!"  Egy könnycsepp a szemünkbe érted ég,  Egy gyertya az asztalon érted ég,  Egy fénykép,mely őrzi emléked,  S egy út,mely elvitte életed,  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  Mindig velünk leszel, az idö bárhogy is halad.     Soha nem feledünk öröké szeretünk.     Egy anyai szívnek már csak a gyertya fénye jelenti a kapcsolatot       Drága elhunyt gyermekével! 

Hálás szívvel köszönöm a Zolikámnak gyújtott gyertyákat!!! Elment  . . .   . . . . és nem jött haza. . .       Autójának / rally / kereke defektet kapott, s a csatornába zuhant az autóval, olyan súlyos fejsérűlést szenvedett, hogy esélye sem volt a menekülésre. . . A vízbe fulladt. . . .   ˝ Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor itt hagytál, Azóta Én minden napot feketével írok már, Látod így vitted el színeket, Mikor Tőlem el mentél, Nekem többé már nem lesznek ünnepek, Csak, ha újra megjönnél. . . . ˝ "Üzenem anyának : Valamit mondanom kell hogy ne legyen bánattal tele a szíved: Bár nem maradhattam sokáig veled, mindvégig nagyon szerettelek. Nem vesztettél el, csak testem pihen, de lelkem él az örök fényben. Valamit mindig tudnod kell: Nem szerettem így senkit, csak téged." "Anya, ne sírj... Anya, anya ne szomorkodj hogy elmentem, mert Jézus Krisztus így rendelte el nekem. Ne sírj és ne haragudj rám, inkább emlékezz és gondolj rám. Tudod, nagyon jó volt köztetek lenni, de sportszívem elfáradt s el kellett indulni a fénybe, ahová csak egyedül mehettem s nem lehettek mellettem akiket szerettem. Anya, anya ne sírj és ne is haragudj rám, csak emlékezz és gondolj rám."    

 "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

Céltudatos fiúgyermek. Soha senkit nem tudotvolna megbántani még szoval sem. Erős kitarttó . Jókedvu ugyes mindig csak jó munkájára koncentrált.

Drága Anyukám!Köszönjük,hogy felneveltél minket!

Az idő múlik a fájdalom, csak nő, Nem hoz enyhülést a múló idő, Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.  édesanyád.     Mikor motorommal utra keltem, még nem tudtam, hogy ez az utolsó utam. Nem térek vissza többé soha. Nem tudtam, hogy sorsom ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam. Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom . Fájdalmaitokat még enyhiteni sem tudom. Nincs már alkalom megköszöni nektek, azt a jót , mérhetetlen szeretetett amit kaptam töletek. Ha eljön az este, csillagként tudok üzenni  nektek. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja voltam, amit nem lehet pótolni, . . . . . . . Eljött ismét a gyász napja,Elhunyt Gyermekem halotti világa.Jajgat,Sir a lelkem,Húll a könnyem.Kit annyira SZERETTEM,és SZERETEM,Fájon EMLÉKEZEM,DRÁGA KISFIAMRA KHRISRE,Krisztiánkámra  , Drága férjemre,szüleimre,mindenki szeretteire,Nyugodjatok békében,örökké szívembe maradtok.

    Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít. Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged: Anya, Apa, Joci.                             

 

Drága gyermekkori barátnőm...soha nem feledlek! Hajnikám édesapja, Lacibácsi október 14-én született és 2017. December 5-én halt meg. Felfoghatatlan, hogy már nincsenek itt. 🥺🖤❤️

