ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGUNK! ...Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még. Megtölteni szépséggel a családod életét. Elmentél, s veled együtt eltünt a remény. De lelkünk egy darabja utadon elkisér. Veled vagyunk most is, Te pedig velünk vagy, Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy. Veled együtt volt teljes az életünk. Hogy elmentél, elvitted örömünk. Szívedben jóság és szeretet. Szorgalom és munka volt életed. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket. Pihenj, te drága szív, már megszüntél dobogni. Szerető  jóságod nem tudjuk feledni. Mert elfeledni Téged soha nem lehet, Csak meg kell tanulni élni nélküled!

Drága unokahúgom!

 

Soós Judit: Gergelynek, Erzsitől... ismét... Szia, Gergely! Most, ahogyan két szemem a felhők fölé tekint, úgy gondoltam, írok neked, (csak egy pár sort) ismételten, megint! (mert még most is sokszor záporoznak, potyognak a könnyek, de tudod? Ha hozzád szólok, a lelkem súlya sokkal könnyebb!) Bár a szavak néha elakadnak, s még mindig nagyon nehéz, tudom, hogy az égbolt felől, egy ismert szempár éppen lenéz. S meglehet, a gyásztól még most is több ezernyi sebből vérzem, megnyugtat, hogy lelkedet a lelkemben, szívedet a kis szívemben érzem! Ne aggódj, mert jól megleszek!Nem fogytam, s megvan minden egyes bajszom, eszem-iszom, pihengetek, s ha ez kifáraszt, majd sokat alszom! Az új lakomban van új ágyam, s a szekrényben egy új fiók is akad, mert tudod, ugye? A biztos lét forrása a Hotel Wardrobe-ban fakad. Képzeld! Már vendéget fogadtam, Lászlót, aki kedves jóbarátunk, s bár két lábon jár, benne egy gyöngyszemnyi csodára találtunk! (Megmutattam neki minden zeget-zugot, titkos helyet, s ezt-azt, megbeszéltük, hogy van bársonytalpú, s minden egyéb más kaszt!) Szóval, ne aggódj, kedves szolgám! Mert velem lassan minden rendben, Éldegélek (bár most mással), de nyugalomban, békében és csendben. Képzeld!A minap arra keltem, hogy hó födte az utcát, a házakat s a járdát, gondoltam is: „az én Gergelyem odafönt biztos megrázta a paplant és a párnát!” S bizony még hallom, mintha messziről a baritonod zengene és szólna, tudod, Gergely? Azért ezt a járatot még lekéshetted volna! Azt mesélik, Csillagország olyan hely, ahová csak egyirányú jegyet lehet venni, aki oda elmegy, bármennyire akar, nem tud onnan visszafelé menni! S bár utálom, hogy vannak helyzetek és sorsszerű szabályok, ha Te békére lelsz, tudnod kell, hogy én is nyugalmat találok! Mert én tudom, ami az emberek szemében már nem igazán látszik, hogy mosolyog a lelked, ahogy a kövér hold a fényes csillagodon játszik! Szeretlek, Gergely!Ez az érzés velem alszik, s minden reggel velem együtt ébred, ez jusson eszedbe mindig, mikor odaföntről a Te Erzsikédet nézed! Tudom, hogy az új lakodban már nincs harc! Ott minden békés, csendes, hófehér és tiszta, drága Gergely! Puszil téged Erzsikéd! Utolsó puszi, Gergő! ------------------------------------------------------------------------------------------------------ Gergelynek Erzsitől... Megérkeztem Gergely! Ide, ahol piros-fehér-zöld a zászló, ám kicsit soká tartott, de megígérte, s hazahozott László! Macskaböriben bár, de egy Elnökasszony félelmet nem mutat, no meg itt volt Patkányka is, aki velem együtt végig izgulta az utat. Képzeld! Bátor voltam, bár egy kissé riadt, de egy csöppet sem féltem, mert több ezernyi ember figyelte és óvta, vigyázta a léptem! Nélküled érkeztem, pedig tudod, másképp szólt a tervünk, hisz a budai cinkék után áhítozott minden porcikánk és szervünk! De Te is tudod, s veled együtt tudja több ezernyi hívem, úgy érkeztem, hogy potyautast hozott haza kicsi szívem! Új szolgám lesz, (de ezt már tudod) aki teljesíti minden vágyam, szitálja a púderalmot, s majd megveti a levendulaálmú ágyam. Nem éhezem, ne félj! Mert bár most minden szokatlan és furcsa, képzeld! A Spájzok Őrzőjének itt is leledzik ám kulcsa! S ha majd éjjelente kiülök az ablakomba, s felnézek az égre, nem leszünk majd, csak mi ketten, s beszélhetünk végre! Mert vigyázol rám, s látsz is engem, ebben szinte biztos vagyok, s én is látlak téged, mert az egyik csillag sokkal fényesebben ragyog! S addig beszélünk majd, míg elragad az álommanók sötét árnya, tudtad, Gergely? Odafönt az angyaloknak is van vattacukor szárnya! Mindig fehérek ők, s e szárnyuk, mint a felhő, olyan puha, szinte hallom, ahogy morogsz: „megint csupa angyalpihe lett az összes frissen vasalt ruha!” S amikor nézek reád, s elmélkedek, a megszokott közzel s hellyel, Te csak figyelsz engem, a már igen ismert Homonnays fejjel! És ezt az arcot, amíg élek, mindörökké a pitvaromban tartom, mert mindig Te leszel az én tengerem és óceánom, szigetem és partom! S bár már nem érinthet többé kezed, csak a lelked noha, tudd meg, Gergely, hű barátom! Nem feledlek, nem feledünk soha! Szeretünk, Gergő! Szerző: Soós Judit

