!"  Egy könnycsepp a szemünkbe érted ég,  Egy gyertya az asztalon érted ég,  Egy fénykép,mely őrzi emléked,  S egy út,mely elvitte életed,  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  Mindig velünk leszel, az idö bárhogy is halad.     Soha nem feledünk öröké szeretünk.     Egy anyai szívnek már csak a gyertya fénye jelenti a kapcsolatot       Drága elhunyt gyermekével! 

 "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

Az idő múlik a fájdalom, csak nő, Nem hoz enyhülést a múló idő, Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.  édesanyád.     Mikor motorommal utra keltem, még nem tudtam, hogy ez az utolsó utam. Nem térek vissza többé soha. Nem tudtam, hogy sorsom ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam. Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom . Fájdalmaitokat még enyhiteni sem tudom. Nincs már alkalom megköszöni nektek, azt a jót , mérhetetlen szeretetett amit kaptam töletek. Ha eljön az este, csillagként tudok üzenni  nektek. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja voltam, amit nem lehet pótolni, . . . . . . . Eljött ismét a gyász napja,Elhunyt Gyermekem halotti világa.Jajgat,Sir a lelkem,Húll a könnyem.Kit annyira SZERETTEM,és SZERETEM,Fájon EMLÉKEZEM,DRÁGA KISFIAMRA KHRISRE,Krisztiánkámra  , Drága férjemre,szüleimre,mindenki szeretteire,Nyugodjatok békében,örökké szívembe maradtok.

"SZERETTEM VOLNA MÉG ÉLNI KÖZTETEK, DE NEM LEHETETT. . . MERT A JÓ ISTEN MAGÁNAK SZERETETT! ! ! "

Csak látni akarlak,Anyu fényes csillag, látni ahogy jössz,jössz mindig jössz,ha hívlak. Látni sietséged,angyal szelídséged, odabújni hozzád,megölelni téged. 

               "Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(   Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!   Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"

A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú az élet, és még most sem hisszük el, hogy többé nem látunk Téged!

    Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít. Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged: Anya, Apa, Joci.                             

 

Oly kedves voltál szívünknek,   De egy nap elhívtak a fények.   Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,   S keserves könnycsepp csordul le arcunkon.     Az emléked szívünkben él míg élünk,   Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.   Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,   S ez elkísér egész életünkben.     De miért ilyen keserves az élet,   Miért kellett pont neked elmenned?   Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,   Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.   Nem hiszük el, nem, még most sem, hogy elmentél,   Nem akarjuk elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.   Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állunk,   S a régi szép emlékekre gondolunk.     Vidám, életre való fiú voltál!   Halálod mindenkit felkavart!   Mindenkinek hiányzol. . .   Szívünkben öröké élni fogsz!   

Drága unokahúgom!