"Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Az elválás nagyon nehéz. . . belátom!
Szólítottak, nincs mit tennem. . .
Isten veled földi élet. . . s családom!

Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Hogy elköszönni sem tudtam. . . sajnálom,
Tudjátok, kiket szerettem
A síron túl is örökké. . . imádom!

Elmegyek, mert el kell mennem. . .
Vár rám az ismeretlen. . . hosszú álom
Míg éltem szívem és lelkem
Néktek adtam. . . hát ne fájjon halálom. "  (Szabó Balázs)
Sohasem felejtünk!

Judit 1945. augusztus 25-én, közvetlen a nehéz háborús évek végén született a kispesti házban, amelyben családjával egészen haláláig élt. Ebben az otthonban érte tragikus hirtelenséggel a halál 2015. augusztus 28-án.

Életének kezdete sem volt könnyű, mivel csípőficammal született és 1 éves kora után fekvő terpesz gipszet kapott, melyben az azt követő 2 éven keresztül feküdt. Amíg a vele egykorú gyermekek másztak, járni tanultak és játszottak, addig ő napjait az ágyban töltötte. Fájdalmában az ágy melletti falon lévő falvédőt elhúzva lyukakat kapart a falba.

Édesanyja Keszőcze Jánosné (Röszl Mária) az országos telefonközpontban dolgozott, ezért Judit a legtöbb időt napközben a nagymamájánál és nagypapájánál töltötte. Édesapja János ezidőtájt a Magyar államvasutaknál volt alkalmazásban.

1947-ben édesapját B listázták és kirúgták a vasúttól, így ekkortól egy anyagilag nehezebb időszak következett a család életében. Hosszú ideig nem dolgozhatott, ezért Csallóközből az ő szülői házából hozta át éjszaka csónakon az élelmet, hogy ne halljon éhen a család. Az édesanyja végső elkeseredésében Juditot felkapva, bevitte a minisztériumba és letette az államtitkár elé, hogy ha továbbra sem adnak munkát a férjének, akkor neveljék fel ők a gyermekeket. Ennek hatására végül állást kapott János a radiátor gyárban, öntvény pucolóként.