    " Elcsitult szív, mely értünk dobogott, számunkra, Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, akár a csillagok. " :(                            

Oly kedves voltál szívünknek,   De egy nap elhívtak a fények.   Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,   S keserves könnycsepp csordul le arcunkon.     Az emléked szívünkben él míg élünk,   Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.   Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,   S ez elkísér egész életünkben.     De miért ilyen keserves az élet,   Miért kellett pont neked elmenned?   Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,   Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.   Nem hiszük el, nem, még most sem, hogy elmentél,   Nem akarjuk elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.   Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állunk,   S a régi szép emlékekre gondolunk.     Vidám, életre való fiú voltál!   Halálod mindenkit felkavart!   Mindenkinek hiányzol. . .   Szívünkben öröké élni fogsz!   

A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú az élet, és még most sem hisszük el, hogy többé nem látunk Téged!

Te voltál a béke, a jóság, a vidámság a napjainkban. Nem lehetett nem szeretni! "Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél, ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél. Elvitted a fényt, a derűt, a meleget; csak egy fénysugarat hagytál: az emlékedet. Ez a gyertya most érted égjen, ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk odafentről, s lelkünkhöz szólsz a végtelenből."

                                                                  Istenem, kérlek óvd őt, és öleld át helyettem,    Hisz csak Te tudod mennyire szeretettem.                                                                                                                                                             (édesanya)                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      "Köszönjük Neked Uram,               hogy Ő a miénk volt,   és az is marad,  mert aki szerettei szívében él,                          az nem hal meg,   csak távol van. "                                              Érted égjen a szeretet lángja drága kisfiam. Tudjuk, hogy távol vagy, de szívünkben, gondolatainkban örökkön - örökké élsz.          Csak csendesen imádkozunk, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozumk. ...   A szeretet  örök, tisztán égő láng,   bennünk él akkor is ha fáj. . .       Nem tudunk mást tenni,   csak emlékezve sírni,   és Őt örökre szeretni.          Csak egy emlék maradt minden,            egy gyönyörű emlék:        Az, hogy itt éltél köztünk,                és velünk lehettél.  Csak egy vallomást mondunk:                Nagyon szeretünk! Itt élsz a szívünkben, soha nem feledünk!       (édesanya, édesapa),              " A szeretet gyönyörű szó, szép érzés,    Mely összefog kezeket, összeköt lelkeket,   S  gyógyítja az élet által okozott sebeket. "              Múlnak a percek, telnek az évek,   én még mindig visszavárlak  Téged.   Azt szeretném hinni, ez csak egy rossz álom,   s ha felébredek, arcod újra látom,   hallom hangodat, kedves nevetésed,   én még mindig  visszavárlak Téged                           (édesanya)             Örökre a szívünkben maradsz, mert végtelenül szeretünk.               Hiába mentél más hazába,  itt minden olyan, mintha visszavárna. Ha ránk gondolsz a messze égi partról, szinte hisszük,   most is élsz, csak alszol. . . .     "Küldöm a bánatom,  Küldöm a könnyem,  Küldöm a szívem melegét.  Tudom, hogy  Rád talál        Valahol mindez,        S megbocsátasz         A könnyekért. "                          (édesanya)             "Aki szeretett a földön,   akit szerettek a földön,   annak nincs halála."                     (Zelk Zoltán)    Van egy szó, mit úgy hívnak remény! Ha vigyázol rá, mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, bármerre jársz, ő ott lesz veled. .   Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.  Őrizzük emlékedet, Mint a napsugarat a tenger,  Elrejtve, mélyen, szomorúan,  De szeretettel... "Mert messze vagy, mert messze vagy,  olthatatlan a szomjúságom,  hangodat, hogyha hallanám,  nem lenne több szomorúságom,  hogyha látnám szép arcodat,  le nem venném a szemem róla,  s titkon néznélek éjjel is,  álmodban, amiko r nem tudsz róla."                          -------- "Ha visszatérsz, ha visszatérsz,  mint fecske, ki a tavaszt hozza,  a fény is visszatér veled,  s megfordul majd az idők sodra,  a zaklatott szív elpihen,  s békén kinyit a szív virága,  ha visszatér a nap szeme  újra mosolyog a világra! "                            (Várnai Zseni)                Az élet szép, addig a pillanatig,  amíg olyan fájdalom nem ér,   mely hatalmas, az égig ér,  és súlyával darabokra töri a szíved.      Van egy kép, ami soha nem fakul el,  S a lelkünkből kitörölhetetlen.  Van egy szív, mely átölel,  S a végtelen távolon át is rád figyel.  Van egy érzés, amely soha nem halványul el,                           E m l é k e z é s.           Várlak. . . és nem jössz,   Szólítalak. . . és nem felelsz,   Kereslek. . . és nem talállak. . .   Várlak. . . várlak. . . várlak. . .                                  (édesanya)     Az élet elmúlik, d e az emléke k élnek,   S míg élünk, ő rizzük őket. . . .   Örök szeretettel a szívünkben.   Szívemben mindig ott élsz,   lelkemnek már része vagy,   nem számít most a távolság,   Magad vagy bennem a gondolat.    Virág és gyertya kezemben,   bennem csak halk sóhajok,   egy - egy gyertyát gyújtok,   lángjába én is beleolvadok.   Melegség járja át a szívem,    érzem szinte közelségedet,   lassan becsukom a szemem,   oly jó hinni itt vagy velem.    Sírodra teszem a virágot,   a szél zúgását hallgatom,   nyugodjon békében lelked,   örökké hiányozni fogsz!                               (édesanya)               Krisztán üzenete édesanya lelki  megnyugvásáér t.      Mikor nincs melletted senki      s úgy érzed, hogy vége,    Kulcsold össze két kezed,    nézz fel az égre.     Ott van Ő, ki meghallgatja    szíved minden bánatát,    Ott van Ő, ki megérti,    hogy neked mennyire fáj.     Ő ott van a lelked mélyén,    ott van, ha fáj a magány,    Ő vigasztal, ha sírni lát,    mert Ő vigyáz Rád.     Imáidban kérjed Őt,    Kérjed, hogy adjon erőt,    Hogy elviseld mi bánt, mi fáj    Kérjed, hogy Ő vigyázzon Rád.     Kérjed, hogy őrízze minden lépésedet,    Kérjed, s Ő mindig ott lesz veled.         " Ha el is mentem, itt leszek veled,     Leszek a lelkeden aranykeret.     Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,    Ha el is mentem, itt marad a léptem    Végig kopog az édes otthonon. "                                              (Goethe)         A szív sokáig tud fájni. . .  ha elveszíti, kit szeret.  Nyugalmát nem leli soha többé,  fájdalma nem enyhül,  S e zord világból  az emlékek közé menekül.    Angyalok kísérjenek égi utadon               drága kisfiam.                                 (édesanya) Lám ennyi az  élet, gondoltad - e ? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom, Szívünkben örök gyász és fájdalom.         Imára kulcsolom gyenge kezemet,  mert ez az, ami itt maradt nekem.  A hit, hogy ma már egy jobb világban élsz,  hogy könnyeim utánad viszi a szél.  A hit, hogy hallod minden halk szavamat,  hogy látod még minden mozdulatomat.  A hit, hogy  távolról vigyázol rám,   ha eljön az éjjel, eljössz Te is hozzám.   Mindig itt vagy velem! ! ! ! ! !                                     (édesanya)                           " Egy nap, melytől lehetsz idő ben bármily messze,    Minden egyes percébe, szíved hal bele.    Sebzi, sorvasztja meggyötört lelked,    Kit szívből szerettél, soha többé nem feledheted ! "           Könnyek tengerén csillog szemed, S Te  suttogod, már nem lehet! Csak egyetlen szót, ezer üvöltést, Mi gyógyítaná ez örök sebet? Angyal szárnyán repül szíved, S Te suttogod, itt vagyok veletek.                     Kereslek...   "Röpke lepke száll egy kis virágra,   Míg nagyon halkan duruzsol a szél.   Messze mentél, minden olyan árva,    És sajgó lelkem hosszú útra kél."                   Velem vagy a napfényben, velem vagy az esőcseppben, a harmatban, a hóesésben. Nem foghatom már a kezed, örök álom zárja le a szemed. Mindennap itt vagy velem, soha el nem múló fájdalommal, szeretettel őrzöm sok közös emlékeinket.                                                     (édesanya)  Amikor árnyamat felissza a nap,  Keress meg engem a nagy fák alatt,  A hulló levelek mesélnek neked,  Amikor majd én már nem leszek.  Látni fogsz és hallod a hangomat,  Simogasd meg majd akkor az arcomat,  Mert általad, benned élek tovább,  Én sem élhetnék ha te nem volnál,  De amíg te élsz én is itt leszek,  Mindent itt hagyok, semmit nem viszek,  Tied marad az ölelés, tied a szívem,  Ezt nem veheti el tőled már senki sem,  És a szemedet majd bármikor behunyod,  Mint a mesében én azonnal itt vagyok,  És vigyázok rád amíg van benned élet,  Mert amióta nem vagyok, már benned élek.   Várunk haza!  Rólad beszél most is, mint mindig az este, a szél. A beálló csend, a hajnal, az éj. Az ima, az álom, és minden szavunk. Várunk haza, ajtónk nyitva van! Lehunyt szemem mögött látlak, Hiszen már csak bennem élsz, A tegnapok emlékeivel, Minden utamra elkísérsz...   Krisztián üzenete édesanyának. Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,  Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!  Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,  Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!                      Hívta Őt valaki, akit csak Ő látott,  és átölelte csendesen az örökkévalóságot.  Szeretni ment a felhőkön át,    és vele repült az egész világ.         Armand Sully Prudhomme - Sóhaj       Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   imádni híven, nem feledni,   folyton szeretni,   A két karunk felé kitárni,   a semmiségbe nézni, várni,   s ha nem jön, úgy is rámeredni,   mindig szeretni.    Szenvedni, s bírni, egyre bírni.   nem érni el, és sírni, sírni,   elhullani, könnyben feledni,   mindig szeretni.   Nem látni őt, nem hallani,   nem szólni és nem vallani,   de láztól és vágytól  veretni,   s mindig szeretni.   "Én nem halltam meg.     Az, ami nektek voltam,  még mindig vagyok.    Nevezzetek a nevemen,  beszéljetek hozzám  olyan könnyen és egyszerűen,  ahogy mindig.  Nevessetek és gondoljatok rám,  hiszen én itt vagyok veletek,  csak én az út   másik oldalán megyek."   Csak nézek az égre, és Ő jut az eszembe. Ő és minden cselekedete. Van egy dolog, amit tudok, Vele lehetek, amikor csak akarok. Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem, És Ő már fogja is a kezem. Az álom véget ér, én egyedül vagyok, De még mindig az Ő hangja az, amit hallok. Újra könnyes szemmel nézek az égre. HIÁNYZOL  - ezt suttogom halkan az égbe. Krisztián üzenete anyának. Ha ezüstös éjjen felnézel az égre, meglelsz ott is a csillagok szemében. Ott leszek, ott fent a messzi végtelenben, s boldogan mosolygok, akárcsak életemben. Csak felnézel az égre és meglelsz  ott is, akárcsak szívedben, ott élek most is. S gondolataid, ha este nálam járnak, üzenem egyszer mejd újra látlak. És majd egyszer, ha utolér a végzet, utad majd a mennyekben ér véget. S leülsz küzénk, és nézünk azokra a gyönyörű, boldog csillagokra. "Emlékük, mint a lámpafény az estben,    Kitündököl és ragyog egyre szebben    És melegít, mint kandalló a télben,    Derűs szelíden és örök fehéren.    Szemünkben tükrözik tekintetük még    S a boldog órák drága, tiszta üdvét    Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt    És élnek ők tovább, szűz gondolatként."    Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot Alszol egyedül gyermekem. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt misem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem. Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Köröttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgomat Elvégzem, s aztán jövök. Addig az álmod szép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig, gyermekem .                     Várlak   "Várlak a hajnal derengésében,    Várlak az est sötétjében.    Várlak, mikor hajam tépi a szél.    Várlak, mikor a Nap útra kél.    Várlak nyáron, várlak télen,    Várlak fényben, sötétségben,    Várlak ébren, várlak álmomban,    Várlak, örökkön örökké, magamban.    Várlak, míg ki nem huny szívemben a fény,    Várlak, míg a nappalt fel nem váltja az éj."           " Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,   E földi kíntól mentesülten, fénylőn,  Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,  Kik itt maradtunk fájdalomban élőn  Tenélküled."         "Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek,    emlékek függönyén virágzó varázslat.    Szertefoszlanál ha megérintenélek,    rád csak a virrasztó tűnődés találhat.    Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról,    mégis hiszem, újra találkozol velem,    s ez minden magányos órámért kárpótol,    míg magad ölelve, készíted a helyem." "Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,   Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,   Így majd veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen határ.     Valaki végleg elmehet,   Őrizd meg emlékét a szívedben,   Akkor veled lesz mindig,   Lelke szabadon száll,   Vár a túlsó parton,   Hol nincsen már több határ.   Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.   Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.   Tudom, tudod és érted,   Ide már többé nincs visszaút,   Ha hallod hangom, hát nézz le,   Lepereg filmen újra a múlt.   Valaki végleg elmehet...."  Ott vagy most már, ahol senki se lát. Ott vagy most már, ahol semmi sem fáj! Ott vagy ahol már nincsenek kérdések. Ami utánad maradt színtiszta érzések! Gondolatban sírodnál suttogom a neved. Gondolatban sírodnál megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem, És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem, Ne fájjon már semmi,csak Te ott legyél velem. Ne sírjon az,ki akkor nem jöhet velem, Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem!                 Kit őriz a szívünk, nem hal meg soha. Kit lelkünkkel látunk sosem megy el. Amíg fülünkben cseng tisztán még a hangja - Egy óvó szempár fentről minket figyel! Egy angyal vigyáz rád  valahol odafenn, de gyógyírt nem adhat idelenn. Pedig ha  most itt lennél velünk, Örömünnep  lenne e nap nekünk. S bánatkönnyek helyett szemünkben fény gyúlna, a szeretet lenne annak lánggyújtój a. Csillag lettél! Minden este fent ragyogsz az égen! Majd gyertyát gyújtok, s lobogó fényében fohászt mondok: Lelked nyugodjon békében!      A Nap vigyázzon Rád, míg nem vagyok Veled,  A Hold kísérjen utadon, míg nem fogom a kezed.  A szél derüljön, amikor nevetsz,  De mindig tudd, én ott vagyok Veled.       Egy szál virág, egy gyertyaszál,  Egy fénykép, amin mosolyogsz ránk,  Emléked örökké itt van velünk,  Amíg élünk, Te is élsz velünk!            Mondd, hova tüntél drága gyermekünk...... Emlékezzetek, s kérlek ne felejtsetek! Emlékezzetek és a végen túl is szeressetek! Emlékezzetek, s akkor talán örökre veletek lehetek! Drága Krisztiánom,  ma tizenkettő éve amikor azon a  vasárnapon úgy döntöttél a mennyországot választod új otthonodnak, összetörve minden álmot, a szülői szíveket. Felfoghatatlan ami azon a napon történt. Árva szülőkké váltunk. Távol vagy, de mégis oly közel. Igaz nem láthatunk, nem ölelhetünk át, de jelen vagy a mindennapokban, melyeket időnként botladozva járunk. A sebek nem gyógyulnak, nem gyógyíthatóak, az eltelt évek megtanítottak velük együtt élni. Emléked fájdalommal, de szívünk meleg szeretetével őrízzük, míg élünk. "Hitünk a feltámadás, reményünk a viszontlátás, szeretetünk az emlékezés." "Itt hagytál engem, búcsú nélkül,   összetörve, reménytelenül.   Nem tudtam Tőled elköszönni,   és sok hibámat jóvátenni.   Már nem tudom elmondani,   mennyire nagyon szeretlek.   Én nem tudok lemondani,   folyton várlak, és kereslek."           "Azt hittem, az a nap a vég,    mikor te angyallá lettél,    s testem csak fél árvaként lép    tovább... magaddal temet tél..."            "És ámuló szemem     Könnyezve még kísér,    Midőn mint esti fény,    Már régen eltünél...    Helyetted éj vagyon    És fénylő csillagok,    Minden csillagban egy    Szentelt emlék ragyog."               "Valahol, a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár   valahol, az árnyakon túl, újra befogad egy távoli táj.   Ahol ő, aki elment már, ott kézen fog majd újra   odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.   S az elveszett játékok életre kelnek, és körbe kigyúlnak a fények.   Régen várnak ránk az örökre szépek! "               "Végül elszakad az ezüstkötél,    összetörik az aranypohár,    a korsó eltörik a forrásnál,    és a kerék belezuhan a kútba.    A por visszatér a földbe,    olyan lesz, mint volt,    a lélek pedig visszatér Istenhez,    aki adta."                              

