"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feldünk téged.

 NAGYON BETEG VOLTAM, DE NEM BÚCSÚZTAM EL SENKITŐL, MERT AZT GONDOLTAM, HOGY MEGGYÓGYULOK. MIVEL NEM ÍGY TÖRTÉNT, EZÉRT BÚCSÚZOM MOST MINDENKITŐL, AKIK ISMERTEK ÉS SZERETTEK! ISTEN VELETEK!   SZERETTEM GYERMEKEIM ÉS UNOKÁIM, TESTVÉREIM ÉS MINDEN ROKONOM, SZERETTEM BARÁTAIM ÉS ISMERŐSEIM SZERETTEM ÉLNI DE CSAK ENNYI JUTOTT KÍVÁNOK MINDENKINEK RENGETEG BOLDOG NAPOT!   SZERESSÉTEK EGYMÁST MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT! CSAK EZ SZÁMÍT ÉS BOLDOGOK LESZTEK ÖRÖKRE!   ELMENTÉL PEDIG SOK DOLGOD LETT VOLNA MÉG MEGTÖLTENI SZÉPSÉGGEL A CSALÁDOD ÉLETÉT ELMENTÉL S VELED EGYÜTT ELTÜNT A REMÉNY DE LELKÜNK EGY DARABJA ELKÍSÉR VELED VAGYUNK MOST IS, TE PEDIG VELÜNK VAGY MERT SZERETETÜNK IRÁNTAD OLY VÉGTELENÜL NAGY

Nagyon szeretünk, szívünkben örökké élni fogsz, Téged elfelejteni soha nem fogunk ! ! Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat. . :'(

született: 1900.nov.2. Szentes - meghalt: 1981.márc.27. Szeged Anyu született: 1913.ápr. 6. Szarvas - Meghalt: 1994.aug.17.   Szeged -  leánykori neve: Podani Anna Nagymama született: 1893 - meghalt: 1960. Szarvas - leánykori neve Behan Anna Apu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Apu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK! Anyu hogyha hallasz, látod könnyes szemem. Gyere vissza kérlek, fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek. S előttem csak akadályok, dönthetetlen hegyek. Kellene, hogy megmondanád hol találom helyem. Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy a csönd is más volt veled. Hidd el, hogyha látsz most, szívem sosem feled! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott, neked tudom, csak egy-egy álmot kérek. S értelmet nyer napom, azt érezném végre! Anyu hogyha hallasz, és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom, és tudd, hogy SZERETLEK!        NAGYMAMÁM DRÁGA LELKEDÉRT ÉGJEN!!!     

Drága Zsoltikám! Nyugodj békében, odafent majd találkozunk.

EZ A GYERTYA ÉRTED ÉGJEN ÖRÖKKÉ        ISTEN ÁLDJA MEG AZT A KEZET,   ADJON SZÍVÉNEK ÉS LELKÉNEK MEGNYUGVÁST, AKI DRÁGA, EGYETLEN GYERMEKEMÉRT GYERTYÁT GYÚJT

Nagy Józsefné (Varga Valéria) született 1954.12.17 Kocsord-elhunyt 2021.06.01 Mátészalka.                                                       Amikor éltél, nem volt apák napja, minden nap miénk volt, mert az ég megadta. Ha most itt lennél még e földi világban, csókjaimat hinteném sápadt orcádra. Nem vennék én neked drága ajándékot, szívemből szakítanék neked egy darabot. Megalkudnék Istennel, sírva könyörögnék, adjon neked erőt, hogy sokáig éljél. Kertedben a madarak neked dalolnának, tücsökcimboráid húznák a nótádat. Jázminbokor virága neked illatozna, a parányi hangya mind érted dolgozna. Vigyáznám és óvnám minden lépésedet, több időt töltenék el együtt veled. Késő. Már csak sírodhoz mehetek, nem foghatom többé szorgos két kezed.

 Drága Édesanyám     A világ lebjobb Édesanya, köszönöm, hogy voltál nekem. Borzasztóan hiányzol.

Palotai Péter: 1954.10.29 Bp.-2012.11.28 Püspökszilágy Rocky: 2008.05.12 Bp.-2022.05.21 Daventry Soha nem múló fájdalommal.... Drága Szüleimért, és Drága Kutyámért, Rockyért. Soha, senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy Titeket... "Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál." "Ahogyan volt, soha nem lesz már, Tested-lelked messze jár, Ahogyan volt, az elmúlt rég, Szélben szálló szellemkép Akárhogy lesz, nincs búcsúzás, Te velem vagy, soha nem lesz más, Szívemben élsz, lelkemmel szállsz, A Túlsó Parton engem vársz" Ossian: A Búcsú https://www.youtube.com/watch?v=_Jtpf8N5IDE

A legcsodálatosabb hang, arany Apa és Papa, jó ember. Nagyon hiányzol😢 https://youtu.be/a6Ks0fBn2GE

 Istenem kérlek add vissza őt nekem, csak egy pillanatra hadd lehessen velem, csak addíg, amíg karjaimba zárom, s arca bársonyát érzem a számon, Istenem kérlek teljesítsd a vágyam, még egyszer utoljára gyermekemet lássam, egy pillanat, az elég volna nekem, hogy elmondjam neki , mennyire szeretem! !             x

"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..." Ricsi egy szerencsétlen vonatbaleset áldozata lett.

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!. . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?. . . Amit nem lehet elmondani. Örökön örökre velem maradsz.  “Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. A halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem tárgyát, ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.” (Marjorie Pizer)“