"Nem törődve semmit azzal, hogy a szíveknek fájni fog, mosolyogva jöttek érte és vitték el az angyalok." 2015.11.19 ----------------- "Anya, majd ha eljön az idő, Csendes éj alatt, csillagok közt újra találkozunk, majd varázsolunk, Kergetünk pillangót, Tündérekkel táncolunk, Anya, Akkor majd újra együtt álmodunk. " 2015.11.22 ----------------- Minden órában, minden percben, minden leütött másodpercben, örökké... 2015.11.24 ------------------ Eljött a végső búcsú napja... Épp Emma napon. 2015.11.29 ------------------ "Kinek gyermekét nem fedi sírhalom, az nem tudja, mi az igazi fájdalom." 2015.12.03 ------------------ "Mindegy mennyi idő, hogy megértsd,  Nem számít hozd vissza kérlek,  Túl korán vetted el tőlem,  Én itt várok rá, amíg élek.  Nélküle nehéz az élet,  Megtörtél hozd vissza kérlek,  Túl korán vitted el tőlem,  Én itt várok rá, amíg élek..." 2015.12.08 ------------------ "Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!  Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!  Nekünk is álom vagy ma már!...  Hmm...Álmodj hát...Álmodj hát..." 2016.01.05 ------------------ “Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!  Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!  Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,  Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!  Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!  Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!  Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,  Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!  De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,  Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!  Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,  Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!  Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,  Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!  Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,  Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!” 2016.05.06 ----------------------------------- "Évek sokasága, Neked csak villanás, tűnő pillanat. Rövidke életed szép emléke, arcomra megannyi barázdát rajzolt, hiányod szívemen mély sebeket karcolt... Megroskadva, könnyek közt, félve vártam, karjaim feléd hiába tártam, hátha csak valami ármány, rettegett álom, melyből majd felébredve Téged átölelve megnyugodhatok, de nem álom, valóság. Elfeledni soha nem foglak." 2016.11.23 ----------------------------------- "Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel." 2020.11.04 ----------------------------------- "Bárcsak jó szüleid imái, könnyei Álmodból fel tudnának költeni..." 2021.05.03 ----------------------------------- "Játszottál az angyalokkal, Lepottyant a labda Pont az én kezembe, Egy gyors visszapasszra. Leugrottál érte Aztán úgy döntöttél Hogy most egyelőre Csak a labdáért jöttél. Míg itt voltál megmutattad Azt a képességet, Hogy milyen könnyű megszeretni Egy siető vendéget. Talán egyszer majd valahol Találkozunk újra, Addig Anya puszit küld A szivárványon túlra." 2021.08.29 ------------------------------------- "Egy Anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik... Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel... Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha..."

„Megfordulok, de merre menjek, Hiszen Te nem vagy már sehol! Soha sehol már meg nem lellek, S mindig itt leszel valahol.”

A legdrágább édesanya nagymama  aki a földön létezik! Mindenkinek csak segített ! Nélküle üres lesz a világ. "Kérlek hozd vissza csak egy kósza pillanatra Mert azt akarom hinni,hogy majd talán itt maradna. Kérlek hozd vissza csak,hogy átöleljem még egyszer Mert azt akarom hinni,hogy majd ettől ébred fel."

Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani amit utoljára akartál mondani! Nyugodj békében Öreg! A szívünkben ÖRÖKKÉ élni fogsz! ! !   SZERPUSZ!   Mama Szuletett Pócspetri, 1938.10.27. Elhunyt Nyíregyháza, 2022.03.20.   Tiszai Pálinkás Imre: Apám Apám  a kenyeret lassú mozdulattal törte, a lehullott morzsákat tenyerébe söpörte, gondosan vigyázott mindenre, egyre talán nem: az életére. Előttem inas keze, mely soha nem nyugodott, ritka pillanat volt, mikor simogatott, s ritka volt, hogy szólt, inkább hallgatott, szavának súlya volt, igazságot mondott. Ha eszembe jut, sokszor eltöprengek, soha nem beszélt róla: volt gyerek? Néha kis pohár bor mellett a háborúról mesélt, a félelemről, mit kegyetlen módon megélt. És beszélt egy romba dőlt országról, beszélt,   beszélt , mindig a munkáról, hallgatag téli estéken a meleg szobában, míg égett a fény a petróleumlámpában. Arcát látom ma is, s érzem kérges tenyerét, nem tettem, ma tenném, megcsókolnám kezét, figyeld utam, Apám, figyeld a világot, fogadd el köszönő szavam és sírodra a virágot.  🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Úgy haltál meg, apám, hogy nem voltam veled,  mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett, mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát,  mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád. Úgy mentél el, apám, hogy ne fájjon majd látnom,  mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon, és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp, mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek Úgy hagytál itt, apám, hogy nem mondhattam el,  mindaddig míg én létezem te is létezel, mert nem engedem emléked, nem engedlek téged,  hisz hozzád köt a vér, apám, s hozzád köt az élet.   🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve: helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod, amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány, magadat operálod e földalatti ambulancián. Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod a semmiből a semmibe a létező világot, anyát és gyereket, az élőt s a holtat, s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét; én sem káromollak, hallgasd meg imámat: Istenke, vedd térdedre édesanyámat! Csukás István Boldog Karácsonyt a  Menyországban! 🎄🥰❤️ Boldog szulcsinapcsit odafent!!! 🎈🎂🍸🎂🍸🍸🍸🍸🎂🎂🎂🎂 Boldog Karácsonyt és BUÉK! 🎄🍾🍸🖤🖤🖤 isten eltessen öreg! Boldog születésnapot! 🖤🖤🖤🎂🍸🍾🍰🙏 Ratkó József: Zsoltár anyámnak   Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot  váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő.  Újra születnek  minden gyerekkel; megöletnek  minden halottal - harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség,  szerelmükért örökös hűség,  s adassék könny is, hogy kibírják  a világ összegyűjtött kínját. 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Odafent Azt mondják, nem rossz az a hely  De az árnyékod nem vitted el Itt a magunkét cipelni kell Odafent  A bárányfelhők foltosak  Neked elhittünk oly sokat  Hogy mi is lehetünk fontosak Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál  Dolgod van, csak nekünk nem szóltál Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt  Mentél, mert a békéd máshol van Bátrabb voltál, mint mi álmunkban  Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt Hova tűntél, mondd? Tudtad rég  Mért nem stimmel a könyvben a szó  Hogy a könnyben a só mire jó  Sose voltál Földrevaló Kisimultb Álmos, távoli hullám a múlt  Minden dalban titkos alagút  Hozzád így megyünk, így alakult Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál  Dolgod van, csak nekünk nem szóltál Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt Mentél, mert a békéd máshol van  Bátrabb voltál, mint mi álmunkban Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt Hova tűntél, mondd? Mondd meg nékünk, hol keressünk  Hogy még egyszer beszélhessünk Mondd meg nékünk, hol keressünk  Hogy még egyszer, még egyszer beszélhessünk Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál  Dolgod van, csak nekünk nem szóltál Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt Mentél, mert a békéd máshol van  Bátrabb voltál, mint mi álmunkban Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt Hova tűntél, mondd 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏    Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,  Örök a szél és a lomb a fákon, Örök a magány és örök az emlék,  Bennünket lágyan ringat a nemlét. De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,  De ha gondolsz ránk, érinted kezünk, De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,  De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk..." 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️ Kun Magdolna: Hiányzik valaki   Lassan itt a Karácsony,  gyertyát gyújtunk szépen, s vacsorához ülünk  meghitt békességben. Arcunkról majd eltűnnek  a könnyek nyomai, bárhogy fájja szívünket,  hogy hiányzik valaki. Valaki, aki nem ül többé közénk,  nem mosolyog ránk, s ki nem tölti be melegséggel  a meghitt kis szobát.   Lassan itt lesznek az ünnepek,  s mi arra gondolunk, addig a jó, amíg egymásé vagyunk,  s addig a jó, míg átölelnek, mikor marcangolva fáj a keserű hiány, és az a tudat, hogy vannak,  akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira  pár emlékező lángú viaszgyertyaszál. 🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Boldog szülcsinapot  Öreg! Mennyi is lenne? 87🖤🎈🎂 hova siettél baszki? Még ráértél volna egy kicsit. vigyazzatok magatokra meg ránk is! 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 "Micimackó mozdulatlanul ült a csillagok alatt, miközben könnyek gördültek le halkan az arcán. A sötétségnek suttogott, abban reménykedve, hogy a csillagok majd elviszik szavait oda, ahová kell. – Hiányzol – mondta halkan, reszkető kis hangon. – Jobban, mint a méz, jobban, mint bármi más az egész Százholdas Pagonyban. És amikor a legfényesebb csillagra nézett odafent, azon tűnődött, vajon azok, akiket szeretünk, tényleg sosem mennek el igazán, hanem inkább fentről ragyognak le ránk, hogy amikor felnézünk, közel érezhessük őket. Az éj csendes volt, csak a saját szívének emlékező hangját hallotta. – Fáj – gondolta Micimackó –, de talán csak azért, mert a szeretet olyan nagyon nagy, az én szívem pedig olyan nagyon kicsi.  És bár a fájdalom megmaradt, vele maradt egy szelíd melegség is, mintha maga a csillag suttogta volna vissza: a szeretet sosem ér véget, csak alakot vált. Micimackó megtörölte a szemét, összetette a mancsait, és megfogadta, hogy bármilyen messzinek is tűnjön valaki, ő közel tartja majd minden gondolatában, minden csillagban, és minden dobbanásban az ő nagyon kicsi, de nagyon bátor szívében." 🥀🖤 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️ Boldog szulinapot nagymama!  87. Nem kevés. 🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎂🎈🎈🎈🎈🎈🎈🎈🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🖤🖤🖤🖤🖤🖤 aztan óvatosan ám az ünnepléssel. ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️ Boldog névnapot nagymama! 🌹🍸🍾