Hiányzol 🖤 Boldog névnapot odafent 🖤🖤🖤! Ma lennél 49 éves... Boldog születésnapot odafent🖤🖤🖤 🖤🖤🖤 Bárcsak több idő adatott volna....ülnénk az asztalnál, ennénk a halászlét, ünnepelnénk a karácsonyt 🖤.  Ha volna még csak egy kicsi idő....... Boldog 50. születésnapot odafent🖤🖤🖤! 

Hálás szívvel köszönöm a Zolikámnak gyújtott gyertyákat!!! Elment  . . .   . . . . és nem jött haza. . .       Autójának / rally / kereke defektet kapott, s a csatornába zuhant az autóval, olyan súlyos fejsérűlést szenvedett, hogy esélye sem volt a menekülésre. . . A vízbe fulladt. . . .   ˝ Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor itt hagytál, Azóta Én minden napot feketével írok már, Látod így vitted el színeket, Mikor Tőlem el mentél, Nekem többé már nem lesznek ünnepek, Csak, ha újra megjönnél. . . . ˝ "Üzenem anyának : Valamit mondanom kell hogy ne legyen bánattal tele a szíved: Bár nem maradhattam sokáig veled, mindvégig nagyon szerettelek. Nem vesztettél el, csak testem pihen, de lelkem él az örök fényben. Valamit mindig tudnod kell: Nem szerettem így senkit, csak téged." "Anya, ne sírj... Anya, anya ne szomorkodj hogy elmentem, mert Jézus Krisztus így rendelte el nekem. Ne sírj és ne haragudj rám, inkább emlékezz és gondolj rám. Tudod, nagyon jó volt köztetek lenni, de sportszívem elfáradt s el kellett indulni a fénybe, ahová csak egyedül mehettem s nem lehettek mellettem akiket szerettem. Anya, anya ne sírj és ne is haragudj rám, csak emlékezz és gondolj rám."    

 "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

!"  Egy könnycsepp a szemünkbe érted ég,  Egy gyertya az asztalon érted ég,  Egy fénykép,mely őrzi emléked,  S egy út,mely elvitte életed,  A bánat, a fájdalom örökre megmarad,  Mindig velünk leszel, az idö bárhogy is halad.     Soha nem feledünk öröké szeretünk.     Egy anyai szívnek már csak a gyertya fénye jelenti a kapcsolatot       Drága elhunyt gyermekével! 

Csak látni akarlak,Anyu fényes csillag, látni ahogy jössz,jössz mindig jössz,ha hívlak. Látni sietséged,angyal szelídséged, odabújni hozzád,megölelni téged. 

Az idő múlik a fájdalom, csak nő, Nem hoz enyhülést a múló idő, Nehéz e kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.  édesanyád.     Mikor motorommal utra keltem, még nem tudtam, hogy ez az utolsó utam. Nem térek vissza többé soha. Nem tudtam, hogy sorsom ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam. Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom . Fájdalmaitokat még enyhiteni sem tudom. Nincs már alkalom megköszöni nektek, azt a jót , mérhetetlen szeretetett amit kaptam töletek. Ha eljön az este, csillagként tudok üzenni  nektek. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni. Szívetek egy darabja voltam, amit nem lehet pótolni, . . . . . . . Eljött ismét a gyász napja,Elhunyt Gyermekem halotti világa.Jajgat,Sir a lelkem,Húll a könnyem.Kit annyira SZERETTEM,és SZERETEM,Fájon EMLÉKEZEM,DRÁGA KISFIAMRA KHRISRE,Krisztiánkámra  , Drága férjemre,szüleimre,mindenki szeretteire,Nyugodjatok békében,örökké szívembe maradtok.