Judit a gipsz levétele után, 3 évesen tanult meg járni és szabadon játszani a 2 évvel idősebb János testvérével, aki sajnos 2014-ben hosszantartó betegség után elhunyt. Az általános iskolát kispesten végezte el, majd a gyáli úti Irinyi gimnáziumban érettségizett le. Férjével Kálmánnal 17 évesen ismerkedett meg a kispesti 51-es villamoson. Kálmán mai napig világosan emlékszik az absztrakt mintás szoknyájára és csinos körömcipős lábára. Ennek most 53 éve. A megismerkedésük után sok időt töltöttek egymással. Ebben az időben minimális szórakozási lehetőség volt, amely maximum a pártházakban működő tv műsorok vetítése, valamint moziba járás volt a barátaikkal. Judit jó kedélyű, talpraesett, nagyon csinos lány volt. 2 év múlva 1964. szeptember 12-én, Kálmán születésnapján, a kispesti családi házban, csendes családi körülmények között összeházasodtak. Majd a szülőktől kaptak egy szobát a házban, ahová már együtt költözhettek be. Pénz híján eladták Kálmán akkoriban ritkaságnak számító Trabantját, amiből bebútorozták a szobát, építettek egy fürdőszobát és vettek egy ötös öntöttvas kályhát, amelyik csak addig adott meleget amíg égett benne a tűz. Szerencsére fiatalon és összebújva teltek az esték. Kálmán az esküvő előtt néhány nappal a Vendéglátó vállalatnál sofőrként kezdet el dolgozni, Judit pedig 3 műszakban az országos telefonközpontban kapott munkát, ahol édesanyja is dolgozott. 1968-ban megszületett kis Jutka. Nagy boldogságukra nem örökölte a csípőficamot és problémamentesen egészségesen jött a világra. Kis Jutka óvodába kerüléséig Judit volt vele otthon. Kálmán sokszor éjszakába nyúlóan dolgozott, de ettől függetlenül nagy boldogságban nevelték a gyermeküket. Judit a Gyes után visszament a telefonközpontba 3 műszakba dolgozni. Szerencsére édesanyja 2 műszakos lett, édesapja az Elektromos műveknél kapott munkát napi 8 órában, így sokat segítettek a gyerek nevelésében. Judit később egy maszek játékkészítőnél helyezkedett el, ahol munka mellett, késő estig tartó bedolgozói és vásározói munkákat is elvállaltak. Eközben már 2 lakássá bővítették a családi házat. Időközben Kálmán átkerült a Keravillhoz, így megszűntek az éjszakába nyúló munkák, ezzel kiegyensúlyozottabbá vált az életük. Kis Jutka mellett testvérének fiát, Zoltánt saját gyermekeként szerette, aki 16 éves korától sok időt töltött a családdal. 1984-ben a házat teljesen átépítették jelenlegi állapotába. Később Judit a XI. kerületi Tisztiorvosi hivatalnál helyezkedett el, mint titkárnő és egészen a nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Volt kollegáival, halála pillanatáig jó kapcsolatot tartott fenn. Időközben Judit és Zoltán kirepült a családi fészekből, így Juditék a szülőkkel maradtak. Édesanyja 1990-ben, szintén a családi házban halt meg, ami nagyon megrendítette Juditot és édesapját. Édesapja 76 éves koráig dolgozott az Elektromos műveknél. 2006-ban, 86 évesen hunyt el, ami szintén nagyon megviselte a családot. Időközben, 1997-ben, a család nagy örömére, kis Jutka megházasodott Jánossal. 1999-ben megszületett Zoltán gyermeke Patrik, akit saját unokájaként szeretett. Ebben az évben ment el nyugdíjba.  2000-ben kis Jutka és János házasságából világra jött első unokája, Maja, majd ezt követően, 2005-ben a  Milán. Kis Jutkáék Piliscsaba mellé költöztek, de ettől függetlenül nagyon sok időt töltött, nagy szeretetben unokáival. Élete végéig napi kapcsolatban volt velük. Aki ismerte Juditot, tudja mennyire imádta őket. Judit volt a család motorja, aki összefogta a családot és a rokonságot. Hihetetlen jó szervező és problémamegoldó képessége és memóriája volt.  Papír nélkül fejből tudta az összes telefonszámot, születés és névnapokat. Ő volt a család ügyfélszolgálata, aki mindig elérhető és segítőkész volt. Bármikor, bármilyen feladattal meg lehetett bízni és ő azt csodálatosan megoldotta. A családi ház ügyei mellett a vállalkozás ügyeiben is nagy segítségére volt Kálmánnak. Ő volt a család orvosa, aki mindenkinek személyre szabva mondta meg mit kell tennie és szednie. Gondosan ügyelt a mások egészségére. Valószínűleg az orvosi pálya is kiváló választás lett volna számára. Az utóbbi években a második csípőműtétet követően egyre nagyobb fájdalmai lettek, amit nagyon nehezen, csak sok fájdalomcsillapító beszedésével tudott enyhíteni. Lépcsőzés, sőt a járás is egyre nehezebbé vált, de sajnos a harmadik csípőműtétre már nem vállalkozott.

Ez a csípőficam probléma végig kísérte őt születésétől, egészen a haláláig.

Judit tragikus halálával családja a biztonságos hátteret és egy csodálatos anyát veszített el.

Összetört szívvel búcsúzik tőle:

Férje Kálmán,

Lánya Judit és férje János, unokái Maja és Milán.

Nevelt fia Zoltán és gyermeke Patrik.

Testvére, János felesége, Rozália és családja

Keszőcze Mariann és családja

Férje Kálmán testvére Csöpi és családja.

Veje édesanyja Fórizs Sándorné

Unokatestvére Mózes József és családja.

Unokatestvére Mózes István és családja.

Unokatestvére Mózes Zsuzsanna és családja.

Unokatestvére Mózes Ilonka és családja.

Unokatestvére Keszőcze Irénke és családja.

Unokatestvére Matus Ferenc és családja.

Unokatestvére Sebesi Erika és családja.

Nagy László és családja.

Igaz barátnője Hilda és családja

Férje Kálmán unokatestvérei, Farkas Rozália és családja,

Farkas Pál és családja

Farkas Tibor és családja.

Reining István, Erzsébet és Irén reinist@hotmail.com

Reining Anna, Reining Irénke és családja.

Búcsúznak még tőle kollégái, barátai és ismerősei.

Radnai Zoltán

Boross István

Németh István

Toth Ildi

Ági Janó

Petrovics

Imre János Inci

Lajosék

Adamcsik Kati

Kollégák Editke, Káplán Éva

Böbe

Sohasem felejtünk!