A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1624 látogató és 45 gyertyagyújtó van itt,
akik 61 személyért átlagosan 55 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Akikért ég
Keresés
Keresés névre, töredékre:
Született:
Elhunyt:

Akiért ég:
aki
Rendezés:
 

Ha a keresett személy még nincs az oldalon, vagy új személyként szeretnéd felvinni az oldara, kattints az alábbi gombra!

  Új személy felvitele  


Nézet váltás: Kiskép nézet Lista nézet
142547 találat
 
Előző oldal
13. oldal (8910)
Következő oldal
1 ... 8 9 10 11 12 [13] 14 15 16 17 18 ... 8910
Gábor (Illyés Gábor)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 5 gyertyából.
Az első gyertya: 2023. 12. 29. Gyújtotta: Földes Kati.
Nem tudok mit mondani, megszakad a szívem... Elveszteni egy unokatestvért, akivel az utolsó 8 évben szinte összenőttél a tragikusnál is tragikusabb. Még meg kell emészteni, de Drága Gáborom, már most úgy hiányzol. Mi a fenének kellett így sietned??? Te voltál mindig az egyik legkedvesebb rokonom. Szeretlek, amíg világ a világ és még azon is túl. Jó utat, egyszer még találkozunk, addig is legyen neked könnyű a föld! Üvölteni szeretnék bánatomban!
Edit (Budai Kálmánné)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 6 gyertyából.
Az első gyertya: 2023. 10. 31. Gyújtotta: Csilla.
Gréti (Vincze Gréta)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 47 gyertyából.
Az első gyertya: 2021. 10. 17. Gyújtotta: Zsíros Róbert.
Cukros (Nagy Ferenc)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 173 gyertyából.
Az első gyertya: 2019. 10. 31. Gyújtotta: Nagy Éva.
Erika (Mészáros Józsefné Györkefalvi Erika)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 173 gyertyából.
Az első gyertya: 2020. 01. 30. Gyújtotta: Csősz Ottó.
Fájó szívvel tudatom, rengeteg ember által szeretett Édesanyám, egykori Penelope Társkereső Klub vezetője,  súlyos betegség következtében eltávozott közülünk.
Zsuzsika (Rakó Jánosné)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 414 gyertyából.
Az első gyertya: 2016. 01. 18. Gyújtotta: Kovács Magdi.
Zsuzsika (unokahugom) a legjobb gyermek, édesanya, feleség volt. Vígasztalhatatlanok a szülei, gyermekei, férje. Sajnos fiatalon szólította magához a Jó Isten. De mivel  Ő tudja mit miért tesz, nem "pörölhetünk" Vele. Nyugodj Békében drága Zsuzsikánk. "Lám ennyi az élet, gondoltad-e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom. Szerető szívekben örök gyász és fájdalom." Apai nagynénédék
ZOLI (SPISÁK ZOLTÁN)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 624 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 03. 14. Gyújtotta: Spisák Ernőné.
Drága Fiunk, Zoltán -   2012. decemberr 13- án, egy szörnyű napon itt hagyott minket! Ezt nem lehet felfogni, megérteni, tudomásul venni.   Az életünk egy része eltávozott vele, amig élünk, persze velünk marad,  ott van a szívünkben örökre, - de akkor sem lehet elfogadni! ! ! DRÁGA KISFIAM, ZOLTÁNOM, nyugodj békében! ! !
Tibi (Válóczy Tibor)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 4858 gyertyából.
Az első gyertya: 2016. 11. 23. Gyújtotta: Válóczy Dániel.
Szia APA! Most volt a 71. Szülinapod! Boldog Szülinapot odafent! Szeretünk! Puszi!
Lajos (Orosz Lajos)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 14372 gyertyából.
Az első gyertya: 2015. 11. 29. Gyújtotta: Lányod Adél.
Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,  nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könnycsepp szemünkben Érted él,  egy gyertya az asztalon Érted ég.  S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,  amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,  szívből szeretünk s nem feledünk Téged!!! ♥   Csillag volt mert szivből szeretett, s mi úgy szerettük ahogy csak lehetett. Elment tőlünk mint a lenyugvó nap, de szivünkben él és örökké ott marad! Az ő szíve pihen, a miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Nem az a fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem amelyet szívünkben hordunk egy életen át, csendesen. Hisz kinek a szerettét fedi a sírhalom, csak az tudja milyen az igazi fájdalom!   Megpihen a dolgos jó apai szív. Áldás, és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala.....   Immer, wenn wir von dir erzählen, fallen Sonnenstrahlen in unsere Seelen. Unsere Herzen halten Dich umfangen, so, als wärst Du nie gegangen.   Nagyon sok szeretettel és hálálattal,- örökké a szívünkben Apuci! Moni, Wolfgang, Manuel és Dennis   Nyugodj békében drága apukám!! Fájó szívvel búcsuzunk! Feleséged, lányaid, vőd és unokáid :(
Tibcsi (Recse Tibor)
Gyertyaláng érték: 1756 Jelenleg 1 gyertya ég, az eddig gyújtott 76043 gyertyából.
Az első gyertya: 2014. 09. 28. Gyújtotta: Bereczki Gábor.
  "Egy harcos vagyok a sok közül. Egy katona, aki harc közben megsérülhet. Erős, ám olykor törékeny. Egyszerre halandó és el nem pusztítható. Tudom: A megfogható elmúlik, de a lélek örökké fennmarad!"                                         ❤❤❤ Mondd, egy anya hogy élheti túl, Hogy meghalt a gyermeke? A csendbe üvöltött szavaim már senki sem hallja, Nyakamba már nem fonódik Fiamnak karja! Mondd, egy anya hogy élheti túl, Hogy porban fetrengő lelkemen taposva futok utánad, De soha el nem érlek! ? A semmibe üvöltöm:  - Gyere vissza, kérlek! Lassan melléd sírom magam az égbe, hogy ne félj nélkülem a sötétben! Mondd, egy anya hogy élheti túl? Hogy meghalt méhének gyümölcse, A fájdalom hegyes nyila hatol a tüdőmbe, hogy szorítsa ki az életet belőle. Mondd, egy anya hogy élheti túl? A bánat őrült szorítását, A könnyek semmit sem enyhítő sikoltó zuhogását , Mondd, egy anya hogy élheti túl A Gyermeke halálát?                      ❤❤❤ "...Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.  Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már. Hozzám így jött el a halott vasárnap,  Mikor tőlem elmentél.  Nekem többé már nem tündököl a Nap,  Csak ha újra megjönnél..."                     ❤❤❤ "Anya, kinek holt gyermeke van,  A fèl testèvel maga is halott, Ès húzza, vonja le a föld felè, mit ènjèből a földnek átadott. Anya, kinek holt gyermeke van, csak fèl szemèvel nèz a napba már, A másik szeme túl Mindenen, Holt gyermeke távol nyomában jár. Anya, kinek holt gyermeke van, Csak fèlig èl, lehúzza Őt egy sír, S amikor èlő fiára mosolyog, Az egyik szeme akkor is csak sír..."                          ❤❤❤                                        
Krisztián, Krisz (Piringer Krisztián)
Gyertyaláng érték: 1744 Jelenleg 1694 gyertya ég, az eddig gyújtott 1032811 gyertyából.
Az első gyertya: 2011. 07. 24. Gyújtotta: Kostyán Erzsébet.
                                                                  Istenem, kérlek óvd őt, és öleld át helyettem,    Hisz csak Te tudod mennyire szeretettem.                                                                                                                                                             (édesanya)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      "Köszönjük Neked Uram,               hogy Ő a miénk volt,   és az is marad,  mert aki szerettei szívében él,                          az nem hal meg,   csak távol van. "                                              Érted égjen a szeretet lángja drága kisfiam. Tudjuk, hogy távol vagy, de szívünkben, gondolatainkban örökkön - örökké élsz.          Csak csendesen imádkozunk, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozumk. ...   A szeretet  örök, tisztán égő láng,   bennünk él akkor is ha fáj. . .       Nem tudunk mást tenni,   csak emlékezve sírni,   és Őt örökre szeretni.          Csak egy emlék maradt minden,            egy gyönyörű emlék:        Az, hogy itt éltél köztünk,                és velünk lehettél.  Csak egy vallomást mondunk:                Nagyon szeretünk! Itt élsz a szívünkben, soha nem feledünk!       (édesanya, édesapa),              " A szeretet gyönyörű szó, szép érzés,    Mely összefog kezeket, összeköt lelkeket,   S  gyógyítja az élet által okozott sebeket. "              Múlnak a percek, telnek az évek,   én még mindig visszavárlak  Téged.   