahol az égen van egy fényes csillag,   Iránytűje lehet a mesés angyaloknak.   Hogy merre is van, azt senki sem tudja,   De biztos, hogy van, hisz mesélnek róla.   Mesélik még azt is, ha távozik egy élet,   Születik egy angyal, s benne újra él a lélek.   Mert angyalok leszünk, csak még nem tudunk róla,   De így van, én tudom, hisz valahol meg van írva.   Újra élünk ott fenn, kikkel régen találkoztunk,   Anyákkal, apákkal, s kikkel együtt randevúztunk.   Együtt leszünk ismét, s még jönnek utánunk,   Kiket egyedül hagytunk a Földön, de innen fentről látunk.   Látjuk azt, mikor a temetőbe mennek,   S sírunkra egy- egy virágot letesznek.   Könnybe lábad szemünk, ha könnyeiket látjuk,   De innen fentről vigyázunk majd rájuk.         Hogy milyen volt?   Különb, mint a többi.   Százszor is, ezerszer is. . .   És mennyi jót tudott volna tenni. . . Az ég is csak az ilyet szereti!   Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,   Ő is ott van köztük valahol.   Kérte az időt, de az meg nem állt.   Hitvány győzedelmed ez!   Ostoba vagy halál!