Szia APA! Most volt a 71. Szülinapod! Boldog Szülinapot odafent! Szeretünk! Puszi!

Nagyon HIÁNYZOL! Örökké emlékezni fogok rád, soha nem felejtelek el Drága Nagymamám! ÜRES nélküled minden! DRÁGA Mamikám! 2021.05.17. ma lennél 94 éves! Szeretlek! 2022.05.17. megint eltelt 1 év, amióta már nem vagy velünk :-( Ma lennél 95 éves! Hiányzol és szeretlek! 2023.05.17. újabb év telt el nélküled! Ma lennél 96 éves. Mindennap gondolunk rád és nagyon hiányzol nekünk!

Ne jöjj el sírva síromig,  Nem fekszem itt, nem alszom itt;  Ezer fúvó szélben lakom...  Gyémánt vagyok fénylõ havon Érő kalászon nyári napfény,  Szelíd esőcske őszi estén,  Ott vagyok a reggeli csendben,  A könnyed napi sietségben,  Fejed fölött körző madár,  Csillagfény sötét éjszakán,  Nyíló virág szirma vagyok,  Néma csendben nálad lakok  A daloló madár vagyok,  S minden neked kedves dolog...  Síromnál sírva meg ne állj;  Nem vagyok ott, nincs is halál.

Papp István szül: 1957.11.01  Putnok elhunyt: 2016.02.05. Ózd Peti üzenete szeretteinek: Megérkezett Hozzám az Édesapám, én gyermeki szeretettel ölelem át. Letörlöm megfáradt arcáról minden fájdalmát. Azonnal kérdezném, hogy van Édesanyám, s testvérbátyám. De hosszú út van mögötted, most pihenj Édesapám. Nyugodjál meg, minket nem szakíthat szét semmi már. Mi együtt megyünk tovább a végtelenség útján. Óvjuk, vigyázzuk Édesanyám, s bátyám minden percét, minden álmát. S összekötjük földet-eget, mint örök szeretet-szivárvány. Nyugodjatok békében!

Fájó szívvel búcsúzunk Tőled! Az édesanyától, nagymamától, társtól, testvértől, baráttól, lelki társtól, tanítótól, mestertől, kis közösségünk/családunk lelkétől… csillaguntól, Kiscsillagtól. Szívünkben örökké él kedves mosolyod, kedvességed, egyszerűséged - nagyságod, önzetlenséged, őszinteséged, lelked tisztasága, alázatosságod, barátságosságod és még oly sok jó tulajdonságod, melyekkel tanítottál bennünket a jóra, a jobbra, a még jobbra, a legjobbra. Emlékedet őrizve tudásunkat használva szeretettel járunk azon az úton, melyet megmutattál nekünk. Mennyei Atyánk vigyáz most rád, az angyalkák a játszótársaid Jézus, Szűzanyácska, Pó apó és mennyei családod szerető ölelésében megpihen és gyógyul pici lelked. Tudjuk, hogy találkozni fogunk még veled! Isten áldásával és Isten kegyelméből. Nyugodjon békében és legyen áldott a te lelked.