Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, a könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, csillagfény sötét éjszakán, nyíló virág szirma vagyok, néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál." "Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!" A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el A csend beszél tovább, helyettem ő énekel Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad Mindig itt vagy és ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

"Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk" "Szomorún égő szép, mécseseink lángja  Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.  Életük újra lepereg a gyertyafényben,  Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.  Az örök bánat táplálja e lángokat  És hiány sző néha hiú ábrándokat.  Soha nem jő haza már, hiába várjuk,  Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk  Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen.  Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken.  Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha,  Megrepedt szívünknek édes hagyatéka.  Lassan körbeszőnek az emlékek minket,  Jóleső ölelés, egy édes tekintet  A múltból, hová már nem térhetünk vissza.  Keserű könnyeink fekete föld issza.  A szeretet tartja bennünk ezt a lángot,  Mely emberivé teszi még e világot.  Nem fújhatja el soha se vihar, se szél.  Szeretteink helyett már csak a csend beszél.  Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak.  A többi élők számára, ők csak: holtak.  Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek,  Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek.. " Szülők : Besenyei István 1921-1997              Csáti Terézia 1925-2011 Lányuk : Besenyei Mária ( Nász Sándorné ) 1956-2018               Besenyei Terézia ( Csótó Mihályné ) 1954-2025 Fiaik :     Besenyei Ágoston 1953-1994               Besenyei László 1951-2009               Besenyei István 1948-2019 Unokáik :Besenyei László 1979-2006               Rab Zoltán 1978-2007               Lévai Márk Roland 1996-2010 Vejeik :   Kovács András 1955-2000               Pirók István 1938-2018               Mészáros Péter 1970-2010               Nász Sándor 1952 - 2022               id.Rab Zoltán 1952 - 2021               Rab Zoltánné 1932 - 2022               id. Kovács Andrásné  1933 - 2024

"Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak élmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk felnézünk az égre. "

Ő a szülei szemefénye és reménysége volt! A barátai mindenben számíthattak rá! Az élet előtte állt! És a halál elragadta! Nagy fájdalmom a hiánya! A csillagok ragyogása volt két szemében, Nap tündöklésénél szebb volt mosolya! Elindult egy lélek, Tovább szállt, Távolra tőlünk, mely nagyon fáj! ! !

Bandi az ég legyen könnyű neked ,mert te felfelé haladsz , apámmal fogsz találkozni,mert te is jó ember voltál .Eggyütt vigyázzatok a gyerekeitekre,és az unokákra, búcsúzunk tőled:((((

             2019.03.15. : Azt igérted nekűnk hogy meggyógyúlsz....! De a válaszod az volt: Már nem megy Anyu....  Már nem fáj semmi....  Miért?! Miért?! Miért hagytál itt minket?!....  Annyira fáj hogy nem vagy velünk....!!!! Nagyon hiányzol !!!!            ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Vannak olyan emberek akik nem tudják hol a határ......!! Tönkretettek egy életet....!! Hogy tudnak azok az emberek tükörbe nézni nap mint nap??!! Szégyen amit műveltek....!! Szégyen hogy ilyen emberek léteznek....!!     ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Drága testvérem....nagyon fáj hogy elmentél! Édesapám vigyázz rá nagyon! Köszönjük szépen IILYÉS ÁGINAK és BOHÁCS IMRÉNÉ (ERZSINEK) amit érte tettek! Köszönjük szépen KRISZTINEK hogy boldogságot hozott az ő életében! Köszönjük szépen azoknak akik próbáltak valahogy segiteni a testvéremnek! Köszönjük mindazoknak akik egy gyertyát gyujtanak érte!   ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át, csendesen. Hisz kinek a kisfiát fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom! (Édesanyád) ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Pihenj Te drága szív, mely megszűntél dobogni, szerető jóságod nem tudjuk feledni. (Bea és Tomi)   -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Köszönöm,hogy a testvérem vagy és az is maradsz örökre! Remélem tudod,hogy mennyire szeretlek!   Nagyon Hiányzol !!     --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------   Nagyon szeretett rajzolni.......           

Köszönöm szépen minden áldott kéznek, mely gyermekem emlékére gyertyát gyújt.    Szívünkben mindig itt vagy velünk,és itt leszel örökké. ! Elmentél messzire, távol a világtól.  De szívemben emléked örökké lángol.  Perzselő tüze sokszor meg-megéget.  Teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek Köszönöm  szépen, minden áldott kéznek, aki drága gyermekem emlékére gyertyátgyújt Drága gyermekem,pihenj békében.Én itt vagyok veled,amíg lélegzem. Drága Angyalkám,olyan jó volt látni.Legalább így. Szeretlek.        Istenem,súgd meg Neki halkan ,Lágyan szólj hozzá,hogy ne zavarjam Álmomban keressen meg engem. Még egyszer hadd lássam,hadd öleljem. .Nem szólnék róla,miért gyötör a bánat, Csak hadd lássam mégegyszer. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, Súgd mg Neki halkan,én minden nap várom..  Szeretni foglak mindig halálomig És még azon túl is a mennyországig szerető Édesanyád      I               "És ámuló szemem                  Könnyezve még kísér, Midőn mint esti fény, Már régen eltünél... Helyetted éj vagyon És fénylő csillagok,                    Minden csillagban egy Szentelt emlék ragyog                                      Nem fekszem itt, nem vagyok itt.     Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden, számodra kedves dolog. Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok itt... Nincs is halál!"   Mary E. Frye Arra gondoltam, elutaznék az égbe, Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan, Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam. Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal. Vállain szárnyak, glória a fején, Angyal ő valóban, Isten mezején. Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél? Hisz még élsz, itt mit keresnél? Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem, Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem. Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném, Könnyes szemmel magamhoz ölelném. Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát, Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát. De az Angyal így szól: Menj haza, Kit szerettél, már itt az otthona. Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed, S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed. Azóta én csukott szemmel járok, Mindennél szebb az, amit így látok. Mert már Ő is egy meseszép Angyal, Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! "                                                Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok  Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!  Ha szép idő van, s kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék.  Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok  Inkább a szép dolgokon kacagjatok!  Ha telihold van, az értetek ragyog,  S azt jelenti,hogy boldog vagyok.  Ha hullócsillag száll az éjféli égen  Akkor mondjatok egy imát értem!  Én is imát mondok majd értetek,   hogy boldog lehessen szívetek.  Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,  Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok.             Óh,drága Jézusom,és Szüzanyám,kérlek benneteket,fogadjátok őt oltalmatokba. Szeressétek Őt ,mostmár helyettem. Drága Szűzanyám,rád bízom gyermekem,vigyázz reá.            

"A halàl olyan súlyos vesztesèg, hogy valòjàban sohasem lehet feldolgozni. Az emlèke elhalvànyulhat a szeretett szemèlynek, de a hiànya mindig megmarad"