Szomorú szível emlékezem kedves kollégámra akit sajnos túl hamar el vett a jó Isten egy szörnyű motorbalesetben!!!😭😭😭

ÁLMODTÁL  EGY  NYUGDÍJAS  KORT  MESÉSET  ÉS  SZÉPET, DE  A  KEGYETLEN  HALÁL   MINDENT  SZÉJJEL  TÉPETT! NINCSEN  OLYAN  NAP  HOGY  NE  GONDOLNÉK  RÁD, AZ  ASZTALON   A  FÉNYKÉPED, ÉGŐ GYERTYA  ÉS  VIRÁG. RÁD  GONDOLOK  MOST  IS  SZÉTTÉPETT  LÉLEKKEL,  ÖRÖK  FÁJDALOMMAL , ÖRÖK  SZERETETTEL.  ÉLETED  NEM  VOLT  MÁS  CSAK  A  MUNKA ÉS  A  CSALÁD,  DE  ELRAGADOTT  TŐLEM  A  HIRTELEN  A  HALÁL.  TIED  A  CSEND  ÉS  A  NYUGALOM,  ENYÉM  A  KÖNNY  ÉS  AZ  ÖRÖKÖS  FÁJDALOM.  SZERETŐ  SZÍVED PIHEN  A  HANT  ALATT, MINDEN  ÉRTED  HULLÓ   KÖNNYEM   NYUGTASSA  ÁLMODAT ! EZEK  A  GYERTYÁK  ÉRTED  ÉGNEK,  KI  FENN  LAKSZ  MÁR  A  MAGAS  ÉGBEN . KI  VIGYÁZOL  RÁNK  ONNAN  FENTRŐL  S  LEKÜNKHÖZ  SZÓLSZ  A  VÉGTELENBŐL!

 

      Légy boldog és élj tovább békében helyettem. Ne gyászolj sokáig, ne légy szomorú sem, Hiszen ha bánatos vagy, rossz az nekem. Ne gyere még utánam, Rád még vár az Élet, Ne add fel miattam az e világi léted. Ne gyűlölj semmit senkit halálom miatt, Haragnak útja szíved semmiképp sem nyithat. Vigyázz rájuk. . . Ápold őket, kiket szerettem Tedd meg ezt helyettem. . . Hisz én már nem tehetem. . . !                             Csillag volt mert szivből szeretett, s mi úgy szerettük ahogy csak lehetett. Elment tőlünk mint a lenyugvó nap, de szivünkben él és örökké ott marad!                     Csendesen alszik, megpihent végleg, Angyalok bölcsője ringatja már. Nem lehet köztünk hiába hívjuk, Emléke szívünkben otthont talál.     Nem hagytál mást , csak a reményt, Hogy valaha látlak- e még. Maradtál egy fájó gyönyörű, Bús, régi emlék!     Isten áldja meg azt a kezet, aki drága gyermekemért gyertyát gyújt!  

 A távolban lelked most már megpihen, fájdalomtól mentesen, csendesen. Gyertyánk lángja most érted ég, halld meg lelkünk bús énekét! Imádkozunk érted, ha mást már nem tehetünk, ha már csak az emlékedet hagytad nekünk. Szívünkben egy hely örökre a Tied marad, mert ott mindig halljuk majd szavad!

" Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. " József Attila     Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk azt nem feledjük el!     Shakespeare

" Máskép lenne minden, hogyha velünk lennél, Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél, Elvited a fényt a derüt, a meleget, Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet. Ez a gyertya most Érted égjen, ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk odafetről, s lelkünkhöz szál  a végtelenből"       ÉRTED ÉGJEN MIND ÖRÖKKÉ!

Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. ----------------------------------- Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!

 "Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez." " Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény, mint a kő, és éget, mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább, hogy a tüdőd nem áll meg pumpálni, meghalsz. (. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságnak hittél, véget ér. " /Laurell Kaye Hamilton/                                                                                                                                                                                                                                                                Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él amig nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk! " / Müller Péter / "A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszted azt akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el akivel egy vagy. Soha, senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán. " /Müller Péter/ Elmentél tőlünk, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz! A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Müller Péter