Azt szeretném hinni, ez csak egy rossz álom,   s ha felébredek, arcod újra látom,   hallom hangodat, kedves nevetésed,   én még mindig  visszavárlak Téged                           (édesanya)             Örökre a szívünkben maradsz, mert végtelenül szeretünk.               Hiába mentél más hazába,  itt minden olyan, mintha visszavárna. Ha ránk gondolsz a messze égi partról, szinte hisszük,   most is élsz, csak alszol. . . .     "Küldöm a bánatom,  Küldöm a könnyem,  Küldöm a szívem melegét.  Tudom, hogy  Rád talál        Valahol mindez,        S megbocsátasz         A könnyekért. "                          (édesanya)             "Aki szeretett a földön,   akit szerettek a földön,   annak nincs halála."                     (Zelk Zoltán)    Van egy szó, mit úgy hívnak remény! Ha vigyázol rá, mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, bármerre jársz, ő ott lesz veled. .   Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.  Őrizzük emlékedet, Mint a napsugarat a tenger,  Elrejtve, mélyen, szomorúan,  De szeretettel... "Mert messze vagy, mert messze vagy,  olthatatlan a szomjúságom,  hangodat, hogyha hallanám,  nem lenne több szomorúságom,  hogyha látnám szép arcodat,  le nem venném a szemem róla,  s titkon néznélek éjjel is,  álmodban, amiko r nem tudsz róla."                          -------- "Ha visszatérsz, ha visszatérsz,  mint fecske, ki a tavaszt hozza,  a fény is visszatér veled,  s megfordul majd az idők sodra,  a zaklatott szív elpihen,  s békén kinyit a szív virága,  ha visszatér a nap szeme  újra mosolyog a világra! "                            (Várnai Zseni)                Az élet szép, addig a pillanatig,  amíg olyan fájdalom nem ér,   mely hatalmas, az égig ér,  és súlyával darabokra töri a szíved.      Van egy kép, ami soha nem fakul el,  S a lelkünkből kitörölhetetlen.  Van egy szív, mely átölel,  S a végtelen távolon át is rád figyel.  Van egy érzés, amely soha nem halványul el,                           E m l é k e z é s.           Várlak. . . és nem jössz,   Szólítalak. . . és nem felelsz,   Kereslek. . . és nem talállak. . .   Várlak. . . várlak. . . várlak. . .                                  (édesanya)     Az élet elmúlik, d e az emléke k élnek,   S míg élünk, ő rizzük őket. . . .   Örök szeretettel a szívünkben.   Szívemben mindig ott élsz,   lelkemnek már része vagy,   nem számít most a távolság,   Magad vagy bennem a gondolat.    Virág és gyertya kezemben,   bennem csak halk sóhajok,   egy - egy gyertyát gyújtok,   lángjába én is beleolvadok.   Melegség járja át a szívem,    érzem szinte közelségedet,   lassan becsukom a szemem,   oly jó hinni itt vagy velem.    Sírodra teszem a virágot,   a szél zúgását hallgatom,   nyugodjon békében lelked,   örökké hiányozni fogsz!                               (édesanya)               Krisztán üzenete édesanya lelki  megnyugvásáér t.      Mikor nincs melletted senki      s úgy érzed, hogy vége,    Kulcsold össze két kezed,    nézz fel az égre.     Ott van Ő, ki meghallgatja    szíved minden bánatát,    Ott van Ő, ki megérti,    hogy neked mennyire fáj.     Ő ott van a lelked mélyén,    ott van, ha fáj a magány,    Ő vigasztal, ha sírni lát,    mert Ő vigyáz Rád.     Imáidban kérjed Őt,    Kérjed, hogy adjon erőt,    Hogy elviseld mi bánt, mi fáj    Kérjed, hogy Ő vigyázzon Rád.     Kérjed, hogy őrízze minden lépésedet,    Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled.         " Ha el is mentem, itt leszek veled,     Leszek a lelkeden aranykeret.     Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,    Ha el is mentem, itt marad a léptem    Végig kopog az édes otthonon. "                                              (Goethe)         A szív sokáig tud fájni. . .  ha elveszíti, kit szeret.  Nyugalmát nem leli soha többé,  fájdalma nem enyhül,  S e zord világból  az emlékek közé menekül.    Angyalok kísérjenek égi utadon               drága kisfiam.                                 (édesanya) Lám ennyi az  élet, gondoltad - e ? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom, Szívünkben örök gyász és fájdalom.         Imára kulcsolom gyenge kezemet,  mert ez az, ami itt maradt nekem.  A hit, hogy ma már egy jobb világban élsz,  hogy könnyeim utánad viszi a szél.  A hit, hogy hallod minden halk szavamat,  hogy látod még minden mozdulatomat.  A hit, hogy  távolról vigyázol rám,   ha eljön az éjjel, eljössz Te is hozzám.   Mindig itt vagy velem! ! ! ! ! !                                     (édesanya)                           " Egy nap, melytől lehetsz idő ben bármily messze,    Minden egyes percébe, szíved hal bele.    