https://youtu.be/mufSkxC-s3Q?si=OfQPdpalizhXM-qz   Karácsony estéjén... Karácsony estéjén, azokra gondolok, Akiknek a gyertyát, gyújtják az angyalok. Akik az ünnepet, már csak fentről nézik, Az égi csillagszóró, őnekik is fénylik. Teljes szívből hiszem, nekik is van ünnep, Az ég ablakában, mind egy sorban ülnek. S azokra gondolnak, akiket itt hagytak, S a távozásuk miatt, oly árvák maradtak. Karácsony estéjén, hallgasd mit üzennek, Ti földi emberek, egymást szeressétek. Ne csak karácsonykor, az év minden napján, Kopogjatok bátran, a szíveknek ajtaján. Szent karácsony éjjel, megszólal a harang, Ne legyen köztetek, semmiféle harag. Az eltávozott lelkek, a békét hirdetik A szeretet magját, a földön széjjel hintik. Minden évben egyszer, karácsony ünnepén, Ott táncol a lelkük, az esti gyertya fényén. Mert Jézus születésén, ők is örvendenek, Ezen az egy napon, hozzánk is eljönnek. S megnézik azokat, kit egykor szerettek, Ha szívetekbe néztek, ott vannak veletek. Este csillag fénnyel, száll le az üzenet, Élőknek s holtaknak," áldott ünnepeket"!                                Te vagy, ki büszke lehetsz gyerekeidre,                                      Nem hoztunk szégyent szemeidre.                                         Nagyon szeretlek, ezt elmondanám,                                              Köszönöm, Édesapám! Angyalok őrizzék álmod Akkor sem  felejtsd el                                    ki nevelt olyan emberré,   mint ami most vagy,   ha már sosem ölelheted  magadhoz!            Fentről büszke lenne rád!   "A temető kapuja szélesre van tárva, Útjait naponta sok-sok ember járja. Van, aki virágot, mécsest visz kezében, Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében. Hét éve már, hogy ezt az utat járjuk, Megnyugvást lelkünkben sohasem találtunk Sírod előtt állunk, talán Te is látod, Körülötted van ma is szerető családod Eljöttünk újra , mert szeretünk Téged, Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a bíztató remény, Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, Szemünkből a könny naponta kicsordul. Tudjuk, hogy csodára hiába várunk . Nyugodjál békében , szívünkből kívánjuk !„     A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Mi könnyes szemmel megállunk sírodnál, Te nem szólsz, de mi tudjuk, hogy hívtál. Mi szólítunk, de a néma sír nem felel, de Te a szívünkben örökké létezel. Múlik az idő, de a fájdalom marad, betöltetlen az űr, mely szívünkben maradt. Csillaggá változtál, barangolsz az égen, gyere mifelénk is , úgy mint réges-régen. Tudjuk, hogy nem jössz, de olyan jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni." Szívünkben helyedet nem pótolja semmi,  míg e földön élünk nem fogunk feledni! " Az Élet annyi szépet adott nekem. Mind ! - kulcsra zártam, s most magammal viszem, Hogy odafenn ! - mint suttogó szél, örökké velem lüktessen. Fogadjátok el, hogy nekem az Angyalok között van a holnapom ! - cserébe nektek - Itt e földön minden szeretetem odaadom. Szívemben – elrejtve- lapult egy drágakő, fehér fényét szórva, E drágakövet most már Ti őrizzétek, fehér fényét pedig visszaadom az ember Teremtőjének, hogy emlékeinket szivárványhíddá formálja, melynek egyik végén én állok, s majd vigyázok Rátok. S csak szólnotok kell ! –rajta mindig hazatalálok. Ha most lelkemnek karja lenne egyszerre benneteket átölelne, Ha most lelkemnek karja lenne utoljára egy simogatást küldene, Ha most lelkemnek karja lenne arcokról a könnyeket törölném. . . "       Istenem kérlek add vissza Őt nekem,   Csak egy pillanatra hadd lehessen velem!   Csak addig, amíg karjaimba zárom,   S arca bársonyát érezzem a számon.   Istenem kérlek teljesítsd a vágyam,   Még egyszer utoljára Apukámat lássam!   Egy pillanat, az elég volna nekem,   Hogy elmondjam Neki mennyire SZERETEM! ! !     Én a magas égre néztem, önzőn, s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertya- láng. Apám elment, s ott a sírnál, ahonnan mégegyszer visszanézett, sírtam, s nem gondoltam semmi szépet. Most az idő már új lapot nyitott, s a szavak miket számba adott, megértek talán, hogy formát öltsenek. Apu, most elmondom Neked, amit úgyis tudtál, bízom benne, bár nem volt szavakba öntve, hogy erős karó voltál nékem sorsom orkános szelében. Hajóm alatt Te voltál a hullám, s árbócomon a vitorla, mi sérült életemet gyengéden biztonságos partra sodorta. Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár, s röptettél, mikor hivott a látóhatár. Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam- e reményeidet, mikor kóborlásaimra idulva arcomra csókoltál útlevelet. Nem mondtam el soha, mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam, most már tudom, mert úgy váltak valóra mintha abban is a Te kezed volna. Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek!                                                                                 Lehunyom két szemem,   s ölelésed érzem. Legördül egy könnycsepp,   mert távol vagy tőlem.   Égi könnycsepp mond meg neki,   hogy Szeretjük,  s míg élünk el nem FELEDJÜK.     .  . fenn , ahol már nem fáj semmi,   S nyugalmadat nem zavarja senki.   Életed elszállt, mint a virágillat,   De emléked ragyog, mint a fényes csillag.   Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.   Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.   De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,   Utat mutatsz, mert szívünkben örökre megmaradsz. . .     “Elmentél pedig sok dolgod lett volna még Megtölteni szépséggel a családod életét Elmentél s veled együtt eltűnt a remény De lelkünk egy darabja utadon elkísér Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy. „   Jó lenne megfogni apám erős kezét,   csak mégegyszer látni szigorú szemét. Jó lenne hallgatni bölcs szavait, megfogadni mindent amit  Tanít     Drága Édesapám Szivünkben örökké élsz!     Édesapám 77 évesen itt hagytál mindent,   Bíztam, hogy meggyógyulsz, de sajnos nem így lett. Olyan jó lenne, ha mellettem lennél,   Űr maradt utánad, mikor elmentél. Azóta is sokszor szükségem lett volna még rád,   Egy apára, barátra, sokat gondolok rád. Nehezen viselem a napokat Nélküled,   Édesapám, még mindig szeretlek tégedet. Szeretni foglak, addig amíg csak élek,   Nincs kinek elmondjam, hogy nehéz az élet. Tudom, ha még mindig köztünk lehetnél,   Panaszommal hozzád, bátran mehetnék. Vigaszt nyújtanál, ahogy tetted is valaha, Ezért is hiányzol, Drága ÉDESAPA! Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.   Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég,  Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,  Amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,  Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! "       