Soós Judit: Gergelynek, Erzsitől... ismét... Szia, Gergely! Most, ahogyan két szemem a felhők fölé tekint, úgy gondoltam, írok neked, (csak egy pár sort) ismételten, megint! (mert még most is sokszor záporoznak, potyognak a könnyek, de tudod? Ha hozzád szólok, a lelkem súlya sokkal könnyebb!) Bár a szavak néha elakadnak, s még mindig nagyon nehéz, tudom, hogy az égbolt felől, egy ismert szempár éppen lenéz. S meglehet, a gyásztól még most is több ezernyi sebből vérzem, megnyugtat, hogy lelkedet a lelkemben, szívedet a kis szívemben érzem! Ne aggódj, mert jól megleszek!Nem fogytam, s megvan minden egyes bajszom, eszem-iszom, pihengetek, s ha ez kifáraszt, majd sokat alszom! Az új lakomban van új ágyam, s a szekrényben egy új fiók is akad, mert tudod, ugye? A biztos lét forrása a Hotel Wardrobe-ban fakad. Képzeld! Már vendéget fogadtam, Lászlót, aki kedves jóbarátunk, s bár két lábon jár, benne egy gyöngyszemnyi csodára találtunk! (Megmutattam neki minden zeget-zugot, titkos helyet, s ezt-azt, megbeszéltük, hogy van bársonytalpú, s minden egyéb más kaszt!) Szóval, ne aggódj, kedves szolgám! Mert velem lassan minden rendben, Éldegélek (bár most mással), de nyugalomban, békében és csendben. Képzeld!A minap arra keltem, hogy hó födte az utcát, a házakat s a járdát, gondoltam is: „az én Gergelyem odafönt biztos megrázta a paplant és a párnát!” S bizony még hallom, mintha messziről a baritonod zengene és szólna, tudod, Gergely? Azért ezt a járatot még lekéshetted volna! Azt mesélik, Csillagország olyan hely, ahová csak egyirányú jegyet lehet venni, aki oda elmegy, bármennyire akar, nem tud onnan visszafelé menni! S bár utálom, hogy vannak helyzetek és sorsszerű szabályok, ha Te békére lelsz, tudnod kell, hogy én is nyugalmat találok! Mert én tudom, ami az emberek szemében már nem igazán látszik, hogy mosolyog a lelked, ahogy a kövér hold a fényes csillagodon játszik! Szeretlek, Gergely!Ez az érzés velem alszik, s minden reggel velem együtt ébred, ez jusson eszedbe mindig, mikor odaföntről a Te Erzsikédet nézed! Tudom, hogy az új lakodban már nincs harc! Ott minden békés, csendes, hófehér és tiszta, drága Gergely! Puszil téged Erzsikéd! Utolsó puszi, Gergő! ------------------------------------------------------------------------------------------------------ Gergelynek Erzsitől... Megérkeztem Gergely! Ide, ahol piros-fehér-zöld a zászló, ám kicsit soká tartott, de megígérte, s hazahozott László! Macskaböriben bár, de egy Elnökasszony félelmet nem mutat, no meg itt volt Patkányka is, aki velem együtt végig izgulta az utat. Képzeld! Bátor voltam, bár egy kissé riadt, de egy csöppet sem féltem, mert több ezernyi ember figyelte és óvta, vigyázta a léptem! Nélküled érkeztem, pedig tudod, másképp szólt a tervünk, hisz a budai cinkék után áhítozott minden porcikánk és szervünk! De Te is tudod, s veled együtt tudja több ezernyi hívem, úgy érkeztem, hogy potyautast hozott haza kicsi szívem! Új szolgám lesz, (de ezt már tudod) aki teljesíti minden vágyam, szitálja a púderalmot, s majd megveti a levendulaálmú ágyam. Nem éhezem, ne félj! Mert bár most minden szokatlan és furcsa, képzeld! A Spájzok Őrzőjének itt is leledzik ám kulcsa! S ha majd éjjelente kiülök az ablakomba, s felnézek az égre, nem leszünk majd, csak mi ketten, s beszélhetünk végre! Mert vigyázol rám, s látsz is engem, ebben szinte biztos vagyok, s én is látlak téged, mert az egyik csillag sokkal fényesebben ragyog! S addig beszélünk majd, míg elragad az álommanók sötét árnya, tudtad, Gergely? Odafönt az angyaloknak is van vattacukor szárnya! Mindig fehérek ők, s e szárnyuk, mint a felhő, olyan puha, szinte hallom, ahogy morogsz: „megint csupa angyalpihe lett az összes frissen vasalt ruha!” S amikor nézek reád, s elmélkedek, a megszokott közzel s hellyel, Te csak figyelsz engem, a már igen ismert Homonnays fejjel! És ezt az arcot, amíg élek, mindörökké a pitvaromban tartom, mert mindig Te leszel az én tengerem és óceánom, szigetem és partom! S bár már nem érinthet többé kezed, csak a lelked noha, tudd meg, Gergely, hű barátom! Nem feledlek, nem feledünk soha! Szeretünk, Gergő! Szerző: Soós Judit

Drága Anyukám!Köszönjük,hogy felneveltél minket!

    Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít. Sohasem feledünk drága Szabina. Szeretünk téged: Anya, Apa, Joci.                             

   ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGUNK! ...Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még. Megtölteni szépséggel a családod életét. Elmentél, s veled együtt eltünt a remény. De lelkünk egy darabja utadon elkisér. Veled vagyunk most is, Te pedig velünk vagy, Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy. Veled együtt volt teljes az életünk. Hogy elmentél, elvitted örömünk. Szívedben jóság és szeretet. Szorgalom és munka volt életed. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket. Pihenj, te drága szív, már megszüntél dobogni. Szerető  jóságod nem tudjuk feledni. Mert elfeledni Téged soha nem lehet, Csak meg kell tanulni élni nélküled!