Sebzi, sorvasztja meggyötört lelked,    Kit szívből szerettél, soha többé nem feledheted ! "           Könnyek tengerén csillog szemed, S Te  suttogod, már nem lehet! Csak egyetlen szót, ezer üvöltést, Mi gyógyítaná ez örök sebet? Angyal szárnyán repül szíved, S Te suttogod, itt vagyok veletek.                     Kereslek...   "Röpke lepke száll egy kis virágra,   Míg nagyon halkan duruzsol a szél.   Messze mentél, minden olyan árva,    És sajgó lelkem hosszú útra kél."                   Velem vagy a napfényben, velem vagy az esőcseppben, a harmatban, a hóesésben. Nem foghatom már a kezed, örök álom zárja le a szemed. Mindennap itt vagy velem, soha el nem múló fájdalommal, szeretettel őrzöm sok közös emlékeinket.                                                     (édesanya)  Amikor árnyamat felissza a nap,  Keress meg engem a nagy fák alatt,  A hulló levelek mesélnek neked,  Amikor majd én már nem leszek.  Látni fogsz és hallod a hangomat,  Simogasd meg majd akkor az arcomat,  Mert általad, benned élek tovább,  Én sem élhetnék ha te nem volnál,  De amíg te élsz én is itt leszek,  Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,  Tied marad az ölelés, tied a szívem,  Ezt nem veheti el tőled már senki sem,  És a szemedet majd bármikor behunyod,  Mint a mesében én azonnal itt vagyok,  És vigyázok rád amíg van benned élet,  Mert amióta nem vagyok, már benned élek.   Várunk haza!  Rólad beszél most is, mint mindig az este, a szél. A beálló csend, a hajnal, az éj. Az ima, az álom, és minden szavunk. Várunk haza, ajtónk nyitva van! Lehunyt szemem mögött látlak, Hiszen már csak bennem élsz, A tegnapok emlékeivel, Minden utamra elkísérsz...   Krisztián üzenete édesanyának. Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,  Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!  Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,  Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!                      Hívta Őt valaki, akit csak Ő látott,  és átölelte csendesen az örökkévalóságot.  Szeretni ment a felhőkön át,    és vele repült az egész világ.         Armand Sully Prudhomme - Sóhaj       Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   imádni híven, nem feledni,   folyton szeretni,   A két karunk felé kitárni,   a semmiségbe nézni, várni,   s ha nem jön, úgy is rámeredni,   mindig szeretni.    Szenvedni, s bírni, egyre bírni.   nem érni el, és sírni, sírni,   elhullani, könnyben feledni,   mindig szeretni.   Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   de láztól és vágytól  veretni,   s mindig szeretni.   "Én nem halltam meg.     Az, ami nektek voltam,  még mindig vagyok.    Nevezzetek a nevemen,  beszéljetek hozzám  olyan könnyen és egyszerűen,  ahogy mindig.  Nevessetek és gondoljatok rám,  hiszen én itt vagyok veletek,  csak én az út   másik oldalán megyek."   Csak nézek az égre, és Ő jut az eszembe. Ő és minden cselekedete. Van egy dolog, amit tudok, Vele lehetek, amikor csak akarok. Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, És Ő már fogja is a kezem. Az álom véget ér, én egyedül vagyok, De még mindig az Ő hangja az, amit hallok. Újra könnyes szemmel nézek az égre. HIÁNYZOL  - ezt suttogom halkan az égbe. Krisztián üzenete anyának. Ha ezüstös éjjen felnézel az égre, meglelsz ott is a csillagok szemében. Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben, s boldogan mosolygok, akárcsak életemben. Csak felnézel az égre és meglelsz  ott is, akárcsak szívedben, ott élek most is. S gondolataid, ha este nálam járnak, üzenem egyszer mejd újra látlak. És majd egyszer, ha utolér a végzet, utad majd a mennyekben ér véget. S leülsz küzénk, és nézünk azokra a gyönyörű, boldog csillagokra. "Emlékük, mint a lámpafény az estben,    Kitündököl és ragyog egyre szebben    És melegít, mint kandalló a télben,    Derűs szelíden és örök fehéren.    Szemünkben tükrözik tekintetük még    S a boldog órák drága, tiszta üdvét    Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt    És élnek ők tovább, szűz gondolatként."    Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot Alszol egyedül gyermekem. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt misem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem. Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Köröttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök. Addig az álmod szép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem .                     Várlak   "Várlak a hajnal derengésében,    Várlak az est sötétjében.    Várlak, mikor hajam tépi a szél.    Várlak, mikor a Nap útra kél.    