Csaba Tölgyes Emlékoldal Mindenkinek, aki szerette Csabit: Április 21- én szombaton 11 órától végső búcsút veszünk Tőle Tatabányán, az Újtelepi Temető új ravatalozójában . A búcsúztató után elkísérjük utolsó útjára. A búcsúztató és a temetés nyilvános. Az angyalok vigyázzanak Rá az égben, gyönyörű dalszövegeivel szívünkben örökké élni fog. . . Ég Veled Csabi!

Nagyszerű, segítőkész, csodálatos, vidám és egy mérhetetlenül jószívű ember volt, aki szerette a családját és a családja is viszont szerette őt.

„Miért kell oly csodaszép gyerekeknek meghalniuk? ” A válasz egészen egyszerű: ezek a gyerekek egészen rövid idő alatt megtanulták, amit az embernek meg kell tanulnia. És ez különböző emberek számára különféle dolgokat jelent. Egyet azonban mindenkinek meg kell tanulnia, mielőtt visszatérne oda, ahonnan jött, és ez a feltétel nélküli szeretet . Ha ezt megtanultuk és gyakoroltuk, akkor megfeleltünk a legnagyobb vizsgán. ( Elisabeth Kübler- Ross)   "Síromnál sírva meg ne állj! Nem ott vagyok, nincs is halál. " /Mary Elizabeth Frye  /     Simon, Nálad nagyobb küzdőt nem láttam soha.   Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ismerhettünk, hogy tölthettünk Veled egy kis időt és hogy szerethettünk. Isten Veled!    

Nyiregyházi  Tanárképző  Főiskola magyar- történelem szakos 3. évfolyam hallgatója volt. Egy igazi szeretetre méltó, sokoldalu egyéniség . Sokat jelentett számára a család, a barátok és a rokonok. Autóbalesetben vesztette életét 2005. 04. 07. - én. Kedves sorstársaim nagyon szépen köszönöm a lányomnak gyujtott gyertyákat. Az elkövetkező időben nem szeretném az oldalt látogatni és gyertyát gyujtani!! Mióta elmentél semmi sem számít, Hisz nem láthatod már a föld csodáit. Szeretni mentél a felhőkön át, S VELED repült az egész világ!                                                                                                                                                                                                                                                                             Angyal szállt az éjszaka mellém, S megsúgta, utamon ő kísér Hitet adott, álmokat és bátorságot, Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot. Elvitte lelkemet egy titkos útra, Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja. Megtanított látni, . . . mindenben a szépet, Ezt adnám most ajándékul Néked. Erőt adtál elviselni a nehézséget, Bátorítást, szép szavakat, reménységet. Emberré, teljessé csak mások által válunk, Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk. Csendesen, szerényen hallgatom a zenét, S elküldöm Néked szívem minden szeretetét. . . .            Szememben fájdalom, Lelkem kiabál, Keres Téged, De nem talál, Nem talál, hisz Te végleg elmentél, Nem látlak már e Földön többé. Engedd, hogy őrizzem gyönyörű álmodat, Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat. Angyali mosolyod álmaimban ébred, S Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren! Óh Istenem miért is születtem.  Ha ily hamar lefolyt az életem.  Nekem nem fáj többé a földi szenvedés.  Ez volt felettem az isteni végzés.  Legdrágább kincsetek itt van eltemetve.  Ugye jó szüleim nem leszek felejtve.  Hozzatok virágot lányotok sirjára.  Szülõi jóságtok az Isten megáldja.  Szeretett testvérem neked is kivánok.  Hosszú életet és sok boldogságot.  Búcsút köszönetet mondok mindenkinek.  Akik életemben szerettek engemet.  Rövid, boldog volt földi életed.  Szüleid és testvéred forrón szerettek.  Te mindnyájunknak szép és drága voltál.  S bennünket mégis oly hamar itt hagytál.  Angyal sereg lett eggyel számosabb fent.  De bánatunk kifogyhatatlan itt lent.                        

Köszönöm,hogy a gyerekeim Apukaja voltal!  Nyugodj békében!🖤💔🖤

  "Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagy tál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni aka runk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott v árj ránk, ha a mi idő nk is lejár. "       "Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el. " Shakespeare

Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór

Jó szívű,segítőkéz ember volt!