"Váratlanul ért halálod,bucsú nélkül mentél el,aludd szépen örök álmod,soha nem felejtünk el!!!! Drága TESTVÉREM nagyon hiányzol!!!!Szeretlek!!!

Kozák Mari:  Azon a napon Azon a napon, mikor az árnyak falak mellé állnak és szántókon dalra fakad az érett búzakalász, a pipacsok tűzpiros feje zöldellő fűre hajlik, a fák sötét erdők mélyéről magokkal vajúdó földeknek üzennek szép életet, azon a napon ( az lesz a legszebb) értem jön az élet irigye és utolsó ingem (azon zseb sincsen) tisztára mosdatott vállamra reszkető ujjakkal feladja, azon a napon magatokra fehér gyolcsot öltsetek, könnyet értem egyet se ejtsetek, feketét mind tűzre vetve az égre színes álmokat festve fűzzetek nyakatokba gyöngyöt, és fának vetett háttal daloljatok hangosan, és ünnepeljétek: hogy volt szép életem és tettem mit tehettem háltam sarjadó fű felett ölelhettem aprócska gyermeket sárból vizet merítettem míg éltem jót is tettem, azon a napon, mikor elmegyek, üljetek ünnepet és szélbe kiáltsátok: ha lábak taposták is és kezek nyomták le fejét, ember volt, mindig tudta a helyét. (megfogta mások kezét)

 

 

Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben! Ki vigyázolrám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelemből.

, Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt, megpihent a kéz, mely mindig csak adott, soha semmit nem kért és el nem fogadott." ,Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el." "Élete nem volt más, csak munka és fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom." Lecsukott szemmel még látom a lelkét, ki mellettem ül, és nékem mesél... Nem maradt utánad, más csak az emlék, Örökké szeretlek bárhol legyél!  

Távoli fényben felragyog az arcod, nézem, ahogy hulló csillagként átsuhansz az égen. S szívemben megpihensz, nem kell már félned, bennem élsz tovább, és én őrzöm a fényed. Drága Nikolett szerető családjat és férjét hagyta most itt, de míg élünk szívünkben örök emléke ragyog. Szeme sugárzott mikor a szakmájának élt. Így szeretnénk emlékezni rá. Szívét és lelkét adta egy új frizura elkészítéséért és, hogy mindig maximálisat nyújtson. Sosem csüggedő buzgósága szakmája és fejlődése iránt példa értékű lehet mindenki számára. Tragédia ami történt, fiatal voltál, te jelentetted a mindent! Nem lehetsz már többé velünk de tudjuk a mennyország most jobb hely számodra. Csillagként mosolyogsz most mi ránk és mi örökké örzünk téged, mint a legdrágább kincsünket amink valaha is lehetett.

Sokat küzdött az életben, még is jó kedvű vidám csaj volt! Örökké szívünkben él!

Egy fantasztikus ember . Hihetetlenül okos és nagyon szerető testvér. Örülök, hogy a testvéred lehettem. (Dorottya)   Bálint a Szombathelyi Savaria Egyetemi Központ hallgatója volt a Bölcsésztudományi Karon. ❤️🌿❤️🌿❤️🌿❤️ "A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet. Először még nincs más, csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket. Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük nincs tovább. Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni. Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. Egyszer csak eljön a pillanat – ez csak később, visszatekintve válik világossá -, amikor már nem fáj megállás nélkül. Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra is figyelni. Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé. Aztán néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut: „Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!” Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt. Idővel lesz új öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek, és új vágyak is. Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken. Az élet nő meg körülötte." ❤️🖤💔   Hogy miért ez a dal, mert mindíg Te jutsz eszembe róla,a kamasz Bálint,egy nyáron át hallgattad és annyira megszerettem én is, hogy ez lett a csengőhangom. Bárcsak Te hívnál végre, hogy Anyu hahó ébresztő itt vagyok!!!!!!!!!!!!!!!! A másik dal, ami a sszületésedhez köt, a régi kórházban voltunk még és az egyik anyukának mindig szólt a rádiója, Az egy hét alatt napjában biztosan ötször hallottuk.   És mégegy da, amit épp Tómalomról jövet hallottam meg a rádióban, annyira megkapott, annyira szívhez szóló volt. Megkerestem, azóta is sokat hallgatom.   ❤️🌿❤️🌿❤️🌿❤️🌿❤️ "Csak meghalni megyek, meghalni oda vissza, meghalni megyek, csak meghalni megyek édesanyám: kiteríthetsz majd a szülői-házban, eres kezeiddel megmoshatod testem, mirigyes-szemhéjam lezárhatod csókkal. S majd ha a húsom bomlik széjjel, bűzben és virágban rothad a testem, akkor leszek véred-ivó magzat, akkor leszek a kisfiad újra, mert az csak neked fáj, édesanyám, jaj, csak neked fáj, édesanyám.” (Juhász Ferenc)     "Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. " (Jókai Mór) 🌷🌿🌷🌿🌷🌿🌷       "Anya, majd ha eljön az idő,  Csendes éj alatt, csillagok közt újra találkozunk, majd varázsolunk, Kergetünk pillangót, Tündérekkel táncolunk,  Anya,  Akkor majd újra együtt álmodunk."     Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Gyors széllel tűnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk. (Michael Schophaus)   Nincs pillanat, hogy velem ne lennél, hatalmas az ŰR amit magad után hagytál. Árva lettem, árva szülő, de hiszem, hogy ragyogsz Odafönn és ránk vigyázol, egyengeted a testvéreid útját, óvod őket, ahogy életedben is tetted, ha érezted, hogy most kell segítened.   " Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény mint a kő, és éget mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább nem áll meg, meghalsz(. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságosnak hittél, véget ér. " (Laurell Kaye Hamilton)           🌸🌿🌸🌿🌸🌿🌸 Velem vagy mindig FIAM! A barátod is azt mondta: Amíg te élsz, Ő is itt lesz veletek mindig ezt tudd! Tudd Te is BÁLINT! Örökké szeretlek!   Drága fiam Kosztolányi Dezsőtől a kedvenc íródtól találtam egy idézetet: " Ott, ahol most van a végtelen térben és időben, a világűrben és a semmiségben, valahol a Vénusz és Sziriusz között, már boldog. "   Valahogy úgy érzem mintha belémköltöztél volna, a szívembe, a lelkembe itt vagy velem mindig. Sokat kaptunk Tőled sok szeretetet és a tudásodból is. Örülök, hogy rátaláltál a Tamásra és annak is, hogy mi is rátaláltunk. Ahogy és amit Rólad mond egy anya szebbet nem hallhat. Köszönöm neki! Erőt adtál neki és Lélekben állj mellé, vezesd, hogy céljait megvalósíthassa ! Nagyon szeretünk, velünk vagy mindig!   " Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsuztatja, Felkészíti az útra. Ahonnan senki soha nem küld jelet, Nem tér vissza, Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. " /Ossian/ 🌸🌿🌸🌿🌸🌿🌸🌿🌸   Egy idézetet találtam Hollósy Tóth Klárától: " A mindenségben minden míg képes, addig őriz, harangszót a szél, fák a rájuk hullt havat, az ég, a föld a nap tündöklését, - téged én, míg élek, addig tartalak. . . "   Nem vágyom sehova, nagyon szeretek itthon lenni, hisz a Fiam itt élte le az élete nagy részét, itt érzem magam biztonságban, szeretek a szobájába lenni, a könyveit, jegyzeteit lapozgatni, a pólójában aludni, a Danira ráadni a ruháit és szeretem, hogy szereti felvenni a Bátyja ruháit. (persze a nagyon kedves ruháit õrizzük, amiket oly nagyon szeretett) . És szeretem mosni a ruháit, végigsimítani, hozzájuk bújni. Keresem az illatot, de már tovaszállt. Közbe átölelem a ruháit, szinte belemászok a szekrényébe és csak szorítom, de nem mint egy õrült " csak" mint egy anya, aki hagyta elveszni a gyermekét. A gondolat, hogy nekem nem kellett volna megszületni már végképp beleivódott a szívembe. Kell sírni, ha már ezt kaptuk, kell szenvedni és igenis sajnálhatjuk magunkat joggal, hisz egyikünk sem errõl álmodott kislány korában, hisz árvább az az anya, aki gyermekét, mint az a gyermek, aki az anyját temeti. Hatalmas pofont kaptunk az élettõl és nem biztos, hogy fel tudunk állni. A mankó a gyermekeink /az élõ gyermekeink/, beléjük kell kapaszkodnunk, õk a jövõ a mi jövõnk. Hogy mi van nekünk még megírva, nem tudhatjuk, hogy hány évig kell gyötrõdnünk, de talán majd idõvel a gyermekünk gyermeke fog visszavezetni  az életbe. Oda, ami már sose lesz olyan, mint elõtte. Nem is lehet, hisz Õ már nem élhet ebben a a családban úgy mint elõtte, csak a mi szívünk által. Most életünk része lett a halál, ahogy eddig soha, a gyermekeink által egy természetes állapot, minden virágban benne van, minden lángban benne van. . . . Õk ott vannak mindenhol és ott maradtak az otthonukban és legfõképpen a szívünkben. . . . mindig velünk vannak. . . õk már amíg élünk velünk maradnak...a szívünkben...ÖRÖKKÉ... ❤️🌿❤️🌿❤️🌿❤️🌿❤️

Örök bolondos mindig vidám,segítőkész aranyszívű ❤ Hiánya pótolhatatlan. Szeretünk tesó ❤