Várlak nyáron, várlak télen,    Várlak fényben, sötétségben,    Várlak ébren, várlak álmomban,    Várlak, örökkön örökké, magamban.    Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,    Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj."           " Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,   E földi kíntól mentesülten, fénylőn,  Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,  Kik itt maradtunk fájdalomban élőn  Tenélküled."         "Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek,    emlékek függönyén virágzó varázslat.    Szertefoszlanál ha megérintenélek,    rád csak a virrasztó tűnődés találhat.    Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról,    mégis hiszem, újra találkozol velem,    s ez minden magányos órámért kárpótol,    míg magad ölelve, készíted a helyem." "Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,   Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,   Így majd veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen határ.     Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét a szívedben,   Akkor veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen már több határ.   Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.   Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet...."  Ott vagy most már, ahol senki se lát. Ott vagy most már, ahol semmi sem fáj! Ott vagy ahol már nincsenek kérdések. Ami utánad maradt színtiszta érzések! Gondolatban sírodnál suttogom a neved. Gondolatban sírodnál megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem, És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem, Ne fájjon már semmi,csak Te ott legyél velem. Ne sírjon az,ki akkor nem jöhet velem, Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem!                 Kit őriz a szívünk, nem hal meg soha. Kit lelkünkkel látunk sosem megy el. Amíg fülünkben cseng tisztán még a hangja - Egy óvó szempár fentről minket figyel! Egy angyal vigyáz rád  valahol odafenn, de gyógyírt nem adhat idelenn. Pedig ha  most itt lennél velünk, Örömünnep  lenne e nap nekünk. S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna, a szeretet lenne annak lánggyújtój a. Csillag lettél! Minden este fent ragyogsz az égen! Majd gyertyát gyújtok, s lobogó fényében fohászt mondok: Lelked nyugodjon békében!      A Nap vigyázzon Rád, míg nem vagyok Veled,  A Hold kísérjen utadon, míg nem fogom a kezed.  A szél derüljön, amikor nevetsz,  De mindig tudd, én ott vagyok Veled.       Egy szál virág, egy gyertyaszál,  Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,  Emléked örökké itt van velünk,  Amíg élünk, Te is élsz velünk!            Mondd, hova tüntél drága gyermekünk...... Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek! Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek! Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek! Drága Krisztiánom,  ma tizenkettő éve amikor azon a  vasárnapon úgy döntöttél a mennyországot választod új otthonodnak, összetörve minden álmot, a szülői szíveket. Felfoghatatlan ami azon a napon történt. Árva szülőkké váltunk. Távol vagy, de mégis oly közel. Igaz nem láthatunk, nem ölelhetünk át, de jelen vagy a mindennapokban, melyeket időnként botladozva járunk. A sebek nem gyógyulnak, nem gyógyíthatóak, az eltelt évek megtanítottak velük együtt élni. Emléked fájdalommal, de szívünk meleg szeretetével őrízzük, míg élünk. "Hitünk a feltámadás, reményünk a viszontlátás, szeretetünk az emlékezés." "Itt hagytál engem, búcsú nélkül,   összetörve, reménytelenül.   Nem tudtam Tőled elköszönni,   és sok hibámat jóvátenni.   Már nem tudom elmondani,   mennyire nagyon szeretlek.   Én nem tudok lemondani,   folyton várlak, és kereslek."           "Azt hittem, az a nap a vég,    mikor te angyallá lettél,    s testem csak fél árvaként lép    tovább... magaddal temet tél..."            "És ámuló szemem     Könnyezve még kísér,    Midőn mint esti fény,    Már régen eltünél...    Helyetted éj vagyon    És fénylő csillagok,    Minden csillagban egy    Szentelt emlék ragyog."               "Valahol, a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár   valahol, az árnyakon túl, újra befogad egy távoli táj.   Ahol ő, aki elment már, ott kézen fog majd újra   odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.   S az elveszett játékok életre kelnek, és körbe kigyúlnak a fények.   Régen várnak ránk az örökre szépek! "               "Végül elszakad az ezüstkötél,    összetörik az aranypohár,    a korsó eltörik a forrásnál,    és a kerék belezuhan a kútba.    A por visszatér a földbe,    olyan lesz, mint volt,    a lélek pedig visszatér Istenhez,    aki adta."                            
Karesz és Árpi (Szentesi Károly és Pekár Árpád)
Gyertyaláng érték: 1705 Jelenleg 1700 gyertya ég, az eddig gyújtott 618776 gyertyából.
Az első gyertya: 2017. 05. 20. Gyújtotta: Szeretteid.
Pekár Árpád    1955.08.16 Szendrö   - 2009.01.18   Miskolc " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.  Hisz Napként az égen nektek ragyogok.  Ha szép idő van és kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék!  Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!  Inkább a szép dolgokon kacagjatok!  Ha telihold van, az értetek ragyog.   S azt jelenti, hogy boldog vagyok.  Ha hullócsillag száll az éjféli égen,  Akkor mondjatok egy imát értem!  Én is imát mondok majd értetek,  Hogy boldog lehessen a szívetek.  Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!  Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. "   
István (Pap István)
Gyertyaláng érték: 1700 Jelenleg 1700 gyertya ég, az eddig gyújtott 726113 gyertyából.
Az első gyertya: 2019. 03. 10. Gyújtotta: Ildi.
Szívemben örökké ég egy gyertya lángja, melynek tüzét a szeretet és az emlékezés táplálja. Nagyon hiányzol Apu, nagyon szeretlek!  "" Sok éve, hogy szíve nem dobog,  S én azóta csak arra gondolok,  Miért is döntött ily fájón az ég?   Hisz annyira kellett volna még. . .   Kellett volna még a jó Apa,  Gyermekemnek drága jó Nagypapa.  Az életben egy békés kis sziget,  Kiönteni egy gonddal telt szívet.  Köszönöm hát, drága jó Apám,   Hogy életedben gondod volt rám,  S mert meghálálni sajnos nincs remény,   Emléked míg élek őrzöm én." "Istenem, súgd meg neki halkan, Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam! Álmomban keressen meg engem, Még egyszer hadd lássam, hadd öleljem! Nem szólnék róla, miért gyötör a bánat, Csak hadd lássam még egyszer az ÉDESAPÁMAT. Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, Súgd meg neki halkan, én mindennap várom."
Noncsi, Noémi (Czene Noémi)
Gyertyaláng érték: 1565 Jelenleg 1565 gyertya ég, az eddig gyújtott 414526 gyertyából.
Az első gyertya: 2015. 01. 22. Gyújtotta: Aida Éva.
Hihetetlen, felfoghatatlan, tragikus halála nagyon sokakat megrázott és értetlenül állunk előtte, ezúton is szeretnénk emlékét megőrizni. "Akarjuk és hisszük, nem ennyi az élet, S Te mosolyogva nézel ott fenn az égen. Aludd örök álmodat békében, csendesen, Lágy szellő öleljen kedvesen."
Rocsó (Rózsa Zoltán)
Gyertyaláng érték: 1558 Jelenleg 1558 gyertya ég, az eddig gyújtott 234690 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 12. 25. Gyújtotta: Csillag Ferenc.
 
Kánya (Tunkel Balázs)
Gyertyaláng érték: 1513 Jelenleg 1513 gyertya ég, az eddig gyújtott 399825 gyertyából.
Az első gyertya: 2013. 07. 22. Gyújtotta: Tunkel Viktória.
Balázs életvidám, szeretetteljes fiatalember volt. Az élet még előtte állt, de a hirtelen halál kiszakította szerettei köréből élete hajnalán. Számtalan terve volt, mit véghez már köztünk nem vihet. Segíts, nekünk itt maradottaknak, hogy helyetted megtegyük. Vezényeld lépteink. Találd meg örök nyugalmad.
Előző oldal
13. oldal (8910)
Következő oldal
1 ... 8 9 10 11 12 [13] 14 15 16 17 18 ... 8910