Fájó szívvel tudatom, rengeteg ember által szeretett Édesanyám, egykori Penelope Társkereső Klub vezetője,  súlyos betegség következtében eltávozott közülünk.

Drága Rudikàm!  Nagyon hiányzol nekünk  Sose felejtünk el, szívünkbe örökké élni fogsz! 🖤🖤🖤🖤 Most már oda fent vezeted a leopárdot 🖤 Az èlet hosszú vagy rövid, mit számít öröklèt ha vár, lent búcsúzunk,de fent megint találkozunk hol nincs halál! 🖤❤️❤️🖤❤️🖤❤️ Szeretünk ❤️🖤 Anyosod ❤️ Nincs olyan nap ,hogy ne gondolnèk rád !  Hatalmas űrt hagytál magad után !  Hiányzol 😓 Nagyon hiányzol Rudi 😭😭  Másfél év eltelt ,de a fájdalmam  nem múlik!! 😭🖤🖤 Nincs olyan map,hogy ne gondolnék rád!! Nagyon hiányzol !!! 😭😭😭😭 2024.10.01 Nagyon hiányzol Rudika😭🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 2025.02.20 Drága Rudikám!  Sajnos a születésnapodat már az égiekkel ünnepeled  és nem velünk! 😒Boldog születésnapot kívánok  odafent 🖤🖤Nagyon hiányzol,  nincs olyan nap ,hogy ne gondolnék rád! Nagyon hiányzol 😭😭Sose felejtelek el! Szívembe örökre megmaradsz !  Szeretünk 🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Szeretett férjem hosszú küzdelem,után örökre le hunyta a szeét.Ezzel nagy bánatott okozva nekem akit soha nem feledek.

 Soha el nem múló szeretettel búcsúzunk Töled, drága Andráska. . .

    " Elcsitult szív, mely értünk dobogott, számunkra, Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, akár a csillagok. " :(                            

Szívünkben Örökre megőrzünk! "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

Nem hagytal el, csak elore mentel! " EDESANYAK EMLEKERE!" Almomban anyam lattam, ifjan, erosen, Nem volt ranc az arcan, sem konny a szemeben, A konyhaban szorgoskodott, ott serenykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tevedek. Szep vot ez az alom, tunderien szep, mert ujra atelhettem- az otthon meleget, es ujra erezhettem azt a fahejas kalacs- illatot, mely unnepive tett sok mult pillanatot. Mikor anyammal almodom, boldogan kelek, mert tudom van meg hely, hova hazamehetek, hisz amig az almok vilagaban anyamra lelek, en sem lehetek elarvult gyerek!                      Kun    Magdolna  "Anyamrol almodtam"

 ÖRÖKKÉ SZERETÜNK SOHA NEM FELEDÜNK NAGYON HIÁNYZOL :(

Aki ismerte, tudja milyen volt "Van valaki,kit nagyon szeretünk De már nincs velünk,elvesztettük. Azt a kedves szívét nem feledjük soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekünk,velünk szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felénk árasztott. Élénken él bennünk e sok szép emlék róla Próbálunk nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű ember volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint a mi Drága jó Apukánk Aki már az égből mosolyog le ránk..."

  Köszönöm mindenkinek, aki gyújt egy gyertyát  Drága Egyetlen Szüleinkért! Állítólag addig él az ember, amíg emlékeznek rá! Édesanyánkat az orvosok gondatlansága vette el tőlünk és Édesapánknál is fennáll ez a lehetőség, de talán az emlékekben így tovább élhetnek, a  miénkben, azaz a gyermekeikében legalábbis az utolsó levegővételünkig biztosan!           Ahogy a napok rövidülnek. . .   Ahogy a napok rövidülnek Úgy érzem, mintha köd borulna rám, Ahogy az éjjelek lehűlnek Mind gyakrabban jut eszembe anyám és apám.   Mit oly sokszor elhalasztottam Elmondanám, mert úgy érzem, hogy várnak. Jóvátenném mit mulasztottam, De nem lehet, mert Ők már messze járnak.   Ó mennyi mindent nem tettem meg! Még nem késő, te még megteheted! Megőszülve is maradj gyermek, Mondd meg nekik mennyire szereted Őket.      

Drága Anyukám!Köszönjük,hogy felneveltél minket!

Soós Judit: Gergelynek, Erzsitől... ismét... Szia, Gergely! Most, ahogyan két szemem a felhők fölé tekint, úgy gondoltam, írok neked, (csak egy pár sort) ismételten, megint! (mert még most is sokszor záporoznak, potyognak a könnyek, de tudod? Ha hozzád szólok, a lelkem súlya sokkal könnyebb!) Bár a szavak néha elakadnak, s még mindig nagyon nehéz, tudom, hogy az égbolt felől, egy ismert szempár éppen lenéz. S meglehet, a gyásztól még most is több ezernyi sebből vérzem, megnyugtat, hogy lelkedet a lelkemben, szívedet a kis szívemben érzem! Ne aggódj, mert jól megleszek!Nem fogytam, s megvan minden egyes bajszom, eszem-iszom, pihengetek, s ha ez kifáraszt, majd sokat alszom! Az új lakomban van új ágyam, s a szekrényben egy új fiók is akad, mert tudod, ugye? A biztos lét forrása a Hotel Wardrobe-ban fakad. Képzeld! Már vendéget fogadtam, Lászlót, aki kedves jóbarátunk, s bár két lábon jár, benne egy gyöngyszemnyi csodára találtunk! (Megmutattam neki minden zeget-zugot, titkos helyet, s ezt-azt, megbeszéltük, hogy van bársonytalpú, s minden egyéb más kaszt!) Szóval, ne aggódj, kedves szolgám! Mert velem lassan minden rendben, Éldegélek (bár most mással), de nyugalomban, békében és csendben. Képzeld!A minap arra keltem, hogy hó födte az utcát, a házakat s a járdát, gondoltam is: „az én Gergelyem odafönt biztos megrázta a paplant és a párnát!” S bizony még hallom, mintha messziről a baritonod zengene és szólna, tudod, Gergely? Azért ezt a járatot még lekéshetted volna! Azt mesélik, Csillagország olyan hely, ahová csak egyirányú jegyet lehet venni, aki oda elmegy, bármennyire akar, nem tud onnan visszafelé menni! S bár utálom, hogy vannak helyzetek és sorsszerű szabályok, ha Te békére lelsz, tudnod kell, hogy én is nyugalmat találok! Mert én tudom, ami az emberek szemében már nem igazán látszik, hogy mosolyog a lelked, ahogy a kövér hold a fényes csillagodon játszik! Szeretlek, Gergely!Ez az érzés velem alszik, s minden reggel velem együtt ébred, ez jusson eszedbe mindig, mikor odaföntről a Te Erzsikédet nézed! Tudom, hogy az új lakodban már nincs harc! Ott minden békés, csendes, hófehér és tiszta, drága Gergely! Puszil téged Erzsikéd! Utolsó puszi, Gergő! ------------------------------------------------------------------------------------------------------ Gergelynek Erzsitől... Megérkeztem Gergely! Ide, ahol piros-fehér-zöld a zászló, ám kicsit soká tartott, de megígérte, s hazahozott László! Macskaböriben bár, de egy Elnökasszony félelmet nem mutat, no meg itt volt Patkányka is, aki velem együtt végig izgulta az utat. Képzeld! Bátor voltam, bár egy kissé riadt, de egy csöppet sem féltem, mert több ezernyi ember figyelte és óvta, vigyázta a léptem! Nélküled érkeztem, pedig tudod, másképp szólt a tervünk, hisz a budai cinkék után áhítozott minden porcikánk és szervünk! De Te is tudod, s veled együtt tudja több ezernyi hívem, úgy érkeztem, hogy potyautast hozott haza kicsi szívem! Új szolgám lesz, (de ezt már tudod) aki teljesíti minden vágyam, szitálja a púderalmot, s majd megveti a levendulaálmú ágyam. Nem éhezem, ne félj! Mert bár most minden szokatlan és furcsa, képzeld! A Spájzok Őrzőjének itt is leledzik ám kulcsa! S ha majd éjjelente kiülök az ablakomba, s felnézek az égre, nem leszünk majd, csak mi ketten, s beszélhetünk végre! Mert vigyázol rám, s látsz is engem, ebben szinte biztos vagyok, s én is látlak téged, mert az egyik csillag sokkal fényesebben ragyog! S addig beszélünk majd, míg elragad az álommanók sötét árnya, tudtad, Gergely? Odafönt az angyaloknak is van vattacukor szárnya! Mindig fehérek ők, s e szárnyuk, mint a felhő, olyan puha, szinte hallom, ahogy morogsz: „megint csupa angyalpihe lett az összes frissen vasalt ruha!” S amikor nézek reád, s elmélkedek, a megszokott közzel s hellyel, Te csak figyelsz engem, a már igen ismert Homonnays fejjel! És ezt az arcot, amíg élek, mindörökké a pitvaromban tartom, mert mindig Te leszel az én tengerem és óceánom, szigetem és partom! S bár már nem érinthet többé kezed, csak a lelked noha, tudd meg, Gergely, hű barátom! Nem feledlek, nem feledünk soha! Szeretünk, Gergő! Szerző: Soós Judit

Hálás szívvel köszönöm a Zolikámnak gyújtott gyertyákat!!! Elment  . . .   . . . . és nem jött haza. . .       Autójának / rally / kereke defektet kapott, s a csatornába zuhant az autóval, olyan súlyos fejsérűlést szenvedett, hogy esélye sem volt a menekülésre. . . A vízbe fulladt. . . .   ˝ Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor itt hagytál, Azóta Én minden napot feketével írok már, Látod így vitted el színeket, Mikor Tőlem el mentél, Nekem többé már nem lesznek ünnepek, Csak, ha újra megjönnél. . . . ˝ "Üzenem anyának : Valamit mondanom kell hogy ne legyen bánattal tele a szíved: Bár nem maradhattam sokáig veled, mindvégig nagyon szerettelek. Nem vesztettél el, csak testem pihen, de lelkem él az örök fényben. Valamit mindig tudnod kell: Nem szerettem így senkit, csak téged." "Anya, ne sírj... Anya, anya ne szomorkodj hogy elmentem, mert Jézus Krisztus így rendelte el nekem. Ne sírj és ne haragudj rám, inkább emlékezz és gondolj rám. Tudod, nagyon jó volt köztetek lenni, de sportszívem elfáradt s el kellett indulni a fénybe, ahová csak egyedül mehettem s nem lehettek mellettem akiket szerettem. Anya, anya ne sírj és ne is haragudj rám, csak emlékezz és gondolj rám."    

Balázs életvidám, szeretetteljes fiatalember volt. Az élet még előtte állt, de a hirtelen halál kiszakította szerettei köréből élete hajnalán. Számtalan terve volt, mit véghez már köztünk nem vihet. Segíts, nekünk itt maradottaknak, hogy helyetted megtegyük. Vezényeld lépteink. Találd meg örök nyugalmad.

  Attika nagyon szorgalmas, értelmes, jó tanuló, gyönyörű és imádnivaló kisfiú volt. Mindemellett rendkívül jólelkű és érzékeny. Született szívbetegségét erőn felül viselte. Két hetes korában műtötték, emiatt kímélni kellett. Mindig minden problémát felnőtt módjára kezelt. A korrekciós műtét sajnos nem sikerült! Nemcsak mi, a szülei, de a világ is sokat veszített vele. A mai napig fáj ez a soha be nem gyógyuló seb! Sokak szerint különleges kisfiú volt. Igazi földre szállt angyal! Igazságtalan a sors, hogy csak ilyen kicsi időt adott nekünk. Szeretlek nagyon, hiányzol kicsi életem: Mama       Fábián Andrásné, Éva   Született: 1945. július 10., Budapest Elhunyt: 2019. július 29., Budapest Hazatértél Nem hiányzik semmi Elindultál Mindörökké lenni…

!"  Egy könnycsepp a szemünkbe érted ég,  Egy gyertya az asztalon érted ég,  Egy fénykép,mely őrzi emléked,  S egy út,mely elvitte életed,  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  Mindig velünk leszel, az idö bárhogy is halad.     Soha nem feledünk öröké szeretünk.     Egy anyai szívnek már csak a gyertya fénye jelenti a kapcsolatot       Drága elhunyt